Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

533. országos ülés 1896. január ló-én, szerdán. 119 javaslatot dolgozott ki, de ez a ház asztalára sem tétetett le. Ezen javaslatot szerencsém volt átolvasni, és mondhatom, hogy az megvalósítás esetén sokkal rosszabb hatású volna, mint a mostani állapot. A megyebizottságok hatásköre oly tág, oly sok feladat utaltatik elintézési körükbe, hogy komoly ember nem mondhatja manapság, hogy a bizottságok képesek ezen feladatukat jól elvégezni és czélzataikat megvalósítani. A bizottságok tartanak rendszerint négy ülést, azokon kivttl vannak rendkívüli ülések. A mint értesülve vagyok, főleg nagyobb megyéknek évnegyedes közgyűlése elé 400—500 ügy tétetik, s emberfeletti erő volna azt mind helyesen, átgondoltan, az akták felolvasásával kellő módon elvégezni. Csodálatos jelenség az, hogy ha választás nincs, a megyéből alig megy be 50—60 ember, és ezek is az első negyedórákban vannak jelen a közgyűlés termében, azután eltávoznak. Második legfontosabb szerve a közigazgatási bizottság. A mi ott történik, az sokkal fonákabb, mint az, a mi a rendes évnegyedes közgyűléseken tapasztalható. A bizottság 21 tagból áll. Ezek rendszerint jelen vannak: tíz választott és tizenegy úgyszólván kinevezéstől függő bizottsági tag van. Ott is ugy tétetik le az asztalra 200—300 legfontosabb, legbonyolultabb közigazgatási, pénzügyi kérdés, és az a 3—4 órai idő, mely ezen ügyek elintézésére rendelkezésre áll, nem elégséges néha arra sem, hogy a czímek és végzéstervezetek nagyjában közöltessenek a bizottsági tagokkal, úgy, hogy lehet mondani, hogyha van valahol a világon felületes intézkedés, — mindig hozzáteszem bona fide — úgy az a közigazgatási bizottságok kebelében történik. Sokszor az adófelügyelők vagy azok helyettesei a polgárok legvitálisabb adózási érdekeit érintő dolgoknál csak egyszerűen megmondják a nevét, az ügynek tárgyát és azt, hogy hogyan véli azt elintézhetőnek a pénzügyi közeg. A legtöbb esetben, ha valaki személyesen nincs érdekelve, rámondatik, hogy a végzéstervezet elfogadtatik és ezt nevezzük mi jó közigazgatási kormányzatnak. Azonban sokkal kisebb fontosságú az államkormányzás szempontjából, de sokkal fontosabb, a község lakosainak érdekét tekintve, a községi közigazgatás. No itt, daczára az 1886-ik évben megalkotott községi törvénynek, olyan törvénytelenség, olyan zűrzavar uralkodik, hogy ehhez hasonló a művelt államok egyikében sincs. Távol állok attól a gondolattól, hogy ezen állapotok ódiumát a t. belügyminiszter úr vállaira hárítsam, nem is régóta van a helyén, és nem is olyan volt a ház hangulata, hogy egy új törvényjavaslatot beterjeszteni lehetett volna, de mindenesetre vádolom azt a rendszert, a melyet önök olyan jónak és kitűnőnek tartanak, vádolom azért, hogy ezen állapotok megváltoztatására komolyan nem gondolnak. (Helyeslés halfelöl.) A Szapáry-féle javaslat, megbukása óta eltelt négy év, valószínűleg el fog telni még öt, vagy nem tudom, hány ? és ezen rendszertelen állapotok továbbra is így maradnak, a mint eddig voltak. Hogy a községi törvénynél egyéb hiányt ne említsek, bárki kezébe veszi az 1886-ik irányt, feltűnik neki az a dolog, hogy az évi törvényt, törvényben a nagyközségekre vonatkozólag ez a szó »rendőrség4 elő nem fordúí. Méltóztassék elképzelni azt a helyzetet, hogy milyen viszonyok uralkodnak ott például, a hol 13—15—20,000 lakos van egy községben és annak abszolúte nincs rendőri hatósága, szerve a községben. Azt méltóztatnék talán válaszolni a t. belügyminiszter urnak, hogy hiszen ott vau a esendőrség. Az ellen semmiféle kifogásunk nincs ; ezen szervezet teljesen bevált. A legrijahb időben, csak egy év óta kezdik pengetni azt a tényt, hogy a esendői séget az államihatalom a saját czéljaira használja fel a képviselőválasztásoknál. Én nem állítom ezt, én nem láttam, bírálatot tehát felette nem mondok. Csak konstatálom azt, hogy a csendőrség intézménye teljesen bevált és hogyha feladatainak nem fog megfelelni, ezt egyedül a központi vezetés rovására lehet felírni. De, t. képviselőház, bármilyen jól szervezett legyen is a csendőrség intézménye, az mégis béna, a mennyiben a községi hatóságoktól abszolúte nem függ és a szolgabíró, ki a rendőri joghatóságot gyakorolja, sokszor nagyon messze mértföldekre távol van attól a helytől, községtől, a hol momentán pillanatnyi intézkedésekre volna szükség. És, t. képviselőház, a községeknek a háztartását, belszervezetét, a mint tudjuk, teljesen megzavarta, sőt mondhatnám feldúlta az egyházpolitikai törvényeknek életbeléptetése. Én azokra a törvényekre nem akarok visszamenni; nem ecsetelem az ország közhangulatára milyen befolyást gyakoroltak; nem merem állítani azt sem, hogy a megnyugvás óráról-órára nem erősebb. De igenis állítom azt, a mit t. vezérem fényes beszédeiben annyiszor hangsúlyozott, hogy ez a szervezet meg]ehetősen meggondolatlanul lett életbeléptetve, és a legközelebbi jövőben, talán még ebben az évben igen gyökeres orvoslást igényel és igényli azt, hogyha a törvény megvan, a mélyen tisztelt belügyminiszter úr gondoskodjék arról, hogy a községek munkaképessége meg ne legyen bénítva, gondos-