Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

535. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. 189 (Szünet után.) Elnök: Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést újra megnyitom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Azt hiszem, a t. ház nem fogja részemről szólási viszketegnek venni, hogy a tárcsám költségvetése első' tételénél megindult vitában harmad-negyedízben szólalok fel, hanem fogja venni azon köteles figyelemnek, melylyel úgy a t. ház, valamint egyes tagjai iránt tartozom, (Elénk helyeslés bal felöl.) hogy minden felvetett kérdésre lehetőleg mindjárt megadjam a felvilágosítást. És itt fölötte könnyű helyzetben vagyok, különösen azon utolsó vádpontra nézve, melyet velem szemben Kun Miklós képviselő úr felhozott. Sőt, ha nem ismerném az 8 komolyságát, csakugyan azt kellene hinnem, hogy tréfát akart velem űzni. Mert abból, hogy én igen t. kollegámmal, Erdélyi igazságügyminiszter úrral a győrvárosi közkórház ünnepélyes megnyitási és átadási ünnepélyén résztvettem, ezen ünnepélyen fel is szólaltam, inkonzeqaencziát kíván látni gzemben azon nyilatkozattal és azon törvényes állásponttal, a melyet én Endrey Gyula t. képviselő úr által a múlt évben felhozott interpelláczióra adott válaszomban elfoglaltam. (Halljuk !) Hát, t. ház, soha oly könnyű helyzetben nem voltam, mint a jelen esetben ; mert az az ülés, a melyre ő czéloz, sem törvényhatósági, sem Győr város közönségének közgyűlése nem volt, ez ünnepélyes összejövetel volt, helyisége volt a győri újonan megnyitott közkórháznak 1. számú, mert legnagyobb kórterme, melyben akkor ágyak még elhelyezve nem voltak. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezen az ülésen, vagy díszülésen, a mint a meghívó szólt, — a meghívó egy körülbelül ilyen papir nagyságú báli meghívóhoz hasonló kártya volt, melyben egyúttal a bankettre szóló meghívás is foglaltatott. — Senkisem elnökölt, senki jegyzői tollat nem vezetett, egyáltalán jegyzőkönyv nem vezettetett és nem hitelesíttetett; annak a dfazülésuek 80°/

0-ában Győr városának, ^megvallom igen díszes hölgykoszorúja volt, (Éljenzés balfelöl) a kik az alatt, míg mi a kórház megnyitását megelőzőleg veni sanete-n voltunk, a hölgyeket illető elsőbbséggel, az ott elhelyezett székek nagyobb részét elfoglalták. Mindössze a vendégek közül leginkább megtiszteltek részére 5 díszes fotell tartatott fenn. Volt egy igen csinos estrade-on függönyökkel, virágokkal, stb. díszített asztal, és a ki épen beszélt vagy felolvasást tartott, mint konczerteken is szokás, felemelkedett és onnan a közönség felé mondotta el beszédét. Ez, t. báz, az a borzasztó sérelem, melyet én a törvényhatóság ellen elkövettem akkor, mikor ezen az ünnepélyes összejövetelen, mint meghívott vendég, felszólaltam, és a vendéglátást megköszönve, Győr város polgáraihoz egy pár buzdító szót intéztem, mert a város anyagi erejét majdnem meghaladó áldozattal egy igen szép kórházat létesített. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát t. ház, én azt hiszem, hogy ezzel megnyugtattam a t. képviselő urat, de hozzátehetem, hogy soha az életben én más törvényhatóság közgyűlésén, mint Tolna vármegyéén, fel nem szólaltam, nem tekintve természetesen és nem vonatkoztatva azt arra uz időre, midőn még nem voltam megyebizottsági tag, hanem Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzője, mert ekkor természetesen Baranya vármegye közgyűlésein kellett kötelességemet teljesítenem. De 1872. január 1-től fogva nem fog nekem senki sem esetet mondani arra, hogy én más törvényhatóság ülésén akár hivatalos minőségben, akár mint vendég is, felszólaltam, vagy akármicsoda tekintetben részt vettem volna. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Igenis főispáni beiktatáson, mint csöndes hallgató részt vettem, de szót nem emeltem. Azt hiszem, ezzel végeztem azzal az inczidenssel, és most, t. ház, a ház iránt tartozó kötelesség vezet, a mikor egy szintén nem nagyon kellemes, de úgy látszik nagygyá felfújni kivánt kérdésben, a fővárossal az illemhelyek kérdésében beállott konfliktusra nézve, nyilatkozom, minthogy arra nézve a t. képviselő úu határozati javaslatot is adott be. Tegnapi beszédemben, miután több tárgyat öleltem fel, egyrészt az idő korlátozottságánál fogva, de másrészt azon okból is, mert a kérdés csak tegnap vettetv'n fel, mire az iratokat kézhez kaptam, már beszédemnek úgyszólván 3

/4 részén túl voltam, nem diluczidálhattam a kérdést csak egy pár szóval, a mint kétségtelenül nem tettem volna, ha tudtam volna, hogy a dolog ennyire fontosnak tartatik a képviselőház által. Hát, t, ház, miről van itt tuíajdonkép szó, mi a dolog jogi szubsztratuma ? A kérdés az, hogy Budapest fővárosa úgy egyesek felszólalása, valamint a minisztériumnak direkt felhívása folytán is, évek hosszú során át elődeim közül többen foglalkoztak a nyilvános illemhelyek felállításának a kérdésével, és hogy ezt bebizonyítsam, hogy először ennek a kérdésnek milyen fontosságot tulajdonítok, másodszor, hogy ezt a főváros maga is első sorban egészségügyi dolognak tartotta, legyen szabad Budapest főváros központi járványbizottságának 1893. évi február G-án, hát egy hónap hijján 3 év előtt, az akkori belügyminiszterhez 2323. szám alatt fel-