Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

14 528. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. nek mások t. képviselőtársaim közül, a kik ezzel a kérdéssel a helyes kormányzati technikának szempontjából foglalkozni kivannak. Én erre kevesebb súlyt fektetek és csupán az egyik ilyen új alkotásnak, az egyik ilyen újjászervezett osztálynak tulajdonítok fontosságot: ez a miniszterelnökségnek úgynevezett közjogi osztálya. Egy ilyen osztálynak szervezését a minisz terelnökség keretében én határozottan helyeslem, mert tényleg Magyarország közjogi helyzetének megóvása és megvédelmezése, minden kormányzati cselek vénynek megbírálása abból a szempontból, hogy az mennyiben érinti Magyarországnak közjogi helyzetét, a magyar miniszterelnöknek legkiválóbb feladatai közé tartozik. Olay Lajos : Hát az igazságügyi miniszter mire való? (Zaj. Elnök csenget.) Apponyi Albert gr.: Az igazságügyminiszter is arra való . . . Olay Lajos: Volna. (Zaj.) Apponyi Albert gr.: Az igazságügyminiszter is arra van rendeltetve, de a kifelé való képviseltetéssel a miniszterelnök van megbízva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek folytán, ha a miniszterelnökség ebből a szempontból erősíteni akarja magát, azt csak helyeselni lehet, de követelni kell, hogy azután az ekként a közjogi képviseltetésre jobban felszerelt miniszterelnökség közjogi tevékenységének meg ie legyen a látszata. És igen sajátságos tünet volna az, ha a közjogi fegyverzetnek erősbbítésével együttjárna a közjogi képviseltetésnek gyengülése Tényleg pedig ez a látvány, mely előttünk van. És én e tekintetben csak két fontos körülményre akarom felhívni a t. háznak figyelmét, a melyeknek egyikeért — igaz — nem a jelenlegi miniszterelnök felelős, de a melynek orvoslását tőle kell követelnünk; a másik azonban direkte az ő ténykedése, az őeljárása folytán jött létre. Ez a másik, a melyről e háznak körében már többször volt szó, az úgynevezett magyar udvari hivatalnak szervezése, mely a szünet alatt tényleg életbelépett. Nekem többször volt alkalmam a ház körében kifejteni, hogy én minden olyan magyar udvari hivatalnak szervezését, mely más tényezőktől, mely a közös, most létező, vagy bármi néven nevezendő közös udvartartással szemben függő helyzetben van, nemcsak nem tartom helyes és üdvös lépésnek, hanem még a mostani tényleges helyzettel szemben is az ország megaláztatásának és a helyzet rosszabbodásának tartom, (ügy van! balfelöl.) Azokra, a miket e tekintetben már többször kifejtettem, nem akarok most, ez alkalommal visszatérni, hanem egy körülményre mégis kénytelen vagyok kiterjeszkedni és ez az újonnan kinevezett magyarországi udvarnagy eskületétele és az ennél megtartott szertartási. Nekem ezekről a körülményekről csak annyi tudomásom van, a mennyit a hírlapi közleményekből lehetett kivenni Ezekből azonban nyilvánvaló, hogy a magyarországi udvarnagy úr az esküt letette a közös külügyminiszternek, a közös udvari méltóságok többjének és a magyar miniszterelnök úrnak jelenlétében, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Németül!) hogy az eskűmintát a külügyminisztériumnak egy hivatalnoka olvasta fel. Már most minő természetű eskü volt az, a melyet az újonnan kinevezett magyarországi udvarnagy tett, és minő teendője, minő szerepe volt a miniszterelnök úrnak ennél az eskííletételnél ? Az eddigi kormányoknak az a nem kielégítő, de legalább logikailag megállható álláspontjuk volt, hogy ő Felségének udvartartásától egyáltalában minden közjogi jelentőséget elvitattak, ezt tisztán ő Felsége házi ügyének tekintették. Többször mondtam, hogy mi ezt a felfogást helyesnek nem tarthatjuk; mert nem privát ügye az senkinek, hogy a magyar koronának önállósága és fénye annak külső megjelenésében is kifejezésre jusson. Ez közjogi kérdés marad, közjogi követelmény marad, akárhogyan akarják is azt letagadni Volt azonban abban a felfogásban, hogy az udvartartástól minden közjogi jelleget eltagadtak, bizonyos logika, bizonyos megállhatóság, ez az országot legalább a megalázkodás látszatától megóvta; de már most, ha ez az újonnan szervezett udvari hivatal semmi közjogi jelentőséggel nem bír, hanem mintegy csak beillesztetik abba az udvartartási szervezetbe, a melytől minden közjogi jelentőséget elvitattak és el akarnak talán vitatni ezentúl is

( akkor minő szerepe volt ennél az eskűletételnél a magyar miniszterelnöknek? ha pedig a miniszterelnök úrnak az eskü letételénél szerepe volt, ha neki ott megjelennie kellett, ha hivatalánál fogva jelen volt, akkor ezzel a ténynyel magával bebizonyította az újonnan szervezett udvari hivatalnak közjogi jelentőségét, és azt, hogy e hivatalt közjogi szempontból kell megbírálni. Ha pedig így kell megbírálni, akkor semmi mentség nincsen annak a ténynek a palástolására, hogy Magyarország koronájának, hogy a magyar királyi méltóságnak jellegét és fényét elhomályosították egy olyan udvari hivatalnak a teremtése által, a mely a közös udvartartásnak fejétől függőségben van, a mely tehát a maga külső megjelenésében és szervezetében provincziális udvartartás jellegével bír, és a magyar koronát az osztrák császári korona függelékének színében tünteti fel. (Úgy van! Úgy van! balfelől) A másik közjogi kérdés, a melyet a miniszterelnöki táreza megvitatásainak alkalmával tartok czélszerííuek felvetni, a melynek tekinte-