Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-532

582. országos ülés 1890, január 14-én, kedden. j()5 azt perhorreskáljuk, keli megvédeni ezt a törvényt a kormánynyal szemben. Ellenben az adrainisztráczió tisztaságára vonatkozó irányelv, no az teljesen megbukott, mert megbukott az alkotmányos szabadság biztosítéka, mert ezek helyére lépett a mindent elfoglalni hivatott erőszak és garázdálkodás. Az országgyűlési tárgyalások hova-előbb be fognak fejeztetni, lehet, hogy az országgyűlés is fel fog idő előtt oszlaítatni. A kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat nem vétetik le, de egyszerűen lekerül a napirendről, és megindul az irtó háború és az erőszakoskodás az ellenzék ellen minden téren, a mi minket az előzmények után nem fog ugyan meglepni, de mikor azt látják, hogy valaki az államhatalmát, az állami közhatalmat arra használja, hogy az ellenzéket leszorítsa, az ellenzéki politika érvényesítését törvényhozási! ag lehetetlenné tegye, akkor lehetetlen, hogy ez fel ne háborítson, fel ne undorítson bennünket. Hiszen, t. ház, alig van az országban vármegye és választó-kerület, a honnan súlyosabb és súlyosabb panaszokat ne hallanánk, hogy a választói névjegyzék úgy van összeállítva, hogy annak a névjegyzéknek összeállításánál nem a törvény követelményei varrnak szem előtt, hanem tisztán arra van bazirozva, hogy abból az ellenzéki polgár mindenképen kiszoríttassék. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem beszélek most arról, hogy micsoda minueziózus gondoskodás és figyelem van fordítva a választói névjegyzék összeállításánál arra, hogy abból valahogy egy kormánypárti választó ki ne maradjon. Nem beszélek arról sem, hogy az egyik választókerületből a közigazgatási, a vármegyei, az állami hivatalnokokat egyszerűen áthelyezik abba a másik választó-kerületbe, a hol az ellenzék többségben látszik lenni, oda, a hol hivatalnok soha nem lakott, soha még azt a választó-kerületet sem látta. Erről, mondom, nem beszélek, mert azt mondják, hogy mindez a szolgálat érdekében történik. De beszélek t. ház arról, a mire a mai t. kormány valóban patentet kérhet, mert ezt az eljárást csakis az alkotmányos szabadságot féltékenyen őrző mai t. kormánynál tapasztaltuk. T. ház! A választói névjegyzék a törvény értelmében július 5-ikétől 15-éig van közszemlére kitéve. Ezen időszak alatt az a választópolgár, a ki választói joga iránt érdeklődik, betekinti azt a névjegyzéket, és ha magát benne találja, akkor legalább önmagát illetőleg a reklamáczióval nem él. De mi történik azonban, mikor ez a választói névjegyzék véglegesen össze van állítva, akkor annak az ellenzéki polgárnak s az ellenzéki polgárok közül sokaknak neve, leírási hibából vagy tévedésből egyszerűen kihagyatik, KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXVIII. KÖTKf. tehát az a választó polgár s azok közöl igen sok választói jogától szimplicziter megfosztatik. Én, t. ház, nemcsak a magam választó-kerületében, hanem számtalan választó-kerületben hallottam ily panaszokat. Hát én megengedem, hogy lehet leírási hiba vagy tévedés egy-két választóval szemben, de mikor azt tapasztaljuk, hogy 100 és 1000 választóval történik ilyen dolog, akkor ez olyan eljárás, melynek meg vau a maga neve, és a mely rásüti arra annak szégyenét és bélyegét. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Nagyon természetes azután, hogy mikor a közigazgatási tisztviselők egyenesen rá vannak utalva arra, hogy egyik visszaélést a másik után kövessék el, akkor nem lehet ezen országban jó és tisztességes közigazgatásról még csak beszélni sem, nem lehet azért, mert azok a felügyelő közegek nem gyakorolhatják alárendeltjeikkel szemben a kellő ellenőrzést, nem lehet, hogy az alárendeltek kellő tisztelettel viseltessenek a felügyelők iránt, a kikkel együtt bűnös szövetséget, a bűnök elkövetése végett egy bandát kell, hogy képezzenek a választói szabadság kijátszására és a polgári jogok megfosztására, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Innen van, hogy a mai közigazgatás a mostani rendszer mellett sohasem javulhat meg, mert hiszen, t. ház, számtalan kiváló, ambicziózus és tehetséges férfiú van az országban, kinek kedve és hivatottsága volna arra, hogy a közigazgatási téren mint hivatalnok működjék és hivatalt, vállaljon ; de mikor azt látja és tapasztalja, hngy neki mint közigazgatási tisztviselőnek nem a közönség hivatalnokának, hanem a főispán közönséges szolgájának, cselédjének kell lenni, akkor elmegy minden kedve a szolgálattól, mert lelkiismerete nem engedi, hogy bűnös szövetségbe lépjen, tagja legyen annak a bűnös hálózatnak, melynek ezélja a törvény kijátszása, az alkotmányos szabadság meggátlása, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) üe azért, t. ház, szabad választásról beszélnek, szabad választásról a vármegyénél, a városházánál, pedig a t. miniszterelnök úr is igen jól tudja, hogy magánál a törvényben gyökerező azon körülménynél fogva, hogy a kijelölési jogot tisztán a főispán gyakorolja, nem a nagyközönség választ, hanem az lesz megválasztva, a kit a főispán akar, a ki a főispánnak kényétkedvét követi és teljesíti. Kövessen el egy tisztviselő akármilyen kirívó fegyelmi vétségét, ha ügyes kortesnek mutatta magát a főispán előtt és annak van elismerve, akkor annak a hajszála sem görbül meg. Miért? Azért, mert a fegyelmi törvény kezelése, alkalmazása ismét pusztán és tisztán a főispán kegyétől, kényétől és szeszélyétől függ. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha a t. kormány valamely törvénytelenséget 14