Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

596. országos ülés 1896. január 18-áu, szombaton. 203 godnának, beleegyeznének az általuk megválasztott országgyűlési képviselők ilyen szereplésébe. Ne vegyék a t. horvát képviselő urak rossz néren, és ne értsék félre szavaimat, ha őszintén nyilatkozom, de így kell tennem; mert az ilyen dologban az őszinteség jobb, mintha mindig takargatjuk a dolgot. Midőn mi a t. horvát képviselő urakat megjelenni látjuk itt e házban, mindjárt tudjuk, hogy nem valami hazai közérdek forog fenn, hanem valami kormánymelletti szavazás következik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy tűnik fel az egész, mintha a t. horvát képviselő urak nem egyébre valók volnának, mint hogy szavazatok tölteléke legyenek. Én nem veszem rossz néven, ha a t. képviselő urak kormánypártiak, de azt szeretném, hogy töhb érdeklődéssel, több őszinteséggel és több buzgalommal járnának el ebbe a képviselőházba, és ne csak épen a kormány mellett való sürgős szavazás idejében, hogy szaporítsák a kormánynak a szavazatait, s ezzel a kormánynak többségét előmozdítsák. Mert ennek mi a következménye? Az, hogy a t. horvát barátaik otthon azután nem tudják, vagy nem akarják megérteni azt, hogy mindazon rossz törvényjavaslatokért, a melyekért ők otthon panaszkodnak, a t. horvát képviselő urak is felelősek. Mert a t. horvát képviselő urak a felelősséget otthon könnyedén magukra nem vállalják; hanem azután Horvátországban szidják és kárhoztatják a magyar képviselőházat, azt a magyar képviselőházat, a melynek t. horvát képviselő urak is tagjai. Ha jónak látnak valamit a t, képviselő urak, tegyék, hogy ezt itt szóval is kifejezzék, ha rossznak tartanak valamit, úgy kötelességük azt szóval is kárhoztatni. Engedelmet kérek, ha egy hasonlattal élek, de kényszerítve vagyok kinyilatkoztatni, hogy a t. horvát képviselő arak majdnem úgy viselkednek itt, mint a Mátyás király lustái. Ha kellenek a kormánynak, itt megjelennek, ha nem kellenek, haza mennek; úgy, hogy ha e ház meggyuladna, még akkor is azt mondanák, hogy ha kell a kormánynak, vitessék ki őket innen. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezeket elmondani azért tartottam kötelességemnek, mert én azokban a klub-szabályok ban, melyek a horvát országgyűlés által ide megválasztott horvát képviselő uraknak szólási és cselekvési szabadságát korlátozzák, sőt azt a becsületszóval egyenesen kényszerhelyzetbe hozzák, alkotmánysértést látok, és ezért azt nem viselhetem el, hogy e kérdés egyszerűen a mentelmi bizottság jelentése alapján tudomásul vétessék. Kérem a t. házat, hogy ezen ügynek bővebb megvizsgálására és jelentéstételre méltóztassék Olay Lajos képviselőtársam határozati javaslatát elfogadni, hogy egy tizenöt tagú parlamenti bizottság küldessék ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Issekutz Győző! IssekutZ GyÖZÖ: T. ház! A fenforgó kérdésben a mentelmi bizottság jelentését és jelentésének azon indokolását, a mely szerint mentelmi jog megsértését fenforogni nem látja, a magam részéről is helyesnek tartom. Nem tehetem magamévá, és nem elégedhetem meg azonban a mentelmi bizottság által javasolt egyszerű határozattal, nem elégedhetem meg a fenforgó kérdésben tényleg felmerülő kontro verziáknak, aggályoknak olyszeríí megoldásába, a minőt a mentelmi bizottság javasol, illetőleg a minőt jelentésébe felvett, a midőn kimondja azt, hogy a jogok gyakorlásában a képviselőt semminemű kötelező nyilatkozat, reverzális és klub-szabály nem akadályozhatja, és as oly kötelezés, mely által szólási vagy cselekvési szabadsága bármiként korlátoztatnék, a törvény világos rendelkezésével szemben érvénytelennek, semmisnek tekintendő. Nem elégedhetem meg egyfelől azért, mert a hol a képviselői állásnak erkölcsi függetlenségéről is van szó, ott a kérdések megoldását a bizottság kisebb tekintélyével szemben a parlamenti megnyilatkozás nagyobb tekintélye alá akarom helyezni. (Helyeslés a baloldalon.) De nem elégedhetem, t. ház, azért sem, mert én a bizottsági jelentés ezen szövegezésében benfoglalva látom azon eszmét, mely ellen Szederkényi képviselőtársam állást foglalt, és a mely elvnek akár a bizottság jelentésébe, akár a ház naplójába foglalását, nagyon veszélyesnek tartanám, tudniillik azt, hogy az igért kötelezés érvénytelennek és semmisnek tekintendő. Nézetem szerint ki lehet mondani azt, hogy ilyen kötelezés, megállapo • dás ellenkezik a törvénynyel, a törvény szellemével, sőt kimondhatnók, hogy ellenkezik a képviselői állás méltóságával, de azt nem lehet kimondani, hogy a férfiúra— mert a férfi elválaszthatlan a képviselőtől — nem kötelező. T. ház ! A mentelmi jognak körvonalozása, körülírása nagyon nehéz, és ezért látjuk azt, hogy a legfejlettebb parlamentáris államokban is ennek törvényszerű, precziz körűlírására alig tudtak alkalmat nyerni, még sajnálatosabb elintézést igényel e kérdés nálunk, a hol parlamentáris életünkben a mentelmi jognak határozott megjelölésére nézve nem találunk törvényhozási intézkedést, és csakis egyszerű képviselőházi kijelentések, határozatok azok, a melyek e tekintetben irányelvül szolgálnak, s a múlt parlamentek felfogására nézve nekünk tájékozást nyújtanak. Nem lehet feladata a képviselőháznak ott, hol különleges jogok megszabásáról van szó, kiterjeszteni a mentességet, és így nem lehet 26*