Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

537. országos ülés 189ö. január 20-án, hétfőn. 221 A ki ezen háznak régebben tagja, az bizo­nyára gyakran hallotta itt azt a megjegyzést, hogy Magyarországon a közigazgatás rossz, és évről-évre határozottabban hallhatta, hogy min­dig rosszabb és rosszabb. Az én vélekedésem szerint pedig, most épen a legrosszabb. Leg­rosszabb azért, mert mikor a parlamentarizmus kezdődött, akkor a régi közigazgatásnak még megvoltak a maradványai és hatása, a mi azóta már teljesen megszűnt, új pedig nincs ; úgy, hogy el lehet ma mondani, hogy itt Magyar­országon a dolgok magukban mennek, és a köz­igazgatást éc, rendet tulajdonképen az egész országra nézve a csendőrség tartja fenn. (Igazi Úgy van! balfelöl,) Igaz, hogy vannak egyes kiváló alispánok és főszolgabírák, a kik a ma­guk területén, saját belátásuk és erélyességük következtében, tűrhetővé teszik azt; de az egész ország tulajdonkép nem is közigazgattatik. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Még, t, képviselőház, eddig legalább, a községi közigazgatás ment úgy, a hogy, de most, mióta a jelzőkből anyakönyv­vezetőket csináltak, az is egészen meg van rontva. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Most tehát mái­semmiféle közigazgatás nincs Magyarországon, a mely jól menne. Nagyon természetes, ha én ennek nem is az egész terhét vélem a minisz­ter úrra háríttatni, de mindenesetre a miniszter úrnak azt ismernie kell és így kellett volna már olyan lépéseket tennie, a melyek ezen baj szaná­lására vezetnek, a milyeneket azonban eddig nem láttunk. De, t. ház, mindenféle törvény mellett lehet jól is, rosszul is vezetni az ország ügyeit. Az abszolutizmus alatt, is mentek jól az ország dolgai, a legnagyobb szabadság alatt is mentek rosszul; mert az ország ügyei minden ágazatá­ban nagy tér nyílik az individualitás érvényesí tésére. Legutóbb a t. belügyminiszter úrtól hal­lottam egy pár nyilatkozatot, melyek igen nagy fájdalommal töltöttek el, mert épen attól jöttek, a ki hivatva volna Magyarország közigazgatá­sát vezetni, és azt mutatják, hogy ő a lényeget nem tudja megkülönböztetni a formától. Mikor ugyanis azt hányták szemére, hogy a főváros autonóm jogát bizonyos illemhelyek létesítésé­ben önmagához ragadta, azzal védekezett, hogy hiszen joga lett volna oda kormánybiztost kül­deni, és ha ennek joga lett volna eljárni, ennyi joga neki is bizonyára van. Hát nincs annyi joga. (Helyeslés balfelöl.) Mert igen lényeges kü­lönbség van a között, ha a miniszter egy köz­igazgatási hatóságot, mely a maga kötelességét nem teljesíti, egy esetben kénytelen e jogától nem megfosztani, hanem azt másra ruházni, és a között, ha e jogot a miniszter úr magának veszi, ha magát teszi azon közigazgatási ható­ság helyébe. (Úgy van! balfelöl.) Mert akkor mire való a közigazgatási hatóság ? Mire való a megyei és városi önkormányzat? Hisz: akkor egyszerűbb a fórumokat és a dolgok huza­vonáját elkerülni, és egyenesen a miniszterhez fordulni! (Úgy van! balfelöl és a középen.) De már ebben aztán árnyéka sincs az igazi közigazgatásnak. Ugyancsak a miniszter úr nyilatkozott egy patika-kérdésben is. Nagy különbség van abban» ha Ő a közérdek szempontjából megrendszabá­lyoz egy politikai hatóságot, és ha nem a köz­érdek szempontjából, hanem más szempontokból látszik cselekedni. A miniszter úr mondhatja, hogy itt nagy területen nem lévén patika, tes­sék a fővárosnak saját iogkörében intézkedni, hogy legyen; tessék a maga választói jogánál fogva e helyet annak ajándékozni, a kinek akarja. De más az, ha a miniszter úr maga adja e jogot valakinek, mert ez aztán, meg kell vallani, úgy néz ki, mintha kegyeket, síit vagyont osztogatna. Vargics igen tisztelt kép­viselőtársam itt egy repülő szóval úgy jelle­mezte e kort, hogy ez viczinális vasúti korszak. Viczinális vasútakra is szükség van ; igen czél­szerfíek lehetnek, de minden a módtól függ, hogyan létesíttetnek. Ha a közjog érdekében létestílnek, senki sem diffikultálja; de ha — mint a szabadelvű párt t. alelnöke jellemezni kívánta, — úgy adatnak, hogy bizonyos juta­lomnak néznek ki, az lényegesen más. (Helyes­lés balfelől.) Hatóságoknak, különösen minisz­tériumoknak, a legfőbb kötelessége akkép ve­zetni a közigazgatásnak minden ágát, hogy ott senki mást fel ne tételezhessen, mint azt, hogy egyedül a közérdek vezérli őket és csak odáig mennek, a meddig azt a közérdek múlhatat­lanul parancsolja. Ezt pedig a belügyminiszter úrnál nem láttam, és meg kell vallani, hogy ez az ország közönségében kételyeket támaszt az iránt, vájjon itt a törvény és igazság uralko­dik-e, vagy pedig a pártérdek? Ez az oka annak, hogy a belügyminiszter úr költségveté­sét el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) T. ház! Magára a költségvetésre nem kívánok tovább kiterjeszkedni, egyes részleteire nézve lesz módom megtenni észrevételeimet. Hanem egyet nem mulaszthatok el, azt, hogy egész röviden egy pár észrevételt ne tegyek Apponyi Albert t. barátom azon akcziójára, a melylyel most, azt lehetne mondani, kisebb­nagyobb mértékben az egész Magyarország fog­lalkozik, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen véte­nék az illem ellen, ha ezt tenném. Az én meg­győződésem szerint gróf Apponyi Albertet azon ünnepi czikk megírásakor, a melylyel e kérdést inicziálta, a valódi, önzetlen, tiszta hazafiság vezérelte. (Helyeslés balfelöl.) Hiszem is, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents