Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-535
585. országos ülés 1896. január 17-án, pénteken. 175 korkülönbség miatt visszautasítottak, megjegyzést tettem. Nagyon meg lehet szorulva, a t. miniszter úr argumentum dolgában, hogy ezt a tényt, mint fontossággal birót, az én állításaimmal szemben itt felemlíteni szükségesnek tartotta. En igenig megjegyeztem azt, hogy ime, ilyen egyén csak egy van a községben, ime, igazolják az azonossági tanúk, hogy ő a választók lisztájában fel volt véve, igazolják azt, hogy ez az egyén az, a ki előttünk áll, igazolják azt is, hogy ő tényleg választó, vagyis fél telekbirtokos, most pedig korkülönbség miatt kimarad. Ez csak azt igazolja, hogy hiányosan és föltiletesen készíttetnek a lajstromok. Egyéb következtetést azonban ehhez nem fűztem; és a visszautasításba természetszerűleg bele is nyugodtam. Ha ezt az észrevételt, melyet ez alkalommal tettem, és hasonló alkalommal mindenkor tenni fogok, jóhiszeműségem kétségbevonására hozza fel a t. miniszter úr, ugyancsak meg lehet szorulva argumentumok dolgában ellenem, (Helyeslés a baloldalon.) Mindaz, a mit még előadni kötelességemnek tartok, tudniillik igazolása a törvényellenes pressziónak, a járásbírák törvényellenes korteskédesének, a csendőrség felhasználásának kortesczélokra, a vallási izgatásra és egyebekre nézve, a miket a t. miniszter úr elmondott, és a mi nem tartozik szorosan véve a személyes kérdés keretébe, azokra mostan nem reflektálok, de az első alkalommal, ismétlem, elő fogom sorolni. Befejezem felszólalásomat azzal, hogy én egyetértek a miniszter úrral azon állítása tekintetében, a melyben azt mondja, hogy »én kénytelen vagyok most is azt az álláspontot elfoglalni, hogy rosszabbat, a mint az erőszakoskodást, nem ismerek*. Én sem, és épen azért, mert rosszabbat, mint az erőszakoskodást ezen a téren egy alkotmányos államban nem ismerek, kérem a t. házat, hogy majdan előadandó bizonyítékaimat is csak azon intenczióím kifogásának tekintse, hogy én magát ezt az erőszakoskodást, azon rendszert, melyen ez alapul, akarom megtámadni, akarom a történteket a rendszer megdöntése czéljából nyilvánosságra hozni. (Élénk helyeslés halfelöl.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Meg fogja a t. ház engedni, sőt azt hiszem, hogy a t. képviselőtársaim természetesnek is fogják találni, hogy azon válaszra, a melyet Bujanovics Sándor képviselőtársam az én beszédemre mondott, a magam részéről igen röviden, és természetesen, azzal a diszkréczióval, a melyet az a körülmény, hogy nekem nem válaszolhat, magával hoz, néhány szó elmondására figyelmüket kikérjem. Határozottan ki kell jelentenem, hogy Bujanovics Sándor képviselőtársam nem csak félreértette beszédemet, de rosszul is olvasta el, mert azt, hogy jóhiszeműségét vontam volua kétségbe, engedelmet kérek, nem mondhatja; azt mondtam, hogy a tárgyilagosságát nem ismerem el, mert előadásából kirí — és ebben megerő.sít mai felszólalása is — az elfogult ellenzéki ember álláspontja Ez, azt hiszem, teljesen más, mert egy szóval sem vontam kétségbe a bona fidest, csak azt mondtam tegnap is, kénytelen vagyok megzavarni azon meggyőződésében, hogy sine ira et studio, tárgyilagosan mondta el a dolgot. Én ezt tegnap is bebizonyítottam, és azt hiszem., hogy ha nem is bizonyítottam volna be, az a felszólalás, melyet ma hallottunk tőle, meggyőz bennünket arról, hogy az elfogult ellenzéki ember beszél belőle. (Úgy van ! jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Engedjék meg, hogy én is elmondhassam nézetemet, minthogy azzal lettem vádolva, hogy nem úgy áll a tényállás, a hogy előadtam. Mert, t. ház, ebben van épen a fallaczia, azt mondani, hogy ha az ellenzéki érzelmű tisztviselő ott a választásnál ténykedik, megfordul, mutatja magát, beszél a választókkal, hogy az akkor az ő hivatalos kötelességét teljesíti, az nem korteskedik, az felvilágosítja a népet, (Úgy van! Derültség jobbfelöl.) mely hozzá fordul, hogy ebben semmi sínes; viszont, ha nem ezen szellemben teszi, hanem a szabadelvű párt, vagy a kormánypárt mellett, akkor visszaél hivatalos hatalmával. Ebben van az, a mit tárgyilagosnak el nem ismerhetek. (Helyeslés jobbfelöl.) Szintúgy az az álláspont, a melyre a minap nem emlékezett t. képviselőtársam, de ma előadta, a midőn készségesen belenyugodott abba, hogy egy 11 évi korkülönbséggel a beírásba foglalt választót onnét pur et simple elutasítsanak, akkor ő egy másik mellett, aki ellenzéki volt, a kinél 5 — 6 évvel nagyobb korkülönbség volt, az indokait latba vetni jónak látta: ez az, a mi engem azon állításomnál vezérel, hogy ezt az eljárást egészen tárgyilagosnak nem ismerhetem el. T. ház! Még kell, hogy nyilatkozzam azon kérdésről is, a mi a legfontosabb a dologban, a mire t. képviselőtársam is a legnagyobb súlyt helyezi, tudniillik a csendőrség azon eljárásáról. T. barátom és képviselőtársam azt állította pár nap előtti beszédében, s erre egy tényt hozott fel, még pedig azt, a melyre én közbevetőleg azt voltam bátor kérdezni, hogy ki mondotta, tudniillik hogy egy választó azt mondta, hogy egy korcsmáros küldött egy csendőrt. Én erre felkértem a t. képviselő urat, hogy bocsássa rendelkezésemre a bizonyító adatokat. Igen örülök, hogy ma ezeket megígérte,