Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

442 52 f. országos ülés 1895, deczeinber 7-én, szombaton. ténvállíís mellett tartható-e az az álláspont, liogy azért volt tartózkodó, mert nem tépték le a zászlót, tehát nincs azt hová visszatenni. Talán érdemes lett volna e dologgal foglalkozni, mert a zágrábi tüntetésnek a magam réf/éröl nem vagyok hajlandó tisztán büntetőjogi felfogást tulajdonítani. Én tudtam és teljesen is nyugodt voltam az iránt, hogy a törvény és igazság utói fogja érni azon gyermekeket és ifjonczokat, mert a zágrábi törvényszék élén oly férfiú áll, kit a magyarok iránti rokonszenv s a magyar állameszme iránti hííség minden magyar ember előtt tiszteletreméltóvá tesz; de & mi azon túl történik, annak e tüntetésnek politikai jelentőségét semmiféle ítélettel és semmiféle szakaszokkal a nemzet szívéből kiirtani nem lehet. A tüntetés politikai jelentőségét politikai úton kell ellensúlyozni. Azt pedig nem lehet más módon, minthogy azt a magyar zászlót a magyar államot megillető méltóságnak egész erejével és egész tekintélyével állítsák vissza. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Fia azonban e helyett nem elégtételt kapunk, hanem kapunk egy királyi kéziratot, mely még csak elienjegyezve sines, a melynek egy kemény elítélő szava e demonstrácziókra nincs, akkor aggódva állok a miniszterelnök úr előtt éB kérdem őt : mi lehetett az oka annak, hogy Horvátország területén ép akkor, midőn a magyar állameszme ellen egy brutális támadás intéztetett, midőn a nemzet legszentebb jelvénye megbecateleníttetett, a miniszterelnök úr elbújt és nem demonstrálta a királyi kézírat ellenjegyzésével, hogy a magyar király van Horvátországban, pedig ezzel is demonstrálhatott volna, ha azon királyi kéízratot, a mint azt a miniszteri felelősségről szóló törvény rendeli, ellenjegyezte volna. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr azonban megnyugodott abban, hogy mindezekért a dolgokért a korona tétessék felelőssé ; a koronát engedte támadás tárgyává tenni, holott kötelessége lett volna a magyar állameszme és a magyar alkotmány mellett demonstrálni. (Úgy van.' a szélső baloldalon.) Ezek azok, a mik engem arra indítanak, hogy a tényeknek minden higgadt mérlegelése után nem az intézményekben, hanem az azoknak alkalm izásáyal megbízott személyekben látom a hibát, s gyengének látom a miniszterelnököt arra, hogy a magyar államot, a magyar nemzetet megillető méltósággal megfelelőlég és úgy képviselje, a mint az mindnyájunkat megillet. Ezért tartom helyesnek Hodossy Imre t. képviselőtársam határozati javaslatát, a miért is azt a magam részéről nemcsak elfogadom, hanem a t. képviselőháznak is elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Balogh Géza jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Thaly Kálmán t. barátom és képviselőtársam történelmi visszaemlékezése kétségtelenné tette, hogy volt idő, mikor a magyar és a horvát nemzet teljes egyetértésben és barátságban élt. Ma is így lenne ez, (Halljuk! Halljuk!) ha a magyar kormány iparkodnék Horvátországban, Magyarország és Horvátország erdekeinek megfelelő politikát csinálni. Sajnos azonban, Horvátország egyáltalában nem a saját érdekeit, nem a közös haza, a magyar haza és a horvát nemzet érdekét, hanem Bécs érdekét szolgálja ós Bécs érdekeinek tesz mindig ós minden esetben szolgálatot. Hiszen az az úgynevezett nemzeti párt a kiegyezésnek nem őszinte híve, az tulajdonképen, a becsületes, a magyar nemzet hegemóniáját és a magyar állameszmét elismerő horvátok részéről csak úgy és azon hallgatag feltételek mellett helyeztetett a hatalom birtokába, hogy az csak bizonyos ideig tartson, a meddig a nemzeti közérzíílet lecsillapszik. Hiszen ezt a pártot nem állandóságra szánták, hanem csak abban a hiszemben alkották, hogy rövid idő múlva ismét a régi Rauch-féle rendszert fogják helyreállítani és annak ; apján fogják ismét a horvát uralmat megalakítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bécs és Horvátország közt bizonyos viszonyosság áll fenn. Bécs pártolja Horvátországot mindazon tényeiben, a melyekkel a magyar államiságot gyengíteni akarja, és viszont Horvátország mindent megtesz Bécs érdekében, a mit Magyarország ellen megtehet. így Bécs protekoziója alatt sikerül Horvátországnak az, a mi Magyarországnak, daczára, hogy Magyarország önálló állam, nem sikerül. Horvátország horvátosíthatja egész Horvátországot és el fogja érni rövid egypár évtized alatt hogy csakugyan tiszta horvát nemzet lesz. Magyarországnak ez lehetetlen, mert Bécs nem engedi; Horvátországnak szabad, mert Bécsben megengedik, sőt protezsálják törekvésében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha nem protezsálnák minden tényében Horvátországot Bécsből, hogyan történnék az meg, — úgy tudom, Polónyi t. képviselőtársam tévedett, — hogy alig van Horvátországban iskola, sőt tiszta magyar helyeken is tudomásom szerint nincs, a hol a magyar nyelvet szabadna használni, és magyar volna a tannyelv. Én úgy vagyok értesülve, hogy nemcsak az iskolákban, hanem Strossmayer püspöknek összes egyházaiban tiltva van magyarul hangosan még imádkozni is, tehát ott nemcsak az iskolában, hanem még a templomban is horvátosítanak, horvátokat csinálnak a hívekből. De hogy Horvátország mennyire eszköze Bécsnek, mutatja az, hogy Horvátországban sikerűi teljes abszolutizmust létrehozni. En-