Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-532

108 532- országos ülés 1896. január 14-én, kedden. felvidékén és a délvidéken a köz- és társadalmi életnek, a magyar faj hegemómájának vezető és irányadó képviselői legyenek. Mit tapasztalunk azonban e téren? Azt, hogy igen sok főispán van az országban, a ki még ezt a nemes missziót sem teljesíti, mert ott a hol ez a nemes misszió konkurrál a párt politikai érdekeivel, ott ezt a nemes missziót is áldozatul szokták dobni a pártpolitikának, a kortes érdekeknek. Ott van, hogy többet ne említsek, az újvidéki főispán. Ezen város főispánjának ott a délvidéken, a hol szerbek, románok és németek laknak, az volna a hivatása, hogy a társadalmi élet vezetője legyen. És mit tapasztalunk? Azt, hogy ez a főispán képes szövetkezni a románokkal és szerbekkel, csakhogy a magyar fajt, a független ellenzéketa köztársadalmi életből — a városházából mint képviselőket kiszorítsa és a szabadelvtípárt monopóliumát biztosítsa. Hát ha a hivatalos állással való kortestkedés visszatetsző, akkor annak a Iegundorítóbb, neme az, ha valaki hivatalos állását arra használja fel, hogy a magyar faj tisztán kortes politikából elnyomassák, ha, képes szövetkezni mindenkivel az ország bármely ellenségével, csakhogy a független ellenzéket — tehát ott a tiszta magyar faj törekedését — kortes-politikából lehetetlenné tegye. Hát, t. képviselőház, a délvidéken ki kép viseli a magyar fajt, ki törekszik a magyar faj erősítésére? Azok, a kik az ország függetlenségére és önállóságára törekednek ; tehát azokat kiszorítani, a kik a magyar faj erősítésére törekesznek, ez a legnagyobb vétek, a legnagyobb bíín a nemzettel szemben, (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Ez állam főfeladata nemzeti állammá lenni ; ez ránk különösen a délvidéken életkérdés. Egy valamire való kormánynak irányt kellene mutatnia hivatalnokainak, hogyan kerüljenek el mindent, a mi a magyar faj visszaszorításának csak legtávolabbi eszközéül is szolgálhat. De a mai kormány fél erőteljes, magyar politikát folytatni, fél Bécscsel szemben, fél az országban lakó nemzetiségekkel szemben. Mert hisz mikor azt tapasztaljuk, hogy az ország nemzetiségi kerületei mind kormánypárti képviselőt választanak,, hogy a kormány többségét a nemzetiségi képviselők szolgáltatják, hogy a 67-iki törvény védelmezésében együtt sorakoznak az ország bármely ellenségével, akkor világos, hogy önök nem mernek elég magyarok lenni, nem mernek magyar nemzeti politikát folytatni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezelőtt két évvel irtó háborút folytattak a nemzetiségek ellen, de ma, midőn közelednek a választások, összetett kezekkel nézik, miként folytatják a nemzetiségek izgató munkájukat. Ma irtó háborút folytatnak a néppárt ellen, s ott, a hol kormány és néppárti jelölt áll egymással szemben, a legborzalmasabb választási visszaéléseket követik el. Holnap azonban talán a néppárttal is szövetkezni fognak, csakhogy a függetlenségi törekvéseket leszorítsák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz nemrég történt Szeged városában, hogy mikor a királysértésért elítélt Lepsényi tiszteletére tüntetést rendeztek egyes paptársai, ezek nyilvános téren, bejelentés nélkül beszédeket tartottak, és szidták a kormányt, a bíróságot, a mely Lepsényit elitélte és a szegedi rendőrhatóság, mely a népgyííléseket, melyek bejelentve nincsenek, irgalom nélkül szokta zavarni, mint például a tápéi esetnél is, összetett kezekkel, némán nézte, hogy ez a pap és társai miként szidják a kormányt, a többséget, a felekezeteket. Sőt mi több, mi történt még? Mikor Lepsényi tiszteletére lakomákat rendeztek, ezeken első sorban volt ott, első helyet foglalt a tüntetők sorában a szegedi királyi törvényszék elnöke, a ki méltóságos úr, a ki a királyi kúria bírája, a ki e kitüntetést ép attól a királytól kapta, a kit Lepsényi megsértett, s ki ép a Lepsényi által megsértett ő Felsége a király nevében szokta kihirdetni a vezetésére bízott törvényszék határozatát. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ide fenn a legerőteljesebb kifejezéseket halljuk a nemzetiségi izgatók s a felekezeti izgatók ellen, odakünn azonban ellenkező politikát követnek, a mi igazolja, hogy a kormány Magyarországon nem mer igazi, nemzeti politikát folytatni. Igazolja azt is, hogy önök nem mernek eléggé magyarok lenni, hogy nem ismerik a magyar faj politikai jellemét, irányát, mert már maga az a szövetség, a melyben a nemzetiségekkel élnek, egyenesen kizárja, hogy az országban tiszta és igaz nemzeti politikát folytassanak. És ez a legvisszatetszőbb, a leglelkiismeretlenebb bűn, a mit a nemzettel szemben el lehet követni. Mert a mint közel állott a bravók erkölcsi kategóriájához az a tanács, mely általuk pusztította ellenségeit, ép oly erkölcsi felelősségsúlya alá esik az a kormány, mely besúgókat, kémeket tart, mely képes az ország bármely ellenségével szövetkezni, csakhogy hatalmi uralmát fentartsa, mert ez bizonyítja, hogy magasabb régiókba emelkedni nem tud, hogy magát a pártszenvedélyekin felülhelyezni nem képes. (Élénk helyeslés a baloldalon,) Es én épen azért, mert arról vagyok meggyőződve, hogy a t. kormány ezzel a politikával szakítani nem tud, és mivel a t. belügyminiszter urat képtelennek tartom arra, hogy Magyarországon egészséges közigazgatást létesítsen: azért a költségvetést még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el, hanem (

úgy a magam, valamint azon párt nevében, a melyhez tartozni