Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-534
158 534. országos ülés 1806. január 16-án, csütörtökön. illemhelyeket felállítani. Akkor a közgyűlésnek ezen határozata ellen egy felebbezés adatott be, és itt van a kérdésnek a kulcsa. A főváros törvényhatóságának a képviselőházhoz intézett feliratából — már ezt maga a törvényhatóság módja így — meg fogja tudni a miniszter úr, hogy önkormányzati körben hozott ily határozatok ellen egyes képviselőnek, bizottsági tagnak felebbezési joga nincs, mert csak az érdekelt magánfélnek lehet felebbezési joga, az egyes képviselőnek, bizottsági tagnak, mint minden adózó polgárnak, csak ahhoz lehet joga, hogy ha esetleg a közgyűlés határozata törvénybe ütköző módon jött létre, annak megsemmisítését kérelmezze. Itt azonban ennek a bécsi embernek érdekében, mint a hivatalos feliratból olvasom — a melyre vokatkozólag megkell jegyeznem, hogy annak tárgyalásánál, legnagyobb sajnálatomra,személyesen jelen nem voltam s annak szövegezésébe be nem folytam — ezt a felebbezést dr. Morzsányi Károly és társai nyújtották be. Dr. Morzsányi Károly előkelő tagja a szabadelvű pártnak, a belügyminiszter úr háta megett ül és valószinűleg támogatni fogja őt a jövőben is. S erre mi történt? Felmegy az akta a belügyminiszter árhoz, és a belügyminiszter úr a közgyűlésnek e határozatára nem azt mondja, hogy az törvénytelen módon keletkezett, nem azt mondja, hogy nem szabályszerűen megtartott közgyűlésen hozatott, azt sem mondja, hogy nem kellőleg alakúit a többség, szóval semmiféle törvényellenes tényezőt vagy körülményt fel nem hoz, a melylyel indokolhatná annak a határozatnak megsemmisítését, hanem mit mond? Azt mondja: én azt a határozatot megváltoztatom és ezennel utasítlak téged, te főváros, hogy Petz Vilmossal tizenöt nap alatt a szerződést megkössed. A főváros törvényhatósága akkor felír a miniszterhez, és elmondja neki ezt: Hiszen te, miniszter, tévedésben vagy; nincs jogod hozzá, hogy a mi önkormányzatunkat ily módon megsértve, a szerződés megkötésére kötelezz bennünket. Szóval, a mi vagyonunk felett rendelkezzél. — És akkor a t. miniszter úr, minden törvénytől eltekintve, újból ráír a fővárosra, hogy azonnal hajtsa végre a polgármester az ő rendelkezését, kösse meg a szerződést, és jó, hogy a polgármestert nem fogták meg brachiummal, mert a polgármester, ismerve ezen határozat törvénytelenségét, rendkívüli közgyűlés összehívását akarta kérni, hogy ezen végrehajtás tárgyában az rendelkezzék. Ekkor a főpolgármester megtagadja a polgármesternek e jogát, és kényszeríti őt, hogy ezt a szerződést írja alá. így keletkezik egy szerződés, a melyre hosszú századok számára reá lesz írva, hogy dr. Morzsányi Károly felebbezése folytán, Perczel Dezső miniszter által elrendelve kötött egy szerződést a főváros, noha azt a főváros nem akarta megkötni, mert rá nézve káros volt. Megjegyzem, — és erre is súlyt fektetek, — hogy akkor, a midőn a belügyminiszter úr elrendeli a szerződésnek azzal a bécsi emberrel való megkötését, ugyanakkor érkezik a fővároshoz egy ajánlat egy magyar embertől, kit Székely Viktornak hívnak, kire nézve a felirat azt mondja, hogy a fővárosra nézve anyagilag sokkal kedvezőbb feltételek mellett akart vállalkozni, a kaucziót letette, és az ajánlati feltételeknek magát alávetette. Akkor a t. belügyminiszter úr elreadelte, hogy a főváros egy drágább bécsi emberrel szerződjék, vagyona felett ily módon rendelkezzék, az önkormányzati jognak világos lábbaltiprásával. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok végigfutni az egész törvényen. Az 1872 : XXXVI. tcz. 3. szakasza világosan így szól: »Önkormányzati jogánál fogva a főváros saját ügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot.« Mióta ez a törvény életben van, és amidőn ezen törvény 58. §-a szintén kétségenkivtíl helyezi a költségvetés megállapításának jogát; azon esetben pedig, ha nem a költségvetésbe felvett munkálatok végrehajtásáról van szó, csupán a jóváhagyást tartja, fenn a miniszternek, — semmi körülmények közt azt a jogot miniszter még nem vindikálta magának a fővárossal szemben, hogy a miniszter kössön a főváros helyett szerződést. Lehet ezt kicsibe venni, vagy azért, mert illemhelyekről van szó, komikusnak is lehet venni, de, t. ház, itt az elvről van szó, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ez azt bizonyítja, hogy a tisztelt miniszter úr, miután Morzsányi Károly igen tisztelt képviselőtársunk állott a dolognak háta megett, kész volt arra, hogy egy bécsi vállalkozóval drágábban, mint egy magyar emberrel, megkötni rendeljen egy szerződést a fővárossal, mely az ajánlati feltételekkel ellenkezett, mely a főváros Önkormányzati jogát teljesen semmivé tette. Ezekkel a tényekkel szemben akarom látni, hogy a t. miniszter úr milyen tényekkel hajlandó magát védeni? Tényekkel, és nem jogi furfanggal és okoskodással. Ha a fővárosnak saját anyagi felelőssége mellett kell határoznia, ha a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok, és maga a tanács is, anyagilag felelősek azért, a mit tesznek, miként jutunk mi ahhoz, hogy bécsi Petz ek, éi nem tudom kik kedvéért a t. belügyminiszter úr törvény ellenére jogot formáljon magának arra, hogy a fővárosi polgárok adófilléreiből összetartott vagyon felett 8 rendelkezzék kénye és kedve szerint. (Igaz! Úgy van! a stélső baloldalon.)
