Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-532
\QQ 582. országos ülés 189«. január 14-én, kedden. akar elkövetni, ha a törvényt akarja helytelenül alkalmazni vagy kijátszani, akkor előrántja mindenre keBz, mindenre vállalkozó, mindenre alkalmas főispánjait, a kik szövetkezve a tisztviselőkkel, rendre követik el a visszaéléseket. De bíín nélkül is követtetik el s miért? Mert senki által á világon felelősségre nem vonatnak; a miniszter ugyan vonhatná őket felelősségre, de soh'se vonja felelősségre, azért, mert azok csupán a politikai pártérdek szempontjából jártak el. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ilyen körülmények között nem lehet arról beszélni, de még csak elmélkedni sem, hogy Magyarországban a mai közigazgatás megjavítható legyen. És miért, t. ház? Azért, mert ezen rendszer folytán bűnös szövetség keletkezik egyrészről a főispán és a tisztviselői kar közt, másrészről pedig a főispán és a miniszterek közt; harmadszor keletkezik ilyen bűnös szövetség a főispán és a közönség azon része közt, mely a kormány táborához csatlakozik, mely érdekeit lesi a kormánynál, melynek hálójából szabadulni nem akar, avagy szabadulni sok esetben nem tud és nem is képes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ma már, t. képviselőház, nincs ebben az országban állás; nincsen hivatal, legyen ez a hivatal akár vármegyei, akár városi, akár pedig állami hivatal is hová a főispáni protekezió, a főispáni befolyás nélkül bejutni lehetne. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Tessék ezt meghallgatni. (Zaj jobbfelöl.) Babó Emil: Vegyük, t. képviselőház, azt a botrányos tisztújítást, a mely Csongrád vár megyében folyt le; a mely igazán páratlanul áll Magyarország közigazgatási történelmében. Én nem akarok most ugyan ezen esongrádmegyei tisztújításról részletesen beszélni, mert hiszen Sima Ferencz és Balogh János t. képviselőtársaim jobban tudják az ott lefolyt dolgokat, csak egy körülményt kívánok felemlíteni: ugyanis a dorozsmai főszolgabírói állásra (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) legtöbb hivatottsága volt bizonyos Tary vármegyei aljegyzőnek, a ki már igen sok év óta szolgálja a vármegyét, és a ki ellen sem a főispánnak, sem a közönségnek semmiféle kifogása nem volt, azonban Csongrád vármegye főispánja, nem tudom miféle tekintetekből, talán családi, egyéb szempontból, elhoz Krassó-Szörény vármegyéből egy egészen idegen egyéniséget, a ki sohasem járt Csongrád vármegyében, nem ismeri Csongrád vármegye viszonyait, közigazgatással sohasem foglalkozott, és azt mondotta a főispán annak az aljegyzőnek, hogyha pályázati kérvényét vissza nem vonja, akkor még aljegyzőnek sem fogja kandidálni. Mi történt, t. képviselőház? Csakugyan az, hogy az aljegyzőnek vissza kellett vonni kérvényét s az a krassószörénymegyei egyéniség lett reá tukmálva arra az állásra s lett megválasztva abba a járásba főszolgabírónak. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, (Zaj. Elnök csenget.) ha ilyeneket folyton tapasztalunk, akkor ne beszéljünk arról, miképen ezen országban rendes és egészséges menetű közigazgatás csak lehetséges is lehetne, de beszéljünk igenis arról, hogy van ebben az országban miniszteri önkénykedés és főispáni hatalmaskodás. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meglehet t. ház, hogy ez, a mit itt felhoztam, részletkérdés, és hogy talán nem is tartozik a belügyi költségvetés általános vitájába, (Egy hang a szélső baloldalon : Dehogy nem! Zaj a szélső baloldalon.) hanem felhoztam azért, mert az jellemzi azt a mizériát, melyben közigazgatásunk évek óta van, azon visszaéléseket, melyek orvoslását kívánjuk, sürgetjük, de sohasem találjuk meg. Hiszen régi országos bajok ezek, t. képviselőház; tudja ezt az egész ország, tudja a nagy közönség; tudják maguk a t. miniszter urak, azzal a különbséggel, hogy mi nyíltan és őszintén fel szoktuk ezeket a bajokat tárni, de a t. kormány nemcsak hogy elpalástolja, hanem egj 7 enesen le is tagadja azokat. Már pedig én azt hiszem, miként a hibáknak nyilt és őszinte bevallásával sokkal több szolgálatokat teszünk magunknak és a pártnak, mint azok letapadásával, mert a hibák nyilt és őszinte bevallása az, a mi hódít, a mi elősegíti és erősíti a bizalmat, mint azok elpalástolása s azok tudatos eltakarása. Hiszen nagyon naivnak kellene lenni a t, miniszter úrnak, ha azt hinné, hogy azok a kijelentések, melyeket a t. miniszter úr az ország állapotáról tesz., odakünn azok mind hitelre találnak. Hát ne higyje a t. miniszter úr ezt; ha a t. miniszter úr azt hiszi, hogy azok a panaszok, a melyek az országban mindenütt felmerülnek, a melyeket a lapokban olvasunk, és a melyeket a vármegyékben a választásokon hallunk, azok mind alaptalanok; azok az ellenzéki emberek mind elbolondítotr, elvakított, felültetett egyének lennének, — akkor nagyon csalódnék. Mert ne higyje ezt a t. miniszter úr, ne higyje, hogy ne tudná azt az egész ország népe. Tudja azt az országnak egész közönsége, tudja azt maga a szabadelvű párt is, tudomással bir az róla régen, hanem elhallgatja azokat, elhallgatja azért, mert érdeke hozza magával, hogy ezeket elhallgassa, hogy azokat ajkára ne vegye. Egy azonban igaz és bizonyos, az, hogy az a közigazgatás, melylyel ma a t. miniszter úr dirigálja az országot, az sohasem fog gyö-
