Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-534
534. országos flles 1896. részről Babó Emil, másrészről Holló Lajos képviselő urak részéről beadatott, kodifikáezionális munkálatokat czéloz, s minthogy én megígértem ismételten és most is kilátásba helyeztem, hogy már legközelebb, a tavasz folyamán, az önkormányzati adminisztráczió reformjának, a fegyelmi eljárásról s több ily kérdésekről szóló törvényjavaslatoknak legalább előadói tervezetét nyilvánosságra fogom hozni, méltóztassék e határozati javaslatok mellőzésével a tételt megszavazni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Bujanovics Sándor képviselő úr személyes kérdésben és szavai értelmének megmagyarázása czimén kér szót. (Nagy zaj! Halljuk ! Halljuk!) Bujanovics Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben, és félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Minthogy azonban az igen tisztelt miniszter úrnak előadása folytán nekem, habár megjegyzéseimet, a házszabályok értelmében, kötelességem rövidre foglalni, hosszabb időre van szükségem, hogy szavaim! értelmét helyreállítsam, s minthogy már két óra van, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy e czímen a holnapi ülés elején szólalhassak fel. (Helyeslés. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Ez ép olyan felszólalás, mint más. Erre is áll tehát az a szabály, hogy 3 /* 2 után az illető kérheti felszólalásának másnapra halasztását. (Helyeslés.) Ennélfogva, nem tudom, megengedi-e a ház, hogy a képviselő úr felszólalását holnapra halaszthassa. (Igen!) Azt hiszem, a t. ház azt megengedi. (Helyeslés.) Tehát holnapra halasztatik. Polónyi képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Polónyi Géza: T. ház! Tekintettel arra, hogy az idő előrehaladott, és tekintettel főleg arra, hogy a részletes vitánál érdemlegesen azokra, a miket a t. miniszter úr mondott, nem csak felelni jogom van, hanem tisztelettel bejelentem, hogy felelni is fogok, most személyes kérdés czimén, a ház kegyes engedelmével, csak két olyan mozzanatra akarok megjegyzést tenni, a miket a t. miniszter úr felhozott. Az egyik az, hogy a miniszter úr itt, ha jól értettem szavait, a köztünk való, szerinte is parlamenten kívüli, tehát bizalmas beszélgetésre való hivatkozással, azt állította, mintha én azt mondtam volna, hogy a főváros feliratát én csináltam vagy csináltattam. Hát, t. ház, én a miniszter úrnak lovgiasságára és férfiasságára apellálok. Teljesen lehetetlen, hogy cserbe hagyta volna emlékező tehetsége, midőn ezt állította rólam. Helyreállítom a tényállást. Én beszéltem ez ügyben a miniszter úrral, de méltóztassék visszaemlékezni a miniszter úr, én azt mondtam neki, január 16-áii, csütörtökön, 1 n \ hogy nekem fáj az, hogy a miniszter úr mindjárt pályájának elején ilyen botlást követ el; gondolkozzék a felett, miként lehetne ezen közte és a főváros közt felmerült konfliktust békés úton, úgy, hogy a főváros joga épségben maradjon, elintézni, és ha erre hajlandó, én segédkezésemet szívesen felajánlom, hogy a főváros joga csorbát ne szenvedjen. Én erről beszéltem a miniszter úrral. Rendkivííl sajnálnám, haaz én intenczióm arra szolgálna okúi, hogy most más irányban kívánjon engem gyanúsítani. Még egyet. Arról, hogy én nekem ezen felirat készítésére semmi befolyásom nem volt, hogy arról tudomással sem bírtam, sőt az ülésen sem voltam jelen, tessék a t. miniszter úr, — ezennelfelkérem,— tájékoztatni magát illetékes egyének által, és ennek valóságáról hivatalos úton fog meggyőződni. Nem értem tehát az okát, miért állít a miniszter úr olyat, a miről tiszta és világos, hogy csak homályos emlékezet alapján mondhatta. Már most a mi a ténykérdést illeti, arról is röviden fogok nyilatkozni. Ha a t. miniszter úr intencziómnak megfelelően érti beszédemet, és felállítja azt a tételt, hogy ő a fővárossal szemben, mint renitens hatósággal szemben járt el, hogy az nem akart illemhelyeket felállítani, és a miniszter úr azért intézkedett volna így, akkor sem lett volna az törvényes eljárás. Elnök: (csenget.) Ez már t. képviselő úr, nem személyes kérdés, sem szavai értelmének magyarázata, hanem a miniszter állítólag helytelen eljárásának illusztrálása. Polónyi Géza: Engedelmet kérek, öt másodpercz alatt készen leszek. Elnök: Bocsánatot kérek, engem a szabályok köteleznek, és meg nem engedhetem, hogy személyes kérdés czíme alatt más, czáfoló beszéd tartassék. Polónyi Géza: Nekem tökéletesen mindegy. Ha a t. ház úgy rendelkezik velem, hogy külön beszédben foglalkozzam e dologgal; de, engedelmet kérek, a képviselőház jelenlegi t. elnökének beszédeire hivatkozhatom, hogy valahányszor beszédeit félremagyarázták vagy félreértették, rendesen túlment a személyes kérdés határán. (Nagy saj. Elnök csenget.) Elnök: Engedelmet kérek, már mondtam, hogy személyes kérdés czimén erre ki nem terjeszkedhetik. Ennélfogva ezen kijelentésem mellett maradok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Kérem, én szavaim értelmét akarom helyreállítani. Megnyugszom az elnök úr döntésében is, de kegyeskedjék intencziómat megérteni és fel fogja rólam tenni, hogy a házszabályok ellen véteni nem akarok. Beszédem inttmcziója az volt, t. elnök úr, a belügyminiszter úrral szemben, hogy ő az öuä 2f
