Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

170 634. országos ülés 1896. január 10-án, csütörtökön. az ellen nekem csak védelmeznem is kellene. Ha mindig azt venném tekintetbe, hogy a legidősebbnek adjam a gyógyszertárt, nagyon sokszor tévútra jönnék; mert ha az illető, a kit, úgy látszik, a képviselő úr protezsált, ötvenháromszor folyamodott is, én nagyon kis mértékben lehetek hibás, mert az utolsó esztendőre csak egy folyamodás eshetett, tehát más oknak is kell ott lennie. Ha pedig másnak adtam volna, annak érdekében is felszólalás történhetett volna. Azon inszinuáezió által, hogy pártérdekből, vagy jutalom adása szempontjából jártam volna el, egyáltalán érintve nem érzem magamat és meg sem kísérlem a védekezést. (Helyeslés jobbfelöl.) Jön most már a harmadik pont, melylyel t. képviselőtársam a protekczionálás vádját velem szemben igazolni akarja: ez a fővárosi államrendőrség főkapitányi állásának a legutóbbi időben történt betöltése. Hát erre nézve előre kell bocsátanom, hogy én nagy örömmel és igazán szi,

^emnek jól esőleg fogadtam azokat az elismerő nyilatkozatokat, melyek a vita eddigi folyamán a fővárosi államrendőrség működésére nézve ezen házban, különösen az ellenzék részéről felhozattak, (Zaj balfelöl.) és a magam részéről csak azzal egészíthetem ki azokat, hogy az elismerést teljesen kiérdemeltnek és igazságosnak tartom. De, t. ház, ép azért, mivel a fővárosi államrendőrségi szervezetnek részbeli felhasználásával egyelőre az országnak legnagyobb városaiban és különösen a határszéli, törvényhatósági joggal biró városokban a rendőrségnek, — a mely ott nagyon sok kívánni valót hagy hátra, — szervezésével foglalkozom, én indíttatva éreztem magamat arra, hogy a Jekelfalussy miniszteri és főrendőrt.inácsos nyugdíjazásával megürült állásra a főváros volt főkapitányát, dr. Sélley Sándort hozzam be a belügyminisztériumba, a rendőrségi ügyek vezetésére. Ily módon megürült a főkapitányi állás. Ezen állásnak betöltése kétségtelenül nehéz és nem mindennapi feladat volt. (Derültség bálfelöl.) Igazolja ezt az a körülmény, hogy ezen állás egy negyedéven túl üresedésben volt, és hogy négy hónapig tartott, a mig én abban a helyzetben voltam, hogy olyan egyént, a kit erre a nagy felelősséggel járó állásra minden tekintetben hivatottnak, képesnek és megfelelőnek tartok, találni képes lehettem. Babó Emil: Meg kellett a nógrádi választást várni! Elnök: Babó képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Ha valaki elismeri, úgy én elismerem a fővárosi államrendőrség ez idő szerinti tisztviselőinek rendkívüli odaadó buzgalmát, szorgalmát és tehetségeit is. Az, t. ház, azt hiszem, hogy itt egyáltalán nem volna helyén, ha én kutatásaimnak, az én keresésemnek és az én alapos megfontolásomnak minden egyes fázisát, az ügynek személyi részeit a képviselőhíz előtt veutiHálni akarnám. (Halljuk! a szé'sö baloldalon.) Annyit mondhatok, hogy nagyon érett megfontolás után, és csakis azért, mert Rudnay Bélának műveltségében, fel fogási képességében, (Egy hang a szélső baloldalon: Helyismeretében.) jogi és közigazgatási képzettségében (Helyeslés jobbfelől.) erélyében és összes személyi kvalifikácziójában leginkább megtalálhatni vélem azt az egyént, akire ezt a nagy fontosságú állást bízhatom, — e tekintetben elvállalom a teljes felelősséget és meg vagyok győződve arról, hogy ebben az idei, kétségtelenül mindenkire, de a rendőrségre legsúlyosabb feladatokat hárító esztendőben, ő teljesen be fog válni, s hogy ez ősz folyamán nem fognak szemrehányásokat tenni, hanem ki lesz elégítve mindenki azzal a választással, a melylyel ő reá bíztam a fővárosi államrendőrség főkapitányi ügyeinek vezetését. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Itt igen nehéz valakire nézve, a kit én jól ismerek, de a kit az urak talán nem ismernek, a személyi részt bővebben indokolni. Én ő benne teljesen megbízom. És esak egyre kívánok itt még megjegyzést tenni, s ez az, a mit a t. képviselő úr nem nyíltan, de burkoltan mondott, a midőn Rudnayt, mint a ki korábban főispán volt Nógrád megyében, a nógrádi tisztújítással a képviselő úr mintegy causalis nexusba kívánta hozni. (Nagy zaj a balés szélső baloldalon) Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben teljesen felesleges egy szót is védelmemre felhozni, mert hiszen, ha a kormány itt kívánt volna beavatkozni, ha befolyásolni kívánta volna a nógrádi választásokat, akkor biztosíthatom, hogy augusztus vagy szeptember havában nem lett volna főispánválasztás, és akkor gr. Degenfeld megmaradt volna helyén. Egyáltalán ebben a tekintetben nem lehet Rudnay kinevezése és a választás közt a legcsekélyebb nexust is fölhozni. Mindezeknél fogva, t. ház, minthogy az idő is rendkívül előre haladt, nem kívánok még kitérni azon kétségtelenül nem kisebb fontosságú kérdésekre, a melyekről, mint a főispánok kérdése, mint a közigazgatási bíróságok kérdése, a közegészségügy és a rendészet kérdése — azt hiszem, vagy a vita folyamán, vagy a részletes tárgyalások során az egyes tételeknél lesz alkalmam és módom akár saját inicziativáimból, akár egyes felszólaló képviselő uraknak adandó válaszképen nyilatkozni. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Most csak arra kérem a t. képviselőházat, hogy mivel az a ket határozati javaslat, a mely egy