Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

534. országos ülés 1896. január 16-án, csütörtökön. 161 tói névjegyzékek szerint összesen 888.720 választó van felvére. Ha már most ezt egybevetjük a közvetlenül megelőző 1890. évben felvett összesen 895.207 választót feltüntető számmal, akkor jelentkezik a különbözet, mely szerint fogyott a választók száma 6487 fővel. Hát ez a különbözet, t. ház, megfelel 7°/o nak, vagyis ha tüzetesebb és egészen pontos számítást teszünk, 0-72°/o-nak. Ha most ezen számot méltóztatnak egybe vetni nemcsak a megelőző évivel, hanem azokkal a számokkal, a melyeket még novemberi beszédemben 1869-től kezdődőleg a legutóbbi évig lemenőleg hivatalos adatok alapján voltam bátor a t. háznak előterjeszteni, abból méltóztatik látni, hogy azon számok közt nem egyszer találkozunk egyik évről a másikra 23.476, 16.392, 27.688, 32.360, mennyiséget előtüutető számokkal, s akkor helyes képet alkothatnak maguknak, t. képviselőtársaim arról, hogy miben áll azon vádak alapossága, mely úgy a mostani, mint az általános vita alkalmával úgy a t. ellenzék szónokai, mint a sajtó részéről minduntalan találkoztunk, hogy itt egy szándékos s isten tudja, micsoda attroczitásban jelentkező választói irtás történik. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor, t. ház, a midőn a választók száma egyik évről a másikra 27.688-al fogyott, csak azt csudálom, hogy az ellenzék egy szót sem talált annak a felhozására. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Perczel Dezső belügyminiszter: Még messzebb menő ígéretet is tettem, hogy nemcsak ezen adatokat fogom előterjeszteni, hanem mihelyt abban a helyzetben leszek, hogy a kúriához felterjesztett felebbezések tárgyában a kúria végérvényesen dönt, ennek eredményét is a ház elé fogom terjeszteni. Ezen igéretemet most rögtön kívánom beváltani, még pedig egyenesen a központi választmányok által megyék és városok szerint kitüntetett összkimutatások adatai szerint. 73 központi választmány választási eljárását illetőleg adattak be felebbezések, 52 központi választmány, vagyis i^/^/o ellen felebbezés nem adatott be. A benyújtott felebbezések vonatkoztak 3474 egyén választói jogosultságára. A kúria a felebbezéäeket 631 egyén választói jogosultságára vonatkozólag elfogadta, ellenben 2843 egyénre nézve elutasította; vagyis a kúria egyénileg véve csak 18°/o-át fogadta el a beadott felebbezéseknek, és 82°/o-át elutasította. A kúria 480 egyén felvételét határozta el, viszont másrészről 151 egyén törlését rendelte el. Tehát a kúria határozata alapján a választók összes száma 329 választóval szaporodott. KÍPVU. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET. Hát, t. ház, ez is egy frappáns adat annak begyőzésére, hogy vájjon alaposak voltak-e azon vádak, a melyekkel itt a választók szándékolt kiküszöbölését, a választók irtását méltóztattak heteken át úgy a házban, mint a sajtóban pertraktálni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. FAlentnondások, zaj a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Mielőtt ezen tárgytól eltérnék, egy megjegyzést nem hallgathatok el. Legyen bármiként, legyenek ezen fluktuácziók, ezen változások a számban bárminők, én azt hiszem, hogy nélkülözi az igazságnak teljes mértékét, hogy akkor, midőn mindenki tudja, hogy ezen választói névjegyzék összeírását mindenütt határozottan autonóm testület, a központi választmány eszközli, illetve a központi választmány kiküldöttei, valamint az első beadott felebbezés folytán a központi választmány határoz, s végső fokban egy teljesen független bírói testület, a királyi kúria: hogy akkor, legyen ott akár csökkenés, akár szaporulat, ebből akár érdemet, akár vádat a kormány irányában akarjanak levonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, ép azok részéről, kik azt hangoztatják, hogy annyira hívei az önkormányzatnak, hogy jót csakis ott lehet találni, hogy az önkormányzatot fejleszteni, fentartani kívánják, emeltetnek a legnagyobb vádak, ezzel a legnagyobb bizalmatlanságot keltik, és argumentumot szolgáltatnak a rendszer ellen. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) De ,t. ház, mielőtt beszédem másik tárgyára mennék át, a tárgy hasonlatosságánál, rokon természeténél fogva engedje meg a t. ház, hogy most mindenekelőtt Bujanovics Sándor igen tisztelt képviselőtársamnak a tegnapelőtti ülésen elmondott beszédére tegyek egy pár megjegyzést. (Halljuk!) És itt legelőbb is sajnálom, hogy teljes nyíltsággal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy én egyáltalában nem vagyok képes fentartani azon hitének és meggyőződésének szilárdságát, és részemről nem ismerhetem el, hogy ő, amint azt itt kifejezte, a girálti választást, — mert hisz leginkább, sőt mondhatni, egyesegyedül- arról beszélt — a választás előzményeit és lefolyását sine ira et studio és tárgyilagosan adta elő. Azt még elhiszem, hogy sine ira, meghajlok előtte, ez szubjektív egyéni érzet, de hogy sine studio, és tárgyilagosan, erre nézve le kell rontanom azon meggyőződését, hogy ezt így tette volna. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Leszek bátor t. ház, megmondani és bebizonyítani, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is én azt hiszem, hogy ha a t. képviselő úr, a ki oly határozottan állít mindent, hogy saját közvetlen tapasztalásából tudja és látta, csakugyan tárgyilagosan akarta volna elmondani a választás előzményeit és lefolyását, 21