Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-509
46 509. országos ülés 1895. november 20-án, szerdán. igazgató tanácsosa vagy tisztviselője nem lehet, vasúti konezessziókat nem nyerhet, {Élénk helyeslés lalfelől.) semmiféle birtokot kincstártól nem vehet s bérelhet, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) az állammal semmiféle üzletet nem köthet, azokban nem közvetíthet s semmiféle fizetéssel vagy kitüntetéssel járó állást el nem fogadhat. Meg kell menteni e parlamentet az idetolakodni akaró stréberek hada ellen azon intézkedéssel is, hogy semmiféle tisztviselő képviselővé nem választható mindaddig, a mig tisztviselői minőségének megszűntétől számított egy év el nem telt, s viszont a megválasztott képviselő semmiféle állami vagy királyi kineveztetéstől függő hivatalt, az egy miniszteri s államtitkári állást kivéve, el nem fogadhat mindaddig, a mig képviselőségének megszűntétől kezdve legalább egy év el nem múlott. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen elvek, belátom, hogy radikális kúrát képeznek, de ezek törvénybeiktatásáva! látom csakis a parlament azon eredeti tiszta s magas színvonalra emelését, a melyet a 48-iki törvényhozók alkotni akartak, a midőn a követi utasítás adását is a képviselő függetlenségének biztosítása végett eltörülték. Ha ezt elértük, ha a nemzeti igaz közvélemény szabad megnyilatkozásának tért engedünk, akkor, tisztelt ház, ne alkossunk előre pártelveket, a melyekbe e nemzetet belekergetui akarjuk, akkor maga a nemzet, mely legjobban érzi bajait önmagán, feltárja azokat, s én megvagyok győződve, hogy e hamisíthatlan közvélemény meg fog njdlatkozni azon irányban, hogy ezen eddig hamisnak bizonyult liberálisnak nevezett rendszer ellenében megalkotja azon konzervatív elveket, a melyek e nemzetnek itt e hazában magyarnak való megmaradását lehetővé tették, magyar jellegét megerősítek, s e magyar faj szupremáczióját biztosítják. E kormánynak, a mely evvel épen ellenkező irányban az erkölcsi és anyagi bukás örvényébe vezeti a nemzetet, a melynek nincs se elve, se létjogosultsága, a mely iránt tehát bizalommal én sem viseltethetem, ezért nem szavazom meg a költségvetést. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A költségvetés általános tárgyalását régi parlamenti gyakorlataink szerint mindig ágy apprecziáltuk, hogy nem csupán a pénzügyi szempontokat mérlegeltük, hanem tekintetbe vettük az általános politikai helyzetet is, a mely a nemzeti fejlődés irányától csaknem elválaszthatlan. Azt hiszem, t. ház, ez a helyes álláspont; mert a pénzügyi egyensúly az állami élet qualitásának mindig csak egyoldalú szempontja és, hogy ha nem a nemzet anyagi és erkölcsi erőinek összhangjából van felépítve, akkor a száraz tételek mögött nincs élet, a rideg számok mögött nincsen erő. (Úgy van! hal felől.) A budgetvitában azért nem elég a tételek egyszerit konstatálása, a számtételek megtekintése, hanem a számok mögött meg kell nézni az élet mozgató erejét, azokat a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokat is, a melyeknek a számok mindenkor csak sematikus kifejezései. (Úgy van! balfelől) Talán ez az oka, t. ház, hogy nálunk régi idők óta a budgetvitát mindig olyan alkalomnak tekintették, mikor a financziális szempontokon kivtíl egyúttal mérlegbe vetették a közélet gazdasági és politikai valutáját is. Ez a két főkérdés köríílbelííl mindig olyan szerepet játszott a mi vitáinkban, mint egykor Hektor holtteste Trója körűi. Ott dőlt el a csata. Azért vetették magukat teljes erővel Láng Lajos és Berzeviczy Albert t. képviselőtársaim is főleg e két kérdésre, és úgyszólván megosztották lelkiismeretesen maguk között a szerepeket. Berzeviczy Albert képviselő úr a válság elé sodort gazdaosztálynak sebeit tapogatta, Láng Lajos t. képviselőtársam pedig inkább a politikai arénára, a politikai küzdőtérre lépett reá, hogy a pártpolitikának az utóbbi időben taláu egy kissé elhomályosult telenszkopját a liberalizmus porával ismét fényesre csiszolja. (Helyeslés és tetszés bal felől.) Éü nagyon szívesen felveszem a küzdelmet mind a két téren. Először is kívánok Láng Lajos t. képviselőtársammal, mint közelebbi szónokkal foglalkozni, és elismerem, hogy végtelenül értékes felszólalásában átment már az offenzívába, és miután megvédeni nagyon nehéz lett volna a kormányt, hát megtámadta Apponyit. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, hogy e támadás nagyon tapintatos, ízléses és a parlamenti formáknak teljesen megfelelő volt; de véleményem szerint annyira intencziózus és annyira igazságtalan, hogy már prima vista meggyengítette egyebekben is a képviselő úrnak álláspontját. Bocsánatot kérek, a ki egy lélegzettel veszi védelmébe Pulszky képviselő úr eszmemenetének világosságát és tisztaságát, (Derültség balfelől.) Bánffy miniszterelnök úr államférfiúi qualitásával, (Zajos derültség balfelől.) az nagyon csekély szerencsével támadhat, akkor, mikor Apponyitól megtagadja a politikai hivatást. (Derültség és tetszés balfelől.) Láng Lajos: Ezt nem tettem! Hock János: Bocsánatot kérek, később, azt hiszem, rá fogok térni Láng t. képviselőtársam beszédének érdemére is, és akkor talán lesz szerencsém ezt kimutatni. Midőn pedig, t.
