Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

206 B36- országos üle~a r§96.jannár 18-án, szombaton. zágrábi, a másik a budapesti. A 3. §. pedig azt mondja, hogy ugyanezen klubszabályok a budapesti klubra is alkalmaztatnak. Gyurkovics György: A mi klubunkra! Szalay Károly*: Természetes dolog. Ha tehát a budapesti klub elhatározza azt, hogy a képviselő űr így, vagy úgy szavazzon, a kép­viselő becsületszavával van arra kötelezve, hogy ezt megtegye. (Ügy van!) De még egy körülmény forog itt fenn. Szederkényi Nándor t. képviselőtársamnak azon megjegyzése, hogy a horvát képviselő urak ide mintegy falanx-szal dirigáltatnak, hogy bizo­nyos esetekben a kormánynak hiányzó szavazatai kiegészíttessenek. No hát ez is benn van a klub­szabályokban, mert a 23. §. világosan meg­mondja, hogy ha a szükség ágy hozza magával, hogy a képviselő uraknak egész számban kell megjelenniük, akkor a horvát miniszter úr a képviselő urakat meghívja, és a ki másodszor sem jő ide erre a meghívásra, az mandátumát letenni köteles. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát azt gondolom, hogy ép a képviselő úr elő­adásából világos az, hogy a horvát képviselő urak legalább is leplezett utasítással vannak ellátva, ez pedig a törvénynyel ellenkezvén, igen is támogatom szavazatommal Olay Lajos t. kéjtviselőtársam javaslatát. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Gróf Apponyi Albert. Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Haltjuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megnyugtat­hatom Gyurkovics György t, képviselőtársamat abban az irányban, hogy távolról sem szándé­kozom ebből az inczidensből úgynevezett horvát­vitát előidézni. Én az egész dolognak elvi szempontból tulajdonítok fontosságot. A parla­mentnek összealkotása, a képviselő helyzetének ebben a parlamentben nagyfontosságú elvi kér­dése kerül itt megbeszélés alá, a mit én né­hány szóval, a mennyire tőlem telik, kellő vi­lágításba hozni iparkodom, nem tekintve azt, hogy itt horvát-szlavonországi vagy más kerü­letből megválasztott képviselőkről van-e szó? (Helyeslés balfelől.) Én a legtávolabbról sem gyanúsítom hor­vátországi t. képviselőtársaim eljárásának jó­hiszemtíségét, intencziójának korrektségét; tisz­tán elvi szempontból akarom a kérdést tár­gyalni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam Gyurkovics György, valamint azok a t. horvát képviselő urak, a kik a mentelmi bizottság előtt nyilatkoztak, azt , mondották, hogy a sokat érintett klubszabályok­nak az a szakasza, a melyet én egyedül tartok fontosnak, a most szóban forgó ügynek szem­pontjából, tudniillik, a mely őket a magyar­országi mandátumról való lemondásra kötelezi, ha a nemzeti párt klubjából kilépnének, — mondom, — ezt az intézkedést úgy Gyurkovics György t. képviselőtársam, mint azok a horvát képviselő urak, a kik a mentelmi bizottság előtt megjelentek és nyilatkoztak, (Halljuk! Halljuk !) azonosították azzal a tisztességbeli kötelezett­séggel, a mely az én felfogásom szerint is min­denkit arra kötelez, és erkölcsileg, becsületbeli­leg ahhoz köt, hogy választói előtt adott nyilat­kozatához azok előtt kifejtett programmjához addig, míg azok mandátumát b(rja, ragaszkod­jék, vagy ha meggyőződése, vagy a körülmé­nyek változásával attól eltérni szükségesnek látja, ezt az ő elhatározását küldőivel közölje, küldői előtt indokolja, és a továbbiakban azután a konzequencziákat levonja. Nem szeretném, ha e két dolog összezavartatnék. (Úgy van! balfelöl.) Nem szeretném, ha ami tiltakozásunk, min­den oly külső kényszer ellen, a mely a jogilag megszűnt utasításokat erkölcsi kényszer útján kívánja megint a parlamentáris életbe bevinni, oly magyarázatot nyerne,, mintha mi, és épen mi, nem vennők nagyon szigorúan, és nem kíván­nók nagyon szigorúan vétetni ezt az erkölcsi kötelezettséget, mely a közönséggel szemben az elveszett utasítási jogot pótolja, azt a tisztes­ségbeli kötelezettséget, a mely nem engedi, hogy a megválasztott képviselő szavával játszszék, és követeli, hogy választói előtt tett nyilatkozatá­nak megfeleljen. Mi csak azt követeljük, hogy mindez a nagy nyilvánosság előtt történjék; mi csak azt követeljük, hogy a kényszernek semmi más neme ne állhasson fenn, mint ép azon tisz­tességbeli kötelezettség és annak érzete, a mely minden lelkiismeretes embert adott szavához, tett nyilatkozatához köt. Mi csak tiltakozunk minden oly titokban elvállalt, vagy a fennálló törvények szellemével ellenkező, egyes egyénekkel szemben elvállalt kötelezettség ellen, mely akár reverzális, akár klubszabáíy alakjában, vagy akár bármi­féle néven nevezendő alakban többé nem a kép­viselő lelkiismeretének megítélésére bízza e kötelezettség teljesítését, hanem egyes egyének­nek — legyenek ezek bár egyes választók, legyenek bár klubok — mintegy judikatúrát, mintegy visszahívási jogot ad a képviselővel szemben. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem tehetek róla, de ebben az esetben az utóbbi jelenséget látom fenforogni; mert hiszen a sokat emlegetett klub-határozat nem valami politikai irány fentartásához köti a klub-tagokat, hanem ahhoz a tényhez, hogy azon klubnak tagjai maradjanak, (Közbeszólások a hor­vát képviselők padjairól: Programmjáhoi hű marad­jon!), mely klub esetleg — nem mondom, hogy tenni fogja, de esetleg — programmját meg is változtathatja, a mely klub egyes esetben oly

Next

/
Thumbnails
Contents