Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

120 588. országos ülés 1896. január 15-én, szerdán. kodjék arról, hogy ezen íunkeziók jól legyenek végezve. T. ház! Talán még egy észrevételem lehetne a külső igazgatásra. (Halljuk! Halljuk !) A közigazgatásnak külső szervezetét, a megyei központoktól is különálló szervét a szolgabiróság képezi. Itt is azzal a jelenséggel találkozunk a központnál, s a melylyel találkozunk a községekben, hogy a feladatok rendkívül nagyok, időről-időre sokasodnak, mindig több és több olyan rendelet jön a központi kormányzattól, a melyek a megyék, a községek és a szolgabíróságok ügykörét kiterjesztik, munkájokat nagyobb mérvben veszik igénybe; e mellett azonban semmisem történik arra nézve, hogy ezen fokozottabb munka-feladattal szemben fokozottabb munkaerő is állíttassék fel. Arról, minthogy ellenzéki állásponton vagyok, nem is akarok beszélni, hogy a belügyi kormányzat körében működő tisztviselőknek fizetése rendkívül silány. Itt a központban nem is méltóztatnak azt tudni, mit jelent az, midőn egy főszolgabírónak 1200 forintnyi fizetéséből kell megélnie. És ez a dotáczió, melyet a t. miniszter úr, elismerem, a törvénynél fogva, ad a megyéknek, ú<zyis csekély, s e mellett a szolgabírónak még e fizetéséből kell fogatot tartani, írnokot fogadni és az irodai helyiségek bérét fizetni, úgy, hogy nagyon sok főszolgabíróval találkoztam már az életben, a kik rendkívül takarékos emberek voltak, és még ezek is azt mondották nekem, hogy fizetésükből nem képesek többet a maguk czéljaira felhasználni, mint 500 — 600 forintot. Már most méltóztassék elgondolni, milyen állam lehet az, a melyben ilyen tekintélyes állású embernek, mint a milyenek a fó'szolgabírák, a kikre oly nagy feladat s oly nagy hatalom van rábízva, a kiknek fényes huszár ül a bakján, csupán 500 forint fizetése van ?! És az ily tisztviselők úgy a központban, mint a külső szervezetnél annyira túl vannak terhelve munkával, hogy nyíltan bevallják, miszerint egészségük feláldozásával éjszaka kénytelenek a nappal el nem végezhető munkát pótolni é« kénytelenek ezt tenni azért, mert folytonosan egy Damokles-kard függ a fejük felett: nem tudják, mikor jön a közigazgatás államosítása, s meddig függ az ő kineveztetésük a kormány kegyétől? így olyan műnk tt végeznek ezek a szerencsétlen emberek, hogy egyik előkelő tiszviselő nyilatkozata szerint, ha ez az állapot még tovább így tart, akkor ez nem vezethet máshova, mint a sírba, vagy a bolondok házába. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! A nélkül, hogy a megindulandó nagy vitának és mélyen tisztelt vezérem mai nap teendő nyilatkozatainak elébe akarnék vágni, a mint beszédem elején emh'tettem, nekem egészen más nézetem van a választások tisztaságáról, és én azt tartom, hogy azokat a mostan érvényben levő alaptörvényekkel szemben nagyon nehéz megvalósítani, vagyis biztosítani. Most ismét visszatérek erre, és itt egyetlen egy körülményt említek fel. Míg a megyei bizottságok akként lesznek szervezve, a mint most vannak; míg azok felerészét virilisták képezik, másik felerészét választottak, de olyan választottak, a kiknek túlnyomó nagy részére a központi kormányzat befolyást képes gyakorolni; és míg ezek a megyebizottságok választják a központi választmányokat és azok küldik ki a képviselőválasztás vezetésével megbízott elnököket: addig ezen a téren gyökeres javulást nem fog előidézni senki. Hozhatunk bármilyen törvényeket a választósokra, sújthatjuk a visszaéléseket bármilyen büntetéssel, az állapot ugyanaz marad, mig az egyének meg nem változnak; mert hiszen nagyon sokszor hangoztatva volt az a talán már évezredes kijelentés, hogy a törvény semmi, hanem annak végrehajtása minden. Én pártom határozata folytán nem vagyok abban a helyzetben, hogy a mélyen tisztelt miniszter úrnak költségvetését elfogadhassam. (Élénk helyeslés balfelöl,) Illyés Bálint jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam teljesen beváltotta azt az igéretét, hogy beszédében szigorúan a tanácskozás alatt levő tárgyhoz, a belügyi költségvetéshez, illetőleg azzal összefüggésben belügyi kormányzatunk rendszerének bírálatához fog ragaszkodni. És mégis az ő igen szakavatott, nagy gyakorlati érzékről és tapasztalatról tanúskodó szavai, mintha idegenszerííen hatottak volna ebben a házban és ennek a vitának keretében, annyira dominálja e vitát az a tárgy, a melyet az ellenzéki oldalról Babó Emil és Bujanovics Sándor t. képviselőtársaim, a túloldalról pedig Kubinyi Géza t. képviselőtársam felhoztak: a választási szabadságnak biztosítása úgy a képviselőválasztásoknál, mint a muniezipális választásoknál. Az ellenzéki oldalról felhozták azoknak a panaszoknak egy részét, a mely panaszok már más alkalmakkor is felhangzottak; és én, a midőn felszólalásomnak tárgyául nem annyira a múltnak a tapasztalásait, nem annyira a részemről mélyen érzett visszaéléseknek, helytelenségeknek súlyát választom, mint inkább a jövőre akarok tekinteni, mint inkább e helyzet orvoslásának módjával akarok foglalkozni: nagyon