Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-524
436 324. országos ülés 1895. deczember 7-éu, swmbaton. T. ház ! Én a tisztelt horvát miniszter úrnak egyik legnagyobb tisztelője vagyok, és meg vagyok győződve az ő jóhiszeműségéről is épúgy, mint tisztelt barátom Josipovich Géza jóhiszeműségéről, de azt hiszem, hogy itt ő is e gy na gy tévedésbe esett. Mert ha egyszer az 1879: L. tez. azt mondja, hogy Magyarországon csak egy állampolgárság létezik és ez a magyar állampolgárság, minthogy Horvátország is Magyarországhoz tartozik, nézetem szerint ily helyzetben kivételt, engedményeket tenni, hogy Horvátországban valamely más kifejezés alkalmaztassák, ez annyit tenne, mint a magyar törvényhozást megsérteni és nem tisztelni azon törvényt, melyet ő maga alkotott. Még csak egyetlen egy megjegyzést. kell tennem és ez vonatkozik a tisztelt miniszter úrnak azon kifejezésére, a melyet ő a horvát-szlavón országgyűlés egyik tagja, Czernkovich Miklós képviselő úr ellen használt. Czernkovich képviselő úr, a kit mi is ismerünk, de a kivel én részemről összeköttetésben nem állottam soha, mindig, a mióta ismerem és tudom, hü barátja volt a magyar állami eszmének (Egy hang lalfélól: Nem mindig!) Azt hiszem, t. ház, hogy a nevezett képviselő úr épen ennek köszönhette azt a nagy bizalmat, melyet ő a horvät-szlavonországi bán részéről sokáig élvezett. Megvallom, hogy én abban a körülményben, hogy ez a bizalmas viszony a bán és a képviselő úr között megszakadt, nem látok indokot arra, hogy Czernkovich képviselő urat rosszabb hazafinak tekintsem, mint tekintettem akkor, mikor a bánna] még szívélyes viszonyban volt. Czernkovich képviselő íir a horvát Bzlavon országgyűlés egyik nem régen tartott ülésében egy politikai véleményt nyilvánítottt, hegy reá azt a benyomást tette a bán magatartása, hogy régebben követett irányától eltért és az opportunizmushoz szegődött. Czrnkovich képviselő úr ezen politikai véleményét, mert az nem egy állítás, hanem politikai vélemény — indokkal is kisérni megpróbálta. Én nem akarok abba avatkozni, hogy vájjon mennyire sikerűit a képviselő úrnak ebben a tekintetben próbákat elérni, de azt tudom, hogy ezen kijelentést a horvát-szlavón országgyűlés kebelében tette, és így ott nemcsak minden egyes képviselőnek, de magának a bánnak is módjában volt arra saját észrevételeit megtenni. És én úgy tudom, hogy ezek az észrevételek meg is tétettek g miután a helyzet ilyen és én azon hitben, hogy Czernkovich képviselő úr ma is azok közé tartozik, a kik az 1868: XXX. tcz. értelmezésére nézve hozzánk legközelebb állanak, én nem tehettem azt, hogy minden megjegyzés és észrevétel nélkül hagyjam a horvát miniszter úr azon nyilatkozatát, melylyel ő Czernkovich úrral szemben élt, Ezek után kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő tételt és Hodossy t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a kösépm és balfelől.) Balogh Géza jegyző: Polónyi Géza! PolónyiGéza: T. képviselőház! (Halljuk/ Halljuk!) Maga az a történeti előzmény, hogy én voltam szerencsés a t. képviselőház előtt a magyar-horvát állampolgárságra vonatkozó sérelmes autonóm törvényt feltárni, noha mélyen sajnálom, hogy annak idején szavaim nem olyan viazhangot keltettek, mint a hogy azt megérdemelték volna, már is kötelességemmé tette, hogy néhány szóval a dologhoz hozzászóljak. Mielőtt azonban tárgyamra és fejtegetésemre áttérnék, méltóztassanak nekem megengedni, hogy néhány személyes reflexiót tegyek két képviselőtársunknak itt való felszólalására. Az egyik, a mit én már bevezetésül is kell hogy konstatáljak, az, hogy leghatározottabban kell tiltakoznom Tibád igen tisztelt képviselőtársamnak azon felfogása s azon vádja ellen, mintha a történtekért a képviselőháznak minden tagját felelősség illetné. (Mozgás a középen.) Igenis, ki fogom mutatni. Jól tette a t. képviselő úr, midőn a maga részét a felelősségből az ország előtt is kivenni jónak látta ; jól tette, midőn azt az uralkodó párttal s a kormánynyal szemben konstatálta, de teljesen igaztalan volt akkor, midőn a felelősség ezen részéből nekünk is osztályrészt akart juttatni, a kik egyebet nem tettünk, mint tiltakoztunk ezen helyzet, és az alkotmányosságnak meg nem felelő kodifikáczió ellen; majd utalok tényekre. És különösen kiemelendőnek tartom azt, hogy azok a dolgok, a mikről mi ma beszélünk, mélyen tisztelt képviselőtársam, azon időből származnak, midőn mélyen tisztelt képviselőtársam azokat, a kiket ma majd felelőssé fogok tenni, ezen institucziókért, még támogatta onnan. Azonkívül a felelősségnek nagyobb sűlya éri azt a képviselőt, a ki politikai felelősséggel betöltött egy állást, mint egy képviselőt, a ki ilyen állást be nem töltött. Mélyen tisztelt képviselőtársam államtitkár volt, s pedig épen belügyi államtitkár, és azon időkben módjában állott volna, sőt kötelességében ezen dolgokkal behatóbban foglalkozni, és ha ezt akkor nem tette, és ha a párt szemüvegén keresztül akkor nem vették észre a t. képviselő urak azt, hogy helytelenül cselekedtek, ez csak ismét egy adat arra, t. képviselőház, hogy a mi akkori vádjaink milyen jogosultak voltak; ha ott a pártfegyelem elég volt számtalanszor arra, hogy legjogosúltabb aggályokat is elnémítsa azon férfiak kebelében, a kik birtak érzékkel a magyar alkotmány iránt.
