Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

511. országos ülés 1895. november 22-én, pénteken. 39 A földnedvesség is felszáll a levegőbe, de vissza kell annak harmat s jótékony eső alakjában szállnia, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) különben a föld kiaszik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És én azt kérdezem, t. ház, vájjon a mi költségvetésünk bevételei visszaszállnak-e kiadások alakjában ez ország földjére? És itt a tisztelt miniszter úrhoz S a tisztelt előadó úrhoz fordulok, s azt kérdezem tőlük, hogy e kiadási tételből: »Királyi udvartartás 4,650.000 frt« mennyi folyik vissza az országba? Én számokkal nem lépek elő, igen örvendenék, hogyha megnyugtatólag nyilatkoznának úgy a tisztelt pénzügyminiszter úr, mint a tisztelt előadó úr. A kabinetiroda kiadása: 72.000 frt; az is kimegy az országból; erre vonatkozólag, gondolom, már kérnem sem kell, hogy mutassák meg, mennyi folyik vissza abból az országba, mert abból ugyan vissza nem folyik semmi. Az 8 Felsége személye körüli minisztérium költsége 78.500 frt. Kicsiny összegek ezek egy 3—4 száz milliós költségvetésben; de hiszen a tengert is kis patakok táplálják, és, ha a kis patakok megszűnnek, a tenger is megszűnik majdan létezni. És most térjünk át a nagyobbakra. Közös hadügyi költségek czímén mintegy 31 milliót adunk ki. Nem mondom, hogy mind kimegy, idebenn is marad. Hiszen az itt elhelyezett katonaság élelmezése stb. czímén nagy része itt marad; de hát kérdem a tisztelt pénzügyminiszter úrtól és a tisztelt előadó úrtól, mennyi marad az országban ebből a 31 millióból, mely ezen czímek alatt felvétetik? Valóban kívánatos volna, hogy már egyszer számoljunk ezekkel, és a híres paritásnak elméletét és üdvösségét e téren is lássuk bemutatva. És most az állami kölcsönök és vasúti kamatbiztosítások tételéhez jutok. Egyikre mintegy 128 millió fordíttatik évenként, a másikra mintegy 13 millió. Tudom, hogy ebből is igen sok marad az országban; hanem én azt is igen üdvösnek tartanám, hogyha a tisztelt pénzügyminiszter és a tisztelt előadó úr demonstrálnák már az ország előtt, hadd lássuk, hogy ezen kamatgarancziák és kamatfizetésekből, a miket nekünk teljesítenünk kel], s a melyek külföldre rneimek legnagyobbrészben, mégis mennyi az, a mi kimegy és mennyi az, a mi itt benn marad? íme ezeket előszámlálva, egy pár száz millióra megy azon összegek száma, a mely összegek az országból összehajtatván, az adópénztárakba, onnan a legnagyobb részben kivándorolnak, kimennek ós az országba többé semmiféle alakban vissza nem jönnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a mit mi a kereskedelem, közgazdaság útján beveszünk, annak helyéKÉPV. NAPLÓ. 1892—97. XXVII. KÖTET. ben eleget adunk ki a külföldre és Ausztriába. (Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, t. ház, ezzel beigazoltam azt, hogy a mi költségvetésünknek még az az alaphibája is van, hogy költségvetésünknek bevételei, melyek az ország népén adó- és mindenféle czímén beszedetnek, az országból kivándorolnak és ide többé vissza nem térnek. Én most annak fejtegetésébe nem bocsátkozom, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) hogy milyen veszteség ez egy országra nézve. Mert hiszen csak a számokra kell tekintenünk és mindenki láthatja, hogy valóban egy országnak;, midőn nemcsak 473 milliónyi bevétel- és kiadásaiból, ha nem is 200 millió, de másfélszáz millió — egykét millióval több vagy kevesebb — kimegy az országból, annak az országnak a jövendője meg van írva, (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha nem igyekezünk ezen segíteni, hát akkor mi az ország iránt nem teljesítettük kötelességünket. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az ország népe mindig áldozatokra hívatik fel. Tudom én, hogy egy nemzet sokat bír el, de 473 millió bevétel és ugyanannyi kiadás óriási összeg. Össze kellene e nemzetnek roskadnia ennek a súlya alatt, és csak azért nem roskad össze, mert egy remény bíztatja. Hiszen 1848-ban, mikor Kossuth szava felhangzott és áldozatokra hívta fel az országot, készséggel szavazta azokat meg, és felajánlott 200.000 katonát a haza védelmére. A családok kincseiket, ékszereiket rakták a haza oltárára. A görög nők egykor, mikor a haza védelméről volt szó, hajaikat vágták le, hogy a hazát védő hajók köteleit abból fonják. Nagy egy nemzetnek áldozatkészésge, de én, uraim, már ezt az országot ilyen áldozatokra sem lelkesíteni, sem bíztatni nem vagyok képes. Mert, hogy ez ország képes legyen a terhek viselésére, meg kell adni azt, hogy intézményeiben nyerje meg a megfelelő egyensúlyt : s ezekben lássa és érezze mindazt, a mi őt nemcsak lelkesíti, de áldozatok meghozatalára is képesíti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mit lát most az ország? Beszédem elején rámutattam azon szomorú állapotokra, a melyek a kormány tetteiben nyilvánulnak, a melyek nem a nemzet alkotmányos jogainak védelmét, nem a nemzeti és gazdasági érdekek előmozdítását czélozzák. Hogy ezt bővebben igazoljam, rá kell térnem azon jelenségekre, a melyek a házban is nap-nap mellett megnyilatkoznak. A midőn Pázmándy Dénes t, képviselőtársam felszólalt és vádat emelt a magyar állami szuverenitás megsértése ellen Horvátországban, s azon felfogások és tanok ellen, melyek ott hirdettetnek, egy képviselőtársam, Josipovioh Géza állott elő, talán hogy igazat adjon Páz12