Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

202 536. országos ülés 1896. január 18-án, szombaton. dásról BZÓ nincs, hogy nem tudom, katonasággal vagy csendőrséggel akadályoztatnának, vagy nem tudom miféle fogsággal kényszeríttethetnének a lemondásra, de egy at országgyűlés körén kivül álló tényezőnek oly merényletét látom én itt az alkotmányos élet gyakorlata ellen, melyet szó nélkül hagyni nem lehet. (Igaz! Ügy van! a^szélső baloldalon.) Azt mondja a mentelmi bizottság, hogy önkéntes elvállalásról van szó. Engedelmet kérek, önkéntes elvállalásnak semmi irányban nincs helye az alkotmányos jog gyakorlatának rovására. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azon Dézetben vagyok, hogy a képviselőnők, ki a kerületnek megbízatását elfogadta, habár a parlamentnek pontokba foglalt szabályai e tekintetben nincsenek; oly kötelezettséget vagy szerződést elvállalni, a mely az alkotmányos jog és képviselői kötelesség gyakorlásában őt akadályozzák, joga nincs. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És ha ez megtörténik, a mint most megtörtént, akkor azt gondolom, hogy alkotmánykérdés forog fenn, és a képviselőház kötelessége az alkotmánybiztosíték szempontjából orvoslásról gondoskodni. Midőn ily önkéntesen elvállalt kötelezettségekkel akarják kijátszani, vagy kijátszatni a parlamentnek legfontosabb szólási és cselekvési jogkörét, akkor a parlament módokról gondoskodjék, hogy azt szüntesse meg és azt elfajulni ne engedje, mert ha ez elfajul, és ha ez szabaddá válik, hát akkor az alkotmánynak vége van. Az alkotmánynak legfőbb biztosítéka az, hogy az illető képviselő külső erőszak, de még önönmaga által vállalt oly kötelezettségektől is mentve legyen, mely kötelezettségek őt cselekvési vagy szólási jogában akadályoznák. Ezért gondoskodtak már a törvényhozások, gondoskodott a mi képviselőházunk is az összeférhetetlenségi törvény meghozataláról. Mi ez az összeférhetetlenségi törvény? Feladata, hogy féket vessen annak, hogy egyes képviselők önhozzájárulással is oly nrííködésikört foglaljanak el, a mely az ő szólási és cselekvési szabadságukat, még ha nem semmisíti is meg, de legalább korlátozza. Ez volt alapja (Malijuk! Halljuk!) az összeférhetetlenségi törvény meghozatalának. És ha a törvényhozás már ezt a lépést ily irányban szükségesnek látta, azt gondolom, hogy midőn ily eset forog fenn, a melyről világos, mert a mentelmibizottság jelentése konstatálja, hogy egyes képviselők, habár önhozzájárulással, csakugyan cselekvési és szólási szabadságukat adják fel, vagy azok korlátozásába önmaguk nyugszanak bele. akkor feltétlenül intézkedni kell, hogy ezek a jövőben elháríttassanak és megszüntettessenek és én ennélfogva is hozzájárulok (Halljuk! Halljuk!) előttem szóló Olay Lajos t. barátom határozatijavaslatához, hogy egy parlamenti bizottság ez irányban jelentéstételre utasíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. képviselőház, én a mentelmi bizottság jelentésének egyes pontjaihoz nem csak nem járulhatok, hanem azok engemet, hogy így fejezzem ki magamat, megdöbbentenek. A mentelmi bizottság jelentésének egy része azt mondja, hogy efféle ^kötelező nyilatkozat, klubszabályzat*, tehát olyan is, mint ez, a mely becsületszóra kötelezi az illetőt, semmisnek, érvénytelennek jelentetik ki, én a magam meggyőződése szerint ehhez nem járulhatok, még pedig nem járulhatok azért, mert a becsületszót én nagyobbnak tartom, hogy sem ezt mi, a képviselőház, semmisnek deklaráljuk. Ne menjünk, és ne rohanjunk ez irányban; ne adjunk példát a becsületszónak ekkora devalválására. A becsületszó már ágy is igen-igen ingatag alapon nyugszik. Ha a képviselőház maga hirdeti, hogy a becsületszó semmibe sem veendő, no ezt én az életben követendő például senkinek sem ajánlom, s ezt a magam részéről el sem fogadom. Nem az az orvoslás módja, hogy, ha ilyen esetek történnek, azok semmisnek deklaráltassanak; hanem keressük meg a módját annak, hogy ezek ne történhessenek meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De engedelmet kérek a t. előadó úrtól, egy pontra nem nyertünk még kellő felvilágosítást. Itt az mondatik, hogy 22 képviselő úr, a horvát képviselők közül, nyilatkozott, hogy ezen klub-szabályzat daczára, ők nem érzik magukat cselekvési és szólási szabadságukban érintve, s ők kijelentik, hogy azért ők a mandátumot semmi körülmények között nem teszik le. Nohát, engedelmet kérek a t. horvát képviselő uraktól, hanem én, a magam részéről, az ilyen kijelentést nem tartom helyesnek. Mert, ha én hozzájárulok a becsületszónak olyan kikötéséhez, hogy én abban a klubban a becsületszó kötelezettségét magamra vettem, úgy annak minden következményeit is magammal hordom; ha pedig hordom, nem nyilatkoztathatom ki, hogy a klub szabályait magamra nézve kötelezőknek nem tartom. Ne rejtegessük tehát a legszentebb dolgokat, ne bújtassuk ezt el, úgyis az a bajunk a t. horvát képviselő urakkal, hogy a szavakkal játszanak, de a tények mindig mást mutatnak, mint szavaik. Én a t. horvát képviselő uraknak ezen az országgyűlésen való szereplését is ezeknek a szerencsétlen klubszabályoknak tulajdonítom; mert őszintén megvallva, én a horvát országgyűlést egészen másnak nézem, hogy sem ők megnyu-