Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

521, országos ülés 1S96. deczember 7-én, szombaton. 441 szövetséges viszonyban. Ez megtagadása a magyar királyság eszméjének, megtagadása szent István király koronája és területe épségének. (Igás! Úgy van l a hal- és szélső baloldalon.) De nem elégszik meg azzal, hogy két államot állít egymással szemközt, hanem méltóztassanak meghallgatni, hová degradál bennünket. Még Lustkandl theoriájánál is messzebb megy, midőn a 81. oldalon azt mondja, hogy Magyarország nem is állam, nem is ország, csak: >Land«. „Aber es sind eben die Länder der ungarischenKronenicht dasselbe, was Ungarn. Vielmebr ist das letztere selbst nur ein Land dieser Krone, während das andere — juridiseh in Betracht kommende, — eben Kroatien ist.« Tehát mindkettő szerinte csak »Land«, két ország, a mely csak Ausztriával szemközt képez egy jogi egészet, különben mind a kettő csak tartomány. A 117-ik oldalon ismét azt mondja, hogy a közös külügyminiszter mm Magyarországnak és Ausztriának közös minisztere, hanem egyrészt Ausztriáé, másrészt Magyar- és Horvátország közös külügyminisztere. Erre vonatkozólag a?t mondja : »Dieser Minister heisstder gemeinsamme österreiehiseh-ungarische, ist aber von rechtswegen ein Oesterreich- und Ungarn-Kroatien gemeinsamer, daher ein österreiehisch-ungarisoh-kroatischer.« (Derültség abal és szélső baloldalon.) Ha ezt a könyvet valaki elolvassa, t. ház, látni fogja, hogy azok a szemelvények nem egészen a legerősebb dolgok, a mik abban foglaltatnak. Éu csak emlékezetem szerint jelöltem ki ezeket ma, mint szintén fontosakat; de ha valaki átfutja a könyvet, meggyőződhetik arról, hogy ez egy oly államjogellenes tendencziózus botrány, hogy ezt sem az állam érdekében, sem az ifjúság érdekében megtűrni nem szabad, annál kevésbbé, hogy ez a zágrábi egyetemen, mint auktoritás taníttassék. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy arra vonatkozólag is olvassak föl egy reszt, hogy niikép oltja bele a horvát ifjúságba azt az eszmét, hogy ha Magyarország és Horvátországnak valami baja van, ne. féljetek, az osztrák császár mindig nektek fog segítségetekre jönni. (Halljuk! Halljuk!) Ezt is szó szerint idézem. A 169-ik oldalon, a hol arról van szó. miután 1839-ben a nemzeti nyelv kérdése tárgya!tátott, azt mondja: »Die Position der Kroaten auf dem angarischen Landtage war diesmal insoferne eine schwierigere, als auch die Magnatentafel den Gesetzen über die ungarische Sprache zustimmte, aber auch jetzt fanden die Proteste der Kroaten Schutz bei König Ferdinánd V. welcher seine Sanktion verweigerte, und darauf bestand, dass diese Gesetze nicht auf Kroaten ausgedehut werden.« Itt azután idézi Deák Ferencznek beszédét, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVII. KÖTET. a melyet azért olvasok fel, hogy azok, a kik az 1868: XXX. tcz. megalkotását figyelemmel kisérik, szintén olvassák el azt a beszédet, melyet Deák Ferencz akkor tartott. Pliverics ezt neki szemére hányja és azt mondja : (Olvassa.) »In diesem Landtage war es, dass auch Franz Deák am 16. Juli 1839 eine reichstágliehe Enunciation mit den Worteu begann, dass dieKroaten kéme eigeneNation bilden und am 19. November 1839, als ein kroatischer Deputirter behauptete,dass Ungarn kein Recht hat, die munizipalen Rechte Kroatiens abzuändern, erklärte : Kroatien besitze keine derartigen Rechte, welehes nicht Gegenstand imserer — der imgarischen — Legislative wären. Ungarn habé das Recht, selbst jené Gesetze abzuändern, oder abzuschaffen, auf welche sich der Abgeordnete aus Kroatien berief, und es konne auch nicht gestattet werden, dass Kroatien solche Rechte besitze, über welche die ungarische Gesetzgebung nicht verfügen könnte.« A mint ezekből látni méltóztatik, e könyvön végigvonul az a tendenczia, hogy nincsen külön magyar állam, hanem csak két állam van, Horvátország és Magyarország, hogy itt minden instituczió, a mely közös — egyúttal közös, mint horvát és magyar Ausztriával szemben. Szóval, a magyar korona tekintélyének, a magyar király állásának, a magyar közjognak valósággal lábbal tiprása ez az egész könyv. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én ezt különösen abból az indokból hoztam fel, mert Horvátország egész területén még a Staresevics-pártiak is azt mondják, hogy Pliverics mondja ezt és nem mi, Pliverics pedig tekintély köztetek; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ő a bán tekintélyének és a nemzeti párt prestizsének oltalma alatt hirdeti ezen tanokat. Ln hiszem és felteszem, hogy nem így van, sőt tudomásom van arról, hogy példának okáért Gyurkovics képviselő úr akárhányszor megragadta az alkalmat, hogy e fan ellen protestáljon, de ez csak egy felszólalás tisztelt képviselő úr és a nemzet szolidaritása egészen más. Mindaddig, míg az az ifjúság ott látja az egyetemi tanszéken azt a férfiút, a ki mindennap a nemzeti párt kebelében parolázik a hatalmon levő férfiakkal, addig joggal teszik, hogy hisznek neki és tanait magukba szívják. Ennek konzequencziája az, hogy letépik a magyar zászlót, és hogy a magyar miniszterelnököt — felteszem, hogy jóhiszemííleg — tévedésbe ejtik, mondván, hogy a zászlót le sem tépték; pedig, a mint már egyszer szerencsém volt felhozni, a végtárgyaláson minden kétséget kizárólag kitűnt, hogy azt a zászlót mégis letépték és még sincs szava a tisztelt miniszterelnök úrn^k, hogy előbbi felfogását korrigálja és elmélkedjék a felett: vájjon ily 56