Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-532

108 532- országos ülés 1896. január 14-én, kedden. felvidékén és a délvidéken a köz- és társadalmi életnek, a magyar faj hegemómájának vezető és irányadó képviselői legyenek. Mit tapaszta­lunk azonban e téren? Azt, hogy igen sok fő­ispán van az országban, a ki még ezt a nemes missziót sem teljesíti, mert ott a hol ez a nemes misszió konkurrál a párt politikai érdekeivel, ott ezt a nemes missziót is áldozatul szokták dobni a pártpolitikának, a kortes érdekeknek. Ott van, hogy többet ne említsek, az újvidéki főispán. Ezen város főispánjának ott a délvidé­ken, a hol szerbek, románok és németek lak­nak, az volna a hivatása, hogy a társadalmi élet vezetője legyen. És mit tapasztalunk? Azt, hogy ez a főispán képes szövetkezni a romá­nokkal és szerbekkel, csakhogy a magyar fajt, a független ellenzéketa köztársadalmi életből — a városházából mint képviselőket kiszorítsa és a szabadelvtípárt monopóliumát biztosítsa. Hát ha a hivatalos állással való kortestkedés vissza­tetsző, akkor annak a Iegundorítóbb, neme az, ha valaki hivatalos állását arra használja fel, hogy a magyar faj tisztán kortes politikából el­nyomassák, ha, képes szövetkezni mindenkivel az ország bármely ellenségével, csakhogy a füg­getlen ellenzéket — tehát ott a tiszta magyar faj törekedését — kortes-politikából lehetetlenné tegye. Hát, t. képviselőház, a délvidéken ki kép viseli a magyar fajt, ki törekszik a magyar faj erősítésére? Azok, a kik az ország független­ségére és önállóságára törekednek ; tehát azokat kiszorítani, a kik a magyar faj erősítésére tö­rekesznek, ez a legnagyobb vétek, a leg­nagyobb bíín a nemzettel szemben, (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Ez állam főfeladata nemzeti állammá lenni ; ez ránk különösen a délvidéken életkérdés. Egy valamire való kormánynak irányt kellene mutatnia hivatalnokainak, hogyan kerüljenek el mindent, a mi a magyar faj visszaszorításának csak legtávolabbi eszközéül is szolgálhat. De a mai kormány fél erőteljes, magyar politikát folytatni, fél Bécscsel szem­ben, fél az országban lakó nemzetiségekkel szemben. Mert hisz mikor azt tapasztaljuk, hogy az ország nemzetiségi kerületei mind kormány­párti képviselőt választanak,, hogy a kormány többségét a nemzetiségi képviselők szolgáltat­ják, hogy a 67-iki törvény védelmezésében együtt sorakoznak az ország bármely ellensé­gével, akkor világos, hogy önök nem mer­nek elég magyarok lenni, nem mernek magyar nemzeti politikát folytatni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezelőtt két évvel irtó háborút foly­tattak a nemzetiségek ellen, de ma, midőn kö­zelednek a választások, összetett kezekkel nézik, miként folytatják a nemzetiségek izgató mun­kájukat. Ma irtó háborút folytatnak a néppárt ellen, s ott, a hol kormány és néppárti jelölt áll egymással szemben, a legborzalmasabb válasz­tási visszaéléseket követik el. Holnap azonban talán a néppárttal is szövetkezni fognak, csak­hogy a függetlenségi törekvéseket leszorítsák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz nemrég tör­tént Szeged városában, hogy mikor a király­sértésért elítélt Lepsényi tiszteletére tüntetést rendeztek egyes paptársai, ezek nyilvános téren, bejelentés nélkül beszédeket tartottak, és szidták a kormányt, a bíróságot, a mely Lepsényit el­itélte és a szegedi rendőrhatóság, mely a nép­gyííléseket, melyek bejelentve nincsenek, irgalom nélkül szokta zavarni, mint például a tápéi esetnél is, összetett kezekkel, némán nézte, hogy ez a pap és társai miként szidják a kormányt, a többséget, a felekezeteket. Sőt mi több, mi történt még? Mikor Lepsényi tiszteletére lako­mákat rendeztek, ezeken első sorban volt ott, első helyet foglalt a tüntetők sorában a sze­gedi királyi törvényszék elnöke, a ki méltósá­gos úr, a ki a királyi kúria bírája, a ki e kitüntetést ép attól a királytól kapta, a kit Lep­sényi megsértett, s ki ép a Lepsényi által meg­sértett ő Felsége a király nevében szokta ki­hirdetni a vezetésére bízott törvényszék határo­zatát. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ide fenn a leg­erőteljesebb kifejezéseket halljuk a nemzetiségi izgatók s a felekezeti izgatók ellen, odakünn azonban ellenkező politikát követnek, a mi igazolja, hogy a kormány Magyarországon nem mer igazi, nemzeti politikát folytatni. Igazolja azt is, hogy önök nem mernek eléggé magyarok lenni, hogy nem ismerik a magyar faj politikai jellemét, irányát, mert már maga az a szövet­ség, a melyben a nemzetiségekkel élnek, egye­nesen kizárja, hogy az országban tiszta és igaz nemzeti politikát folytassanak. És ez a legvisszatetszőbb, a leglelkiismeretlenebb bűn, a mit a nemzettel szemben el lehet követni. Mert a mint közel állott a bravók erkölcsi ka­tegóriájához az a tanács, mely általuk pusztí­totta ellenségeit, ép oly erkölcsi felelősség­súlya alá esik az a kormány, mely besú­gókat, kémeket tart, mely képes az ország bármely ellenségével szövetkezni, csakhogy ha­talmi uralmát fentartsa, mert ez bizonyítja, hogy magasabb régiókba emelkedni nem tud, hogy magát a pártszenvedélyekin felülhelyezni nem képes. (Élénk helyeslés a baloldalon,) Es én épen azért, mert arról vagyok meggyőződve, hogy a t. kormány ezzel a politikával szakítani nem tud, és mivel a t. belügyminiszter urat kép­telennek tartom arra, hogy Magyarországon egészséges közigazgatást létesítsen: azért a költségvetést még az általános tárgyalás alap­jául sem fogadom el, hanem ( úgy a magam, valamint azon párt nevében, a melyhez tartozni

Next

/
Thumbnails
Contents