Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-511
''Ki 511. országos ülés 1895. november 92-én, pénteken. mándynak? Nem, elmondhatta, a nélkül, hogy a kormánynak vagy a kormánypártnak egy izma rándult volna meg, nyiltan, hogy Magyarország mellett létezik horvát szuverenitás. S milyen alapon mondotta? Idézi a törvényt, az 1868 : XXX. tcz. 47. §-át. Hát mi van ebben? Az, hogy Horvátország a belügyre, vallás- és közoktatásügyre, az igazságügyre nézve autonómiával bir. Mit akar a törvény a magyar állam szuverenitásán belül a horvátok részére ezzel kijelölni? Azt, hogy bizonyos dolgokban autonómiát élveznek épúgy, mint a vármegyék élveznek bizonyos autonómikus jogkört, mint a bíróság élvezi a törvények alkalmazásának jogkörét! S hol van az a megye, az a bíróság, mely ennek alapján azt mondja, hogy állami szuverenitást élvez? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szeretném, ha t. képviselőtársam elmenne az egyetemre és hallgatná a magyar közjogot! Nagyon szükséges, hogy még e házban is tisztába hozzuk bizonyos egyének előtt az állami szuverenitás eszméjét, hogy legalább itt így elferdítve, kiforgatva, értelméből kizavarva ne adhassák elő. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Szükség lett volna arra, hogy ennek helyreigazítása végett a kormány és pártja nyilatkozzék. S fel is hívom a t. kormányt és a túlsó pártot, nyilatkozzanak, magukévá teszik-e azt az elméletet, melyet itt Josipövich képviselő úr előadott? S midőn a magyar állam szuverenitásának kisebbítésére ily szavak hangzanak el, halljuk csak, mily szó üti meg füleinket, mikor az 1867-diki kiegyezés forog kérdésben? Apponyi Albert gróf kifejtve erre vonatkozó nézeteit, azt mondta, hogy ő annak védelmezője, de mégis bizonyos hiányok pótlását, apró hibák javítását óhajtaná. Hogy felbuzdult erre a t. túloldal lelkiismerete! Mily blaszfémia ez a kiegyezés ellen, hangzik itt s a sajtóban, hogy Apponyi gr. csak egy szerény észrevételt merészelt tenni ama csalhatatlan tételekre, melyek a kiegyezési törvényben foglaltatnak. (Tetszés a szélső baloldalon.) Micsoda kor ez! Micsoda hazafias felbuzdulás tünetei ezek? (Tetszés a szélső baloldalon.) Hát uraim, halljuk azt a kort, a melyben még éltek, a kik e törvényeket megalkották. Miként fejtik ki nézeteiket a kiegyezésről ezek? (Halljuk! Halljuk!) Eötvös József báró a 1869. május 26-án tartott ülésen azt mondja: »És én részemről elismerve, hogy u delegácziók nem képezik épen a tökélynek ideáiját, azt hiszem, hogy a delegácziók mostani formájukban is, a mint a tapasztalat bebizonyította, ezen ezélnak tökéletesen megfelelnek. Magától értetik, hogy ez csak addig szólhat a delegácziók mellett, míg valaki nem lép fel, a ki egy más institucziót hoz indítványba, mely által ugyan* azon czél épen oly jól elérhető. {Halljuk ! Halljuk!) Az alkotmányosság szempontjából — mi tagadás benne — elismerem, hogy a delegáczió intézménye azon követeléseknek, melyeket fontosabb kérdések konstituczionális elintézésére nézve tenni szoktak, nem mindenben felel meg.« De halljuk magát Deák Ferenczet, (Halljuk! Halljuk l) a ki atyja és megalkotója volt ez intézménynek. Az 1869. június 1-én tartott ülésben elsorolja előzményül, hogy a képviselőház többsége a kiegyezési törvényeket nagy többséggel elfogadta, azután így folytatja : »Nem azért hozom én föl ezeket, mintha azt hinném, hogy a törvényt és a paktumot többé megváltoztatni nem lehet. Ugyanazon tényezők, a melyek azt alkották, meg is változtathatják, ha károsnak és veszélyesnek hiszik. Azt sem hozom kétségbe, hogy az egyes képviselőnek teljes jo;>a van valamely törvény megváltoztatását szóba hozni: a többség határoz, pártolva, vagy elvetve kivánatát. Sohasem zártam el keblemet s értelmemet az okok és elvek előtt: mert ki lehetne oly szemtelenül vakmerő, hinni magáról, hogy nem esalódhatik.« (Derültség a szélső baloldalon.) És, t. ház, ma mit tapasztalunk, ezzel szemben micsoda hangok nyilvánulnak ma a túloldalról? Berzeviczy Albert t. képviselőtársam feláll és Apponyi beszédének egy passzusát, mely így szól: »Van a közéletnek egész területe, a honnan a magyar nemzeti gondolkodás a magyarok közbenjárásával rendszeresen ki van zárva«, idézi mint rettentő veszedelmes szavakat és tant a 67-es kiegyezés ellen, a melylyel ő ezt a kiegyezést sarkából fogja kifrgatni. Tovább fíízi fejtegetéseit. (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert t. képviselőtársam is elismeri maga is beszédének alantabbi részében, hogy az 1867-iki kiegyezés végrehajtása körül itt-ott észlelt apró hiányok pótlásra várnak, a mely pótlások egynémelyike azóta tényleg teljesedésbe ment, mások a teljesedés útján vannak; és midőn Apponyi t. képviselőtársam a 67-iki törvények keretében rámatat a hiányokra, és azok pótlására, akkor t. képviselőtársam Berzeviczy Albert Apponyi Albertet, mint alkotmánysértőt, mint a 67-es kiegyezés megsemmisítőjét állítja előtérbe, a kitől az országnak, a kitől a koronának rettegnie kell, mert egy veszedelmes felforgató. Ez az a helyzet, a mely bennünk nem visszatetszést, hanem undorodást kelt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És itt, e helyen a küzdelemnek oly mérvben való kifejtésére késztet, a mely egy az alkotmány és a haza védelmével. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az a
