Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

190 535. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. terjesztett előterjesztését felolvasnom. Aláírva Gerlóczy Károly királyi tanácsos, I-ső alpolgármester, mint a járványbizottság elnöke. (Olvassa.) »Nagyméltóságú miniszter úr! Már az 1886-iki kolera-járvány alkalmával élénken hangsúlyozta a központi járványbizottság, hogy a nyilvános árnyékszékek, — vizeldék, illemhelyek — menynyire fontosak a köztisztaságra, és ez által a közegészségügyre nézve. Evek hosszú sora múlt el azóta, és a kérdés még ma is csak igen lassan közeleg a megvalósulás felé. Pedig, a lakosság szaporulatával, s a személyforgcdom növekedéséve], e kérdés mind jobban és jobban válik égetővé. A szerzett értesülések szerint, a nyilvános árnyékszékek és vizeldék létesítése ügyében folyamatban levő tárgyalásokat ezúttal csak az késlelteti, bogy a létesítendő árnyékszékek s vizeldék helye még nincs megállapítva. Az ügy maga jelenleg a fővárosi közmunkák tanácsánál van, mely a helyek kijelölése czéljából tartandó helyszíni szemle megtartását kilátásba helyezte ugyan, de a fő- és székvárosi tanácsnak múlt évi deczember hó 15-én 48962/892. szám alatt kelt sürgető megkeresése daczára, mind ez ideig meg nem tartotta. Van szerencsénk ennélfogva — és itt jön a puuctuai saliens — nagyméltóságodat teljes tisztelettel felkérni, miként ezen, úgy közegészségügyi, mint köztisztasági szempontból annyira fontos, és megoldás tekintetében egyszerű ügyre is, magas figyelmét kiterjeszteni méltóztassék. Méltóztassanak jól figyelembe venni, mint előbb is hangsúlyoztam, hogy ezen felterjesztés 1898. február hó 6-án volt. Erre megtette a kellő intézkedést az akkori belügyminiszter, felhívta a fővárost, bogy tegye meg a kellő lépéseket. A főváros kétszer írt ki pályázatot, mindkettő, az itt levő jelentés szerint, eredménytelen maradt és a főváros nem tudta a nyilvános, félévi időközben kiírt pályázat útján ezt a kérdést megoldani. A múlt évben ebben a kérdésben, a belügyminiszter sürgetése folytán változás történt. Történt ugyanis, hogy Petz, európai hírű bécsi czég, a kinek, mint tudom, újólag feltalált, rendkívül praktikus ilynemű dolgokra pátense van, a fővárosnak ajánlatot nyújtott be az iránt, hogy próba és kíséiietképen egyelőre tíz ilyen helyet hajlandó a főváros területén felállítani, és kéri, hogy ezen ajánlata fogadtassák el. Ezen ajánlatot a tanács tárgyalta, de tárgyalta megelőzőleg a mérnöki hivatal is, és a mérnöki hivatal erről a legkedvezőbb szakvéleményt nyilvánította, és úgy technikai, pénzügyi, mint higiénikus és egyéb tekintetben a maga részéről elfogadásra ajánlotta. A tanács szintén elfogadta, és a közgyűlés elé terjesztett javaslata az volt, hogy Petzczel köttessék meg a szerződési .Tehát a kérdés, mely fölött határozni kellett, az "volt, hogy megköttessék-e Petzczel a szerződés, vagy nem. A közgyűlésen, mellesleg meg kell jegyez-t; nem, hogy Budapest főváros törvényhatóságának ezen a közgyűlésén, daczára annak, hogy'421! bizottsági tagot számlál, tekintetbe véve, hogy' ez a közgyűlés épen a meleg időszakra esett, akkor a mikor a legtöbb ember szabadságon vagy fürdőn van, vagy másutt van elfoglalva, mindössze huszonöt bizottsági tag jelent meg j huszonöt bizottsági tag közül tizenhárom arra szavazott, hogy ne kötessék meg Petzczel a szerződés, hanem utasíttassák a tanács arra, hogy majd a legközelebbi közgyűlés elé a házi rezsiben való építés iránt terveket terjesszen. Tizenkét bizottsági tag pedig kívánta, hogy Petzczel megköttessék aszerződés.Es miután aközgyülés egy szavazattal úgy határozott, hogy Petzczel, ne kötessék meg a szerződés, a kisebbségben maradt bizottsági tagok ezen kérdést, apelláta folytán a belügyminiszterhez terjesztették fel. Most már, t. ház, két kérdéssel kell tisz< tába jönni. Az első az, hogy vájjon az illetőknek volt-e joguk ezen határozatot megfelebbezni? Azt hiszem, a Id elismeri az 1872. évi XXXVL tczt.-et, s különösen annak B, §-át, nem fogja kétségbe vonni ezt a jogot, miután a törvény korlátlan felebbezési jogot enged minden határozat ellen. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Az idézett törvény 5. §-a így hangzik : »Magánfelek a törvényhatóságnak az önkormányzat körében hozott sérelmes határozatai ellen a kézbesítéstől, illetőleg a szabályszerű kihirdetéstől 15 nap alatt az illető miniszterhez folyamodhatnak.« (Felkiáltások a szélső baloldalon: Magánfél!) .Nem Petz felebbezett, hanem a kisebbségben maradt bizottsági tagok felebbeztek. (Zaj.) A képviselő úr úgy vetette fel a dolgot, hogy Morzsányi irányában tanúsítottam protekcziót, a ki pedig a fővárosnál magánfél. Itt bizottsági tagok appelláltak. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Az nem magánfél! Perczel Dezső belügyminiszter: Hogy egy közgyűlésnek határozata ellen a közgyűlés tagja nem appellálhat, olyan új jogi és közigazgatási theória, a melyre nézve a további vitatkozás szükségét nem látom és feltalálását átengedem Polónyi Géza képviselő úrnak. (Tetszés a jobboldalon.) T. ház! A másik kérdés az volt, hogy miután az ügy elém jött, és nekem döntenem kellett, fentartsam-e a közgyűlés határozatát, vagy pedig a leszavazott tanácsi indítványt, vagyis megköttessék-e Petzczel a szerződés, vagy nem. Azt hiszem, hogy a főváros lakos-