Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

511. országos ülés 1896. november SMt-én, pénteken. 91 törekvés, a melyet a kormány kifejt, azok az eszközök, a melyeket alkalmazásba vesz, előttünk ismeretesek. Volt egy időben Róma is nagy veszedelemben, mintegy 400 évvel alapítása után, midőn a rómaiak a földet szántó Cincinnatushoz fordultak, hogy jöjjön és védelmezze meg a hazát az elstílyedéstől és az elveszéstől. (Halljuk! Halljuk!) Titus Livius akkor ezt a történetet megírva, hogy az erkölcsök nemesedése útján lehetett a haza védelmét biztosítani, hogy Cincin na tus nagy példáját megörökítse, így kiált fel az utókorhoz: >Operae pretium audire, qui omnia prae divitiis humana spernant neque honori m;igno locum, neque virtuti putant esse, nisi effuse effluant opes.« A mit én magyarul röviden így fejezek ki: Halljátok és vegyétek figyelmetekbe ti kincsimádók, kik a legnagyobb tisztességre, az erényre semmit sem adtok, ha azok nem bugyogtatják a javakat részetekre! (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, Titus Livius e szavaival végzem beszédem és a költségvetést nem fogadom el, (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Hévizy János jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Mindannyiszor, mikor az előbbi költségvetési tárgyalásoknál ugyanezekkel a költségvetésekkel szemben egy pragmatikus, egy komprehenziv természetű álláspontot akartunk elfoglalni, azt úgy eszközöltük, hogy nem elégedtünk meg a költségvetésnek, hogy úgy mondjam, tisztán arithmetikai vizsgálásával, azzal tehát, hogy a bevételek és kiadások, a zárszámadások és előirányzatok egymáshoz miképen viszonylanak, hanem megvizsgáltuk azt is, hogy mi van a számok mögött, megnéztük a költségvetésnek politikai és közgazdasági hátterét. Mert hiszen a költségvetés maga nemcsak ez ország politikai és közgazdasági erejének exponense, hanem exponense az ország és a kormány politikájának, a kormányférfiak képességének, és teljesen igaza van Goethének, a mikor azt mondja: »Wenn auch die Zahlen die Welt nicht regieren, so beweisen sie doch, wie die Welt regiért wird.« Még akkor, a mikor Wekerle, volt pénzügyminiszter úr miniszterségének aranykorát élte, mikor megszűnt a deficzit és jelentékeny zárszámadási feleslegekkel álltunk szemben, én az ő működését úgy jellemeztem, hogy mindaz, a mit látunk, az nem pénzügyi politika, csak pénzügyi technika. Ez a megkülönböztetés nem az én találmányom. A pénzügyi tudománynak találmánya ez, és mint ilyen, igen nagy elméleti és gyakorlati jelentőséggel bír. A pénzügytechnika alatt értünk egy bizonyos rutint, a kezelésben rendet és pontosságot, az egész mégis csak fiskalitási működésre lyukad ki. A pénzügyi politika alatt pedig értünk nagyszabású kormányzati akcziót, a mely a nemzet életének egészére terjed ki, a mely a nemzet erejét fejleszti, úgy, hogy a legnehezebb problémákkal képes megküzdeni. Hogy e felfogás mennyire áll, bizonyítja magának az államháztartásnak rendezése. Hiszen épen az előttem szólott Szederkényi Nándor t. képviselőtársam mutatta ki, hogy ez a rendezés fiskalitási proczedurákra, inkamerácziókra vezethető vissza, mint a pénzügyminiszter úr mondja, egyrészt az adók emelése, másrészt az adósságok kamatainak kitolása, a konverzió, végre a regálé megváltása, a mely részben más emberek vagyonának konfiskálása volt. Bizonyítja továbbá az a körülmény is, hogy a fölöslegek korszaka lejárt, hogy a pénzügyi bizottság, ez a tisztes kávénénike megsimogatja a maga vuklis fejét (Derültség balfelől.) és aggodalommal tekint a jövőbe. Bizonyítja a költségvetésnek folytonos szédületes emelkedése, még pedig a nélkül, hogy azok az organikus reformok, melyeket az ország várt, követelt és sürgetett, tulajdonképen létesíttettek volna. A t. pénzügyminiszter úr múlt alkalommal azt mondotta, hogy kérem, hiszen az ilyen költségemelkedés fejlődő államoknak speczialitása, és addig nincs baj, a míg azokat a költségeket fedezni képesek vagyunk. Ez a legridegebb fiskalitási szempont, a mely azt jelenti, hogy lehet költekezni, vígan, szaporán, míg az adócsavar működik. Mások a pénzügypolitikái szempontok. Az egyik az, hogy a lehető legnagyobb takarékossággal bánjunk, hogy az erők ökonómiájának nagy elvét alkalmazzuk, mely a világegyetem háztartásának, az államháztartásnak követelménye, különösen pedig az, hogy az állam polgárai mindazokért az áldozatokért, a melyeket hoznak, kompenzácziót nyerjenek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a kompenzácziót a magyar állampolgárok nem nyerik. A mi költségvetésünk egy nagy közgazdasági és politikai deficzittel végződik. Nem nyerik a kompenzácziót a magyar állam polgárai, ha a magyar kormányzathoz való viszonyt a magánérdekek, a magángazdaság szempontjából tekintjük, mert őket a magyar kormányzat törekvéseikben kellő módon nem támogatja, úgy, mint a hogy a külföldi államokban, nem úgy, a hogy Ausztriában történik. E% ennek következtében a magyar ember a világ nagy versenyében egyszerűen lemarad és elveszti poziczióját, Ezt a kompenzácziót nem találjuk meg, ha a közösség szempontjából tekintjük a kormányzathoz való viszonyát; hiszen, t. ház, az a nagy 12*