Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-532
104 582. országos ülés 1896. január 14-én, kedden. ban a magénerő és tevékenység kell hogy a közigazgatás ténykedését fölváltsa. A közigazgatás átalakítása pedig aláírói kell hogy kiinduljon, aimak különböző ágainak összhangzó működését már a legalsó körökben kell létrehoznia és eszerint a községi ügy és az önigazgatás rendezésével kell hogy kezdődjék, mivel a község a szabad igazgatásnak helye és ennek súlya épen a közigazgatási községben fekszik. Szükséges továbbá a városok közjogi állását, a megye gyámsága alól leendő fölmentésével külön törvény által szabályozni és azoknak önhatóságát bővíteni; mert ezek mint valódi művelődési központok arra vannak hivatva, hogy az állami élet általános föladatain kívül az erkölcs, a tudomány és a műveltség érdekében magasabb czélokat valósítsanak meg. (Helyeslés jobifelöl.) A törvényhatóságok pedig oly módon szervezendők, hogy kerületükben a közigazgatásnak lelkét képezzék és közegeinek szigorú felelősség terhe mellett szilárd alapra kell helyezkednie, úgy, hogy a törvény keretén belül hivatalukban akadálytalanul eljárhassanak ; de működésükért minden pillanatban felelősségre vonhatók legyenek, (helyeslés jobbfelöl.) E végett a közönség részére biztosítani kell a szükséges oltalmat a közigazgatás túlkapásaival szemben, mely végre mentől hamarább fölállítandók a közigazgatási bíróságok, mvlyek, hogy ne legyenek puszta formasággá, a modern bíráskodás elvein építendők föl és látandók el minden biztosítékával annak, hogy megfeleljenek magas hivatásuknak, mely abban áll, hogy a közigazgatás minden hatóságát korlátozzák s a törvény uralmának föltétlenül érvényt szerezzenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg kell alkotni a közigazgatási bíróságokkal együtt — melyeknek hatásköre pontosan jelezendő — még a közigazgatási ügyekre vonatkozó általános eljárási szabályt is, mivel ezen bíróságok által közéletünkbe egészen új intézményt vezetünk be, mely szükségessé teszi a közigazgatási dolgoknak a közigazgatási jogügyektől való szoros elválasztását. Igaz, hogy a közigazgatás ily alapos átalakítása sok nehézséggel jár és nem csekély időt és fáradságot fog igénybe venni, mindazonáltal a törvényhozás és a kormány kitartásától és szilárdságától bátran remélhető, hogy ezt a reformot is modern alakban a közjó érdekében és a haza, valamint a polgárok jólétére szerencsés és sikeres megoldásra fogja vezetni. A költségvetésnek ezen tételét elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Babó Emil! Babó Emil: Ha a költségvetés általános tárgyalása, de valószínűleg ezen belügyi költségvetés vitája is talán a szokottnál hosszabb időt fog igénybe venni, ennek oka nem az ellenzék úgynevezett beszélési vágya, de okai azok a panaszok, a melyek az országban mindenhol felmerülnek; (Igazi Ügy van! a ssélsö baloldalon.) okai azok a visszaélések, a melyek mindenütt felhangzanak, s a melyeknek mi orvoslását kívánjuk, de a mit sehol és sohasem találunk meg. (Igazi Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Ha valaki ma Magyarországon ennek az országnak akár törvényhozási, akár kormányzati, akár pedig közigazgatási működését figyelemmel kíséri, lehetetlen, hogy annak a tudatára ne jusson, miként az egész törvényhozási működés nem egyéb, mint kínos vergődés; maga a kormányzati politika pedig az erőszak uralma minden téren, a mi bizonyítéka annak, hogy ez a kormány, a mely a politikai erényből megélni nem tud, erőszakból akar megélni, erőszakkal akarja megtartani h italmát s politikai működésének fennállását. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mai t. kormány közel egy év óta vezeti ennek az országnak az ügyeit. Ezen egy évleforgása alatt üdvös törvényhozási működést nem észlelhettünk, törvényalkotás pedig abszolúte nem történt. Visszaélés és erőszakoskodás ! No az történt elég! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Több, ezen rövid egy év alatt, mint Szapáry és Wekerlének közel öt éves kormányzata alatt, (Jgaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig Szapáry alatt általános választások voltak, itt ellenben csak úgynevezett választási előcsatározásokról s a választási visszaélések úgy mondott szárnypróbálgatásáról szólhatunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ma már mintegy nevetségesnek tűnik fel, hí valaki e házban akár a választási törvény revíziójáról akar beszélni, akár a kúriai bíráskodást akarja sürgetni, mert hisz azt tapasztaljuk, hogy a t. kormány dogmája nem a reformtevékenység, hanem a politikai hatalom minden áron való fentartása, mely dogma meg kell, hogy öljön minden reformtevékenységet és a magyar állam kiépítésére czéízó üdvös kormányzati reneszer megteremtését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor a t. kormány helyét elfoglalta, kifejté azokat az iranyelveket, melyek mellett kormányozni szándékozik. Kifejté a törvényhozási téren a kiegyezési törvény fentartását, annak megvédelmezését, a kormányzati téren pedig az adniinisztráczió tisztaságát és a polgárok alkotmányos jogai megóvását. T. ház! E kettő közül a 67-es törvény védelmezése megmaradt. A t. kormány védelmezi azt úgy, a hogy tehetségéhez képest tudja, sokszor azonban nekünk, kik