Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

122 583. országos Ülés 1806. január 15-én, szerdán. azt igen bajos előre meghatározni. Egy dolog azonban mindnyájunk előtt kell, hogy bizonyos legyen: az, hogy a létező helyzetnek fentartásával veszt az ország, veszt a nemzet, (Élénk helyeslés halfélől.) veszt a nemzeti egység, és hogy ezeknek orvoslásában nyer és előrehalad a nemzet, megerősödhetik, munkaképesebbé lesz, társadalmi és politikai értelemben egyaránt. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Hiszen már most is tapasztaljuk, hogy a mire Magyarországon hosszú idő óta nem volt példa, a politikai ellentétek átcsapnak a társadalmi térre, a vidéken még sokkal inkább, mint itt a központon. Valóságos gyűlölet fejlődik magyar ember és magyar ember közt, egy oly állapot, mely minden nemzetnek kebelében veszedelmes, melyet azonban egy külső és belső ellenségektől körülvett oly nemzet, mint a magyar, meg nem engedhet magának. (Igaz! Úgy van! halfélől.) Ez a gondolat, az ország jövője iránt érzett ez az aggódás vezetett engem akkor, midőn először a zsurnalisztikái téren mutattam rá a veszélyekre és mutattam rá az orvoslásnak útjára, mert ha kutatjuk, hogy ezeknek a közveszélyes hangulatoknak mi a tulajdonképeni kútforrása, hát lehetetlen azt bármi mértékben is a létező politikai nézeteltérésekben találni. Hiszen közjogi ellentétek ebben az országban vannak évszázdaok óta, és alkotmányunk helyreállítása óta is mindig voltak; összemérték a fegyvereiket, a nélkül, hogy abból a legsúlyosabb, leggyökeresebb ellentétből is hasonló visszavonás fejlődött volna. Egyéb politikai kérdésekben való ellentétek ilyen eredmény előidézésére még kevésbbé alkalmatosak. De sőt a legújabb egyházpolitikai akczió révén felmerült ellentétek is — és ezt örömmel konstatálom -kezdenek csillapodni, és nekem biztos meggyőződésem, hogy azok oly mély nyomokat ennek a nemzetnek belső életében nem fognak hagyni, mint a minőktől igen sok jó hazafi jóíhiszemtíleg tartott. (Helyeslés.) Tehát, ha a diagnózist meg akarom állapítani, nem marad egyéb hátra, — hogy a szellemeknek belső meghasonlását megokoljam — mint az az érzés, a mely az ország számos polgárának kebelében lakik, hogy a politikai nézeteltérések egymás elleni küzdelmében nincsenek egyenlően elosztva a küzdelemnek előnyei és hátrányai; nem követtetik méltányos és igazságos eljárás; nem tartatnak meg azok a törvények, a melyek magukban is elégtelenek arra, hogy a szabadságot ezen a téren teljesen biztosítsák. És hogy közös kiindulási pontot nyerjünk az orvoslásnak megindítására, a t. túloldalnak figyelmébe csak azt a tényt ajánlom : elég az a tény önmagában, hogy itt ebben a házban közel kétszáz képviselő az ellenzéknek összes árnyalatai, mert bármily eltérések legyenek egyebekben, abban az egész ellenzék és annak minden tagja egyetért, hogy tűrhetetlen állapotok léteznek a választási szabadság és tisztaság megóvása tekintetében. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát ez az egy tény, tartsák bár önök ezt a meggyőződést és ezt a hitet alaptalannak, vagy túlzáson alapulónak, az az egy tény, hogy az ország majdnem fele részének képviselői ezt a hitet táplálják, elegendő garancziák hiányáról panaszkodnak : ez az egy tény elegendő arra, hogy a reform akcziót, hogy az orvoslást ezen a téren meg kell kísérelni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Midőn én ezt az eszmét zsurnalisztikái téren megpendítettem, a dolog természete szerint igen hullámzó benyomások következtek be. Talál koztam a túloldal egyes orgánumainak részéről merev, majdnem szenvedélyes visszautasítással; találkoztam és találkozom azóta is ellenzéki körökben olyan hangokkal, a melyek ezekkel a bajokkal szemben nem a kiegyenlítésnek, nem a közös akcziónak megkisértését, hanem csak az elkeseredett küzdelemnek fokozott folytatását tartják a helyes taktikának, a helyes eljárásnak. D^ én már előbb jeleztem, hogy az én felfogásom szerint hova vezet jobbról és balról a kétségbeesés politikájának folytatása vagy kiélesítése, és hogy mennyire tartom én azt ellentétben állónak a magyar nemzeti egységnek legkardinálisabb, legéletbevágóbb érdekeivel, (Élénk helyeslés a baloldalon.) En tehát azért jelentettem ki hajlandóságomat és ismétlem ma is, (Halljuk/) hogy a mennyire lehet, egyetértőleg iparkodjunk ezeket, a nemzetünknek testén rágódó, sőt nemzetünk lelkét megmérgező bajokat orvosolni. Tudom én nagyon jól, hogy törvényhozási alkotással egyedül azt el nem lehet érni; tudom én nagyon jól, hogy ehhez a közszeliemnek egy bizonyos meggyógyúlása, a törvények alkalmazásában való igazságosság és részrehajlatlanság szellemének meghonosúlása egyfelől, az egymás nézetei és meggyőződései iránti türelmesség szellemének meghonosúlása szükséges másfelől; de én azt hiszem, t. képviselőház , hogy ha a törvényalkotás terén lelhető garancziáknak megalkotásaira minden oldalról őszinte akarat és lojális törekvés mutatkozik: akkor ennek az új szellemnek megszületéséhez is megtettük az első lépést. Természetesen annak további fejlődése az egyéni jóhiszeműségben, az egyéni igazságszeretetben és a meghozandó törvények szigorú végrehajtásában lelhetők fel csupán, de, mint mondám, magának a törvényalkotásnak tényében kez-