Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-534

160 534. országos ülés 1896. január 16-án, csütörtökön. ember állíttassák a fővárosi rendőrség élére, a ki annak csinját-binját, minden kisebb részleteit ismeri, a ki biztos kézzel, teljes energiával megtenni is képes azon intézkedéseket a melyek a közrend, a nyugalom és a csend érdekében a fővárossal kapcsolatosan ehhez a nemzethez is méltók lesznek. E helyett találkozunk egy főkapitány úrral, a ki a bevezető beszédében azt mondja : Majd először egy pár hónapra szükségem van, hogy tanulmányozzam a dolgokat, akkor fogom majd meglátni, hogy milyen reformokot fogok keresztül vinni, de hogy reformokra, szükség van, azt már most is látom. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanazon férfin — esak kétségtelen tényekre utalok — röviddel ezelőtt Komárommegyének főispánja volt. Minthogy az, hogy miért nem komáromi főispán többé, nem fekszik hivatalosan előttem, esak magántudomásom van i óla, nem tartom azt előadandónak; de ugyanaz a férfi elmegy Hontmegyébe főispánnak és azután lesz belőle nógrádi főispán. Nógrádban történik egy alispánválasztás, a mely nagy hullámokat ver fel, a melynek tekintetében ma is sűrűn hangzik fel minden oldalról a panasz és az itt a képviselőház termében a rendőrség legfőbb hatóságának, a belügyminiszternek egy fényesen sikerült párbajában nyer megoldást és röviddel rá a kétszer is megpárbajozott főispán fó'kapitánynyá lesz. Ezek kétségtelen tények. Kineveznek azonban Hontba egy másik főispánt, mindnyájan tudjuk, — csak oly tényekre utalok, a melyek előttünk fekszenek, — a kérvényi bizottság előadóját, igen szeretetreméltó derék barátunkat, de a kérvényi bizottságnak azon a legutóbbi ülésén, a melyen neki exczellálni kellett volna, hogy érdemeket szerezhessen, — a mélyen tisztelt elnök úrra nem akarok hivatkozni; az ő diskrecziója mindenesetre el tudná találni a határt, meddig adjon nekem igazat, meddig nem, — de én úgy emlékezem, hogy a kérvényi bizottsági ülésen az előadó úrnak egy rettenetes fiaskójával állottunk szemközt. Hát nem keresem, nem kutatom, hogy ez indok-e arra, hogy valaki főispán lehessen, hogy a kérvényi bizottságban nem egészen úgy referált, a hogyan várták volna tőle, et eaetera, t. képviselőház. De a belügy minisztériumban—nem tűnik-e ez fel az egész országnak oly csodálatos módon ? — az a férfiú, a ki ott államtitkár és a kit egy országnak tisztelete, rokonszenve -környez; hozzáteszem, hogy még én egyénileg, még talán ezen is túlmenő, igazi barátságos indulattal is viseltetem iránta; mondom, épen a belügyi államtitkár úr, kétszer egymásután oly mandátumhoz juttattatik, a melylyel még ma sem juthatott be a képviselőházba ? Nos, t. képviselőház, ezek szimptomák-e csak ? Nem! Ezek bizonyítékok, súlyos bizonyítékok arra a rendszerre, a mely napról-napra felpanaszoltatik, és a melynek vezérszelleme, a melynek éltető lelke, a melynek irányítója Perczel Dezső belügyminiszter úr. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azért én irányában nem csak bizalommal nem viseltetem, de az ország érdekében levőnek tartom, hogy ezen helyét mielőbb hagyja el, és azért én a költségvetést a magam részéről el nem fogadom. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások! Öt pereset kérünk!) Molnár Antal jegyző : Perczel Dezső ! Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Nem volt szándékom auuigy sem bevárni a tételnél megindult vitának bezárását és kívántam felszólalni, hogy úgy azokra, a mit a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával a belügyi politikára egyáltalán felhozattak, valamint különösen egyes konkrét kérdésekre nézve elmondjam azokat, a miket az előttem felszólalt képviselő uraknak észrevételeire viszont a magam részéről megjegyzendőknek tartok, valamint ho^ry nagyban és egészben a legközelebbi kodifikáczionális terveimre vonatkozólag is a t. háznak egyet mást tudomására hozzak. De azon felszólalás, a melyet az imént Polónyi Géza képviselő úr részéről hallottam, egyenesen kötelességemmé teszi, hogy egy perczig se várjak, hanem, habár a specziális dolgokra nézve azon ad.itok, a miket az általa felhozott fővárosi ügyre nézve rögtön lekérettem, nem érkeztek is még kezeimhez, csak emlékezetem szerint a t. háznak azonnal megadjam a választ, hogy egy perczig se legyen kétségben az iránt, hogy miként formálja meg a maga részéről az ítéletet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, mielőtt ezekre áttérnék, legelőször is egy igéret teljesítésének kötelezettsége hárul reám. Ha méltóztatnak emlékezni, az általános vita alkalmával, november havában elmondott' beszédemben, a midőn a képviselőválasztóknak sok megbeszélésre okot adott névjegyzékére vonatkozólag az akkor hozzám beérkezett hozzávetőleges adatokat közöltem, a melyek szerint alig l°/o, körülbelül 8000 az a különbözet, a mely az 1896-ra érvényes és az 1895. évre fennállott névjegyzék közt mutatkozik, megigértem azt, hogy közölni fogom a végleges adatokat is. Ezen Ígéretemnek kívánok most eleget tenni, midőn az országban a választói névjegyzékek a kúriának is jogereju ítélete folytán most már végérvényesen is megállapíttattak s a t. háznak bejelentem, hogy az 1896-ik évre végérvényesen összeállított válasz-