Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

636. országos ülés 1896. január 18-án, szombaton. 205 pontja az, hogy a mi képviselőink kényszer- } helyzetben vannak, be fogom bizonyítani, hogy ! ez nem áll. (Halljuk! Halljuk!) A horvát-szla­vón képviselőket a horvát-szlavón országgyűlés választja, ők épen abból az elvi szempontból, s abban az állásban vannak, mint azok a kép­viselők, a kik a vidéki kerületek által vannak megválasztva. Az egyetlen különbség az, hogy ast egyik indirekt, a másik direkt választás út­ján ül itt. De mi történik, t. ház ? Az a kép­viselő, a ki meg van választva, azután igazán képviselője az egész kerületnek ; ő azonban bizonyos programmal jön ide fel, és bizonyos irányban működik itt a pártban. És ha az a képviselő egyszer helyesnek és szükségesnek találja, hogy programmját, vagy pártállását vál­toztassa, akkor — és ezt már sokszor hallot­tam itt a házban hangoztatni — kötelessége a mandátumát letenni, (Igás! Úgy van! a jobb­oldalon.) és lemenni választókerületébe azzal, hogy meg akartok-e újraválasztani, vagy sem? (Helyeslés a jobboldalon.) Mert én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a népképviselet legbensőbb természete az, hogy a képviselő minden pilla­natban egyetértésben találkozzék választókerü­letével. Mert ha nem képviseli annak többségét, akkor a népképviseletnek semmiféle természetes alapja nincsen. Épen ebben a helyzetben vannak a szla­vonországi képviselők, a kik a mi országgyűlé­sünk többsége által vannak megválasztva. En­nek következtében én abban a bizonyos 21. §-bf>n a mentelmi jognak semmiféle megtámadá­sát nem látom ; az semmi egyéb, mint a parla­mentáris korrektség és az alkotmányos tisztességnek közönséges szabályozása. (Mozgás a sgélsö baloldalon.) Azt állították az urak, hogy mégis van abban valami erőszakoskodás, valami támadás. Hát én mindjárt előállók egy esettel, a mely nálunk az utolsó 10 év alatt történt meg. (Halljuk! Halljuk!) Előfordult az az eset, hogy egy horvát-szlavonországi képviselő itt volt, mint horvát képviselő, Budapesten ; és bizonyos okok­ból kilépett a nemzeti pártból, de nem tette le budapesti mandátumát. A nemzeti párt sem rend­őrséget nem küldött oda, sem másféle támadást nem intézett az illető képviselő ellen, hanem megvárta, hogy mit fog az a képviselő tenni. Egy nap az a képviselő levelet írt a nemzeti párt klubjának, és azt mondta : »Én kiléptem a pártból, de nem tettem le a mandátumot, mert én még ma is az 1868-iki törvény alapján ál­lok, de ha a t. klub kívánja, le fogom tenni a mandátumomat.« Erre nagyon korrekten járt el a nemzeti pártklub, és azt mondta : »Tessék azt tenni az urnak, a mit a lelkiismerete és a maga becsülete párancsol.« És az illető képviselő addig, a míg mandátuma tartott, mindig meg­maradt a magyar parlamentben képviselőnek. Olay Lajos : Jó gyomra lehetett! (Derült­ség a sseíső baloldalon.) Gyurkovics György: Ast hallom, hogy kifogásolja t. képviselőtársam azt, hogy a be­csületszó forog itt fenn. Mindjárt hozzá teszem, hogy a becsületszó akkor jött bele, mikor ez az úr, a ki aláírta volt a szabályokat, nem tette le a mandátumát, és mi, az alkotmányos korrektség és a parlamentáris tisztesség elve szerint, meg akartuk tartani álláspontunkat. Ezért volt a 22. §. úgy fogalmazva. Olay Lajos t. képviselőtársam felolvasott négy más szakaszt a rendszabályokból. Szeren­«sém van csak azt felelni, hogy abban nagyon téved a t. képviselőtársam, ha ide akarja alkal­mazni azokat a szakaszokat, mert azok csak oda, a horvát-szlavón tartományi gyűlésre szól­nak. Ide csak a 22. §. szól, a mely arról be­szél, hogy ha valaki kilép a nemzeti pártból, kötelezi magát letenni budapesti mandátumát. Ennek következtében azt lehet mondani, hogy az idevaló mandátum bizonyos rendszabályok által befolyásolva van ugyan, de nincsen meg­támadva; és ez nagy különbség. Kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság javaslatát el­fogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Csak néhány szóval akarok reflektálni azokra, a miket az előttem szólott t. képviselő társam előadott. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon épületes volt az, midőn elmondotta ennek a klubnak a históriáját, mert ott kezdte, hogy megtörtént egy időben — nem mostan, hanem régen — midőn a horvát képviselők közül va laki a Sennyey klubjának, illetve pártjának tagja volt; nagyon természetesen, ebből követ­kezett azután, hogy megcsinálták ezt a klub­szabályzatot. GyurkoviCS György: Nem ebből követ­kezett ! Szalay Károly : Azután következett, hogy kilépett egyik horvátországi képviselő; erre aztán megcsinálták azt, hogy a becsületszót is beletették. Mindebből azt akarja magyarázni, hogy ott nincs meg az igyekezet a képviselő­ket elhatározásaikban megkötni. Azt hiszem, hogy haszontalan ezt bizonyítani, mert a mit a képviselő úr mondott, az épen az ellenkező. Hanem a legszebb az, hogy a t. képviselő úr maga is egy oly klubszabáJyzatot írt alá, a melyet valószínűleg el nem olvasott, mert más­képen nem tudnám azt megérteni, hogy mind­járt a 2. és 3. §-ról nem bírt tudomással. A 2. §-a ezeknek a klubszabályoknak azt mondja, hogy a nemzeti párt klubja kettő : az egyik a

Next

/
Thumbnails
Contents