Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-509
őOÖ. országos Illés 1998. november 20-An, szerdán. h'A lak neki, mikor halat kért, kígyót adtak kezébe. Ezért rothad minden téren az alkotmányos élet iránt való érzés, lelkesedés, sőt megrendült az alkotmányos életbe vetett hit és bizalom. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A gazdaközönség érdekeinek kiszolgáltatásával tönkretettük a nemzetfen tar tó osztályt, azt az elemet, a melyre ez az állam, ez a nemzet minden megpróbáltatások között bátran számíthatott, és azt az elemet pusztítottuk el, a mely lemondott előjogairól, önként osztotta meg egykor vagyonát a nemzettel. (Igaz ! tlgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És mi lett a hála és köszönet ezért a lemondásért ? Az, hogy az államsegélylyel nyakára zúdított merkantilizmus most a vagyoni jólét dölyfével veti a nemzet gerinczoezlopáuak szemébe: Dzsentri pusztulj az útból, lejártad magadat! (Igaz ! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) Hát szomorú dolog, hogy a dzsentri pusztul, pedig ha egykor, nehéz megpróbáltatások között ez a nemzet ismét nagy áldozatokat fog követelni fiaitól, ez a pusztuló osztály követni fogja akkor is ősi tradiczióit, és ott fog állani az áldozatok oltára mellett. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Oda fogja kötni az anyaföld, az a szeretet, melyet minden talpalatnyi rög iránt, melyet őseinek vére áztatott meg, szívében érez. De az a másik osztály, melyet a tőkének nyújtott nagy kedvezmények hizlaltak nagygyá, alig fog versenyezni vele az áldozatkészségben, mert csak a föld, a nemzet, a tőbe internáczionális, és hazája az egész világ. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bál- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk I) De a dédelgetett merkantilista irányzat nemcsak a gazdaságot rontotta meg, nemcsak a politikai közszellemet, hanem igenis a társadalmi közéletet is. Helyesen mondta Makfalvay t. képviselőtársam, hogy a modern társadalom felfogásában a pénz az a bálvány, a mely előtt porba hull a modern társadalom. Ugyanezt az igazságot fejtegette egy mély tanulmányú munkájában Leroy-Beaulieu, a ki kimutatta, meggyőző érvekkel bizonyította, hogy a társadalmi szellemnek hanyatlását egyedül az a felfogás okozta, hogy az arany szupremácziája dtertílt a föld szupremácziája fölé. A mai erkölcsi rendben a pénz a tengely, ezért kapható minden, ezért eladó minden. Lelkesedés, meggyőződés, hazaszeretet, önzetlenség, ezek meghaladott fogalmak, melyek nem illenek a modern politikai szótárba. Sőt külön terminológiája is van a becsület ellen elkövetett vétségeknek, és ezt attól teszik függővé, hogy micsoda irány szolgálatában követtettek el. Például, hogy konkrét esetet hozzak fel, (Halljuk! Halljuk!) az a nyomorult munkás, a ki 5 forintos bankjegyet hamisít, elveszi méltó büntetését, de az a Lőri-féle bankár, ki szélhámos üzleteivel családokat tesz tönkre és foszt ki, miniszteri körrendelettel ajánltatik a hatóságok figyelmébe. (Igaz! Úgy van! a balés seélső baloldalon.) Az osztrák bank érdekeit meg tudja védeni a kormány, de a nemzet nagy zömét vogelfrei szolgáltatja ki a börzespekulácziónak. Az a szegény éhező munkás, (Halljuk! Halljuk!) a kit sorsának nyomora esetleg bűnre csábít, elveszi méltó, megérdemlett büntetését, de az a szélhámos börzespekuláns, a ki családokat tesz tönkre és foszt ki, szabadon űzheti üzelmeit, mert a modern társadalmi felfogás szerint csak az első a lopás, a második merész pénzügyi operáczió; (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) csak az egyik gazember, a másik pénzügyi zseni. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) És vájjon ez az irányzat hogyan hatalmasodhatott el annyira, vájjon mi az oka annak, hogy a parlamentek úgyszólván Európaszerte a merkantilizmus pártjára állanak és annak a szellemét istápolják? Hát kérem mi történt csak a legközelebbi múltban is Francziaországban? Mikor az anarkista törvényt tárgyalták, mindnyájan emlékezünk reá, azt a félrevezetett gyári munkást kivételes törvényekkel küldték a fegyenezgyarmatra, mivel társadalmi jólétről mert álmodozni. De mikor aztán Jaurés indítványt nyújtott be a házban, hogy hasonló elbánásban részesüljenek a panamista miniszterek és képviselők is, akkor ezt az indítványt nagy összetartással leszavazták. Igaz, hogy Francziaország megkorrigálta már ezen hibáját, mert legújabban meghozták az inkompatibilitási törvényt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az kellene ide is!) És nagyon helyesen, mert a merkantilista érdekek ápolása csakis úgy volt megérthető, hogy a nagyobb bankok, vállalatok, tőzsde-szindikátusok, szóval mindazon gyümölcsöző nagyipari vállalatok kiszemelték maguknak a legbefolyásosabb képviselőket. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) így volt aztán alapító-igazgatói állásra kijelölve az a képviselő, a ki sokszor a banknak az állammal összefüggő üzleteit is a házban, és a bizottságokban befolyásával támogatta . . . Gr. Zichy Jenő: Itt? (Zaj.) Hock János : Mindenhol ! (Nagy zaj.) Valóságos exponense volt a merkantilista irányzatoknak ; legalább is meg volt az alkalma. Tisztelt Pap Géza barátom ez az inkompatibilitás, nem pedig az ügyvédi diploma. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Pap Géza: Még egyéb is! Hock János: Tessék nálunk is törvényt hozni, mely az állammal összefüggő üzletek,
