Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

'•4 509. országos ülés 1895. nOTCmlier 20-án, sferdAn, vállalatok .... (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert a képviselőknek befolyása a merkantil érdekek javam csakis így szerezhető meg. Herman Ottó : Hová lesznek a viezinálisták ? (Nagy derültség.) Hock János: Es t. képviselőház, csak akkor lesznek az állam jótéteményei igazságos kezekkel, egyformán, minden osztályhoz eljuttatva. (Igás l Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az állami ingerenczia csak akkor egészséges, ha az olyan, mint a légnyomás, a mely minden pontra észrevétlenül és egyenletesen kiterjed. (Élénk helyeslés a sxélső baloldalon.) Szóval a pénz hatalma nyomta reá képét a modern társadalom közfelfogására is; ez teremt azután alacsony jellemeket, g ez teremt azután eladó lelkeket, a kiket az erő letántorít, a csábítás megvesztegethet és a kik a kísértésekkel szemben megállani gyöngék. Az eszmék emelkedettsége kezd kiveszni a társadalomból. (Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Áz emberek meghunyászkodnak és az aljasság ragályképen terjed. (Úgy van! a stélső baloldalon.) Még azok is, a kiknek vagyoni állásuknál fogva függetleneknek kellene lenniük, lemondanak a meggyőződés kritikai szabadságáról és készek belekapaszkodni a hatalom diadalszekerébe, készek magukat meghurcxoltatni a sárban, csakhogy osztályosai legyenek ők is a hatalommal együtt járó előnyöknek. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A hivatalnoki osztály pedig, mely az állami életnek egészséges struktúráját, csontvázát kell, hogy képezze, szomorú tapasztalatok után győződött meg arról; hogy a munka, kitartás, lelkesedés nem ér semmit; többet ér a befolyásos protekczió és pártfogás, mint a leglelkiismeretesebben teljesített kötelességtudás. (Élénk helyeslés. Úgy van! a hál-és szélső baloldalon.) A hatalom pedig siet összevonni egy kézbe a kormányzat gyeplőszálait, mert érzi, hogy inkább erőre, mint a jogra támaszkodik, és a ki vele tart, azt födözi, a ki vele szemben állást foglal, az vogelfrei és ki van szolgáltatva a hatóságok önkényének. (Úgy van! Úgy van ! á bal- és szélső baloldalon.) Az ellenzékiség nemcsak politikai meggyőződés, hanem nagy vagyoni áldozat is. (Igán! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Az ellenzék nem fejtheti ki az elvek nemes küzdelmét, mert üldözés, anyagi és erkölcsi nyomás által van úgyszólván megakadályozva szabad nézetének propagálásában. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen most olvastam egy nagyon érdekes miniszteri felköszöntöt, a melyben a korrekt miniszteriális felfogásnak világossága van: (Olvassa.) »Én négy éve, hogy minisztere vagyok a koronának, kezeim tiszták, egy hazafiúi érzelmet sem fojtottam el keblemben, egy barátomat sem hagytam el, egyetlen szavamat sem szegtem meg, egyetlen egy ármányba sem nyúltam, tudva és akarva egyetlen érdemetlen egyénnek sem nyújtottam kezemet, egy jóravaló embernek sem állottam útját.* Hát ez a miniszteri felköszöntő nem Győrben, vagy Szent-Grotthardban mondatott, nem is Bánffy mondta Kolozsvárit, hanem Brougham angol miniszter mondta a lord Grey miniszterelnök ünneplésére rendezett ünnepi lakomán. Ilyet itt nálunk hiába várnak a t. képviselő urak. Nálunk az a miniszter egy pártérdek exponense és szolgája; nem az or&zág általános érdekeinek a vezére, a ki csakugyan az állam által nyújtott jogokat és kedvezményeket különbség nélkül, érdemre való tekintettel osztja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) íme, ez az a sárgaláz, a miről Apponyi Albert tisztelt barátom beszél, ez az az erkölcsi ragály, a melyben a közélet szenved, teng, mint a fulladozó beteg a romlott levegőben, Ilyen beteg társadalmat kormányozni könnyű; könnyű még magának a miniszterelnöknek is, mert míg az egyik kezében ott lesz az ostor, a másik kezében ott lesz az abrakos tarisznya, addig vígan hajthatja az állam szekerét. (Élénk derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A parlament is igazi Hamlet-fuvolája, és úgy szól, a hogy fúnak rajta, és a parlamentarizmus nimbusa mindenhol nagyon csökkent, annál inkább nálunk, a hol már összeállítása magában hordja veszedelmes betegségének csiráját. Hiszen mint a pusztító hadjárat nyomában a farkasok, úgy ólálkodnak a mi parlamentáris rendszerünk mögött a visszaélések, a melyek folyton martalékra lesnek. Hogy biztossá tehessünk egy párturalmat, feláldozzuk érte a nemzet erkölcsi tartalmát. A vesztegetés, a hatalmi erőszakosság mérgét oltattuk bele a tömeg vérébe, hogy azután a terrorizmus és a magánérdek foltjával takarjunk egy személyes párturalmat, így lőn a parlament a kormányzat szerve helyett a kormányzat eszközévé, a ki megszerzi, bírni fogja a hatalmat is. Nem kell egyéb hozzá, mint pénz és erőszak. A pártok csak szavazógépek, és nincsen rá eset, hogy egy tartalmas beszéd meggyőzhetett volna egy pártembert elvének helytelenségéről. De tévedek, gyakran meggyőztük az embert, de nem a politikust. Valahányszor bizalmas érintkezéseinkben egy-egy kézzel fogható dologban jóbarátunkat kapaczitáltuk, elismerte, hogy igazunk van, de másként beszélt bizalmas körben és másként a fórumon. A mit ottan elítélt, azt itten megszavazta. Felállott egyszerűen szavani vezényszóra. KuMnyi Géza: Az egyházpolitikában!