Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

533. országos ülés 1896. január le-én, szerdán. 13Í hogy nem fog-e kelleni megint küzdenünk azok ellen, azokkal szemben van egy még le nem igázott, hivatalos egyenruhába nem bújtatott, önérzetes, a maga jogait szabadon, önállóan gyakorló magyar társadalomra szükség. Ez nem pillanatnyi érdeknek, nem egy ellenzéki érdeknek, nem ezen vagy azon párt érdekének biztosítása, hanem a magyar nemzet jövőjének, a magyar nemzet létének egyik alapja, hogy ennek a társadalomnak szabadságát, önállóságát, jogainak gyakorolhatásában való hozzáférhetőségét ne engedjük megmérgezni. És azok, a kik pillanatnyi párt- vagy hatalmi érdekek szempontjából ezt az amúgy is nagyon gyenge magyar társadalmat még inkább gyengítik, a kik e gyengeséget a helyett, hogy erővel táplálni és felemelni iparkodnának, kihasználják; a kik a szolgalelkűség terjedését előmozdítják, a kik nem bírnak annyi önmegtagadással, hogy a hatalmat magát a társadalomnak a hatalom nyomása alól való emanczipálására használják fel: azok súlyos felelősséggel terhelik lelküket a nemzet jövője iránt. (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek a szempontok vezettek ebbeu, t. ház, midőn rámutattam a veszélyekre, midőn rámutattam e veszélyek kútforrására, midőn rámutattam azokra az utakra, a melyeken haladva, gondolom, hogy e veszélyekből és súlyos állapotokból ki bonyolódhatunk. Már most nem arra kérem a kormányt, hogy első hallásra terveim minden részletére nézve nyilatkozzék; de elvárom és remélem a kormánytól azt, hogy a most bekövetkezendő nemzeti ünnep magasabb, hazafiúi, a pártszempontok fölé emelkedő szellemétől ő is érintve legyen, és ezen nagy reformnak, ezen nagy gyógyulási proczesszusnak megkezdésére velünk együtt közreműködjék. (Hosszantartó éljenzés, élénk tetszés a bal- és szélső balvld'thn.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, foglalják el hely őket. Az ülést újra megnyitom. Perczel Béni jegyző: B. Bánffy Dezső miniszterelnök! (Hosszas zaj és mozgás. Halljuk! Halljuk!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert képviselő úr beszéde végén azon kéréssel fordult Wlassics kultuszminiszter úrhoz, hogy fektessen súlyt arra, hogy Magyarországon olvasni jól tanítsanak. (Felkiáltások a ssélsö baloldalon: És beszélni! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, lehetséges, hogy a képviselő úrnak igaza van, hogy karácsonyi ezikkéből sokan nem jól olvastak; de én azt hiszem, t. ház, hogy talán azon tanács, melyet Wlassics miniszter úrnak adott, adható lett volna közvetlenül maga által magának is, bogy írjon úgy, hogy egészen félreértés nélkül, tisztán olvasható legyen az, a mit írt. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj balfelöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Mert, t. ház, be kell, hogy ismerjem, hogy most, beszédje elhangzása után nem tehetek mást, mint kijelentsem, hogy az akkori olvasásom engem félrevezetett, ha kell, hogy úgy értelmezzem szavait, a mint ma azokat elmondotta. Mert, t. ház, a képviselő úr bizonyos kifogást tesz az Isten-békéje kifejezésének használása ellen. Hát, t. ház, nem én voltam az első, ki ezen kifejezést használta; de Berzeviczy Albert képviselő úr sem, ki azon kifejezést ón nálam az új év első napján használta; de a képviselő úr volt az, ki a millenáris ezredéves ünnepség évére vonatkozólag békét, nyugodt tárgyalásokat óhajtott és helyezett kilátásba. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ha a szavak nem is voltak ugyanazok, az értelme az volt, hogy békés, nyugodt tárgyalásokat kíván, tehát békét a tárgyalások folyamán a millenáris év alatt. T. ház! Én így olvastam, és hajlandó volnék óhajtani, hogy ma is így érthessem, mert igenis óhajtom azt, hogy nyugodt és békés tárgyalásokkal intézzük itt a képviselőházban az ország ügyeit. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Óhajtom ezt nemcsak az ezredéves ünnepség alkalmából, óhajtom általánosságban, mert hisz a parlament tisztessége, a parlamenti tárgyalások sikeressége kívánja és mutatja ezt szükségesnek. De, t. ház, ha az előző időkben talán az izgatott kedélyek lehetetlenné tették azt, hogy a tárgyalások itt nyugodtak és békések lehessenek, természetesnek méltóztatnak találni, ha örömmel ragadtam meg az alkalmat, olvasva gr. Apponyi Albert képviselő úr karácsonyi czikkét, arra, hogy magam is nyilatkozzam, bogy igenis a békés és nyugodt tárgyalásokat óhajtom az ezredéves ünnepség folyama alatt, erre való tekintettel is. De hát, t. ház, a képviselő úr beszédében nem helyez kilátásba egyebet, mint bizonyos követeléseket a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmára, melyeket ő azon törvény keretébe helyezni, illetőleg azon alkalommal megoldásra is hozni kivan. Hát, t. ház, kereken és határozottan kell, hogy kijelentsem, (Halljuk! Halljuk!) hogy nem ismertem el eddig, és nem ismerem el ma sem jogosultságát azon megismétlődi! panaszoknak, hogy a választások tisztasága, a választók nézeteinek független érvényesülése a kormány, vagy a kormány közegek befolyása folytán meg 17*