Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

524. országos ülés 1895. deczember 7-én szombaton. 4,37 (Úgy van! Úgy van! a sséhő baloldalon.) De másrészt nem szabad igaztalannak lenni akkor, a midőn mindenkivel, tehát azokkal is meg akarják a felelősséget osztani, a kik ez ellen opponáltak. A másik személyes természetű megjegyzésem a következő: Gyurkovies igen tisztelt képviselő úr, a kinek beszéde mindenesetre rendkívül figyelemreméltó ezen vita során, a többi között egy kifejezést használt, a melyet a kormánypárti lapok észre is vettek. Tudniillik ez az, hogy a t. képviselő úr azt mondotta, — beszédem későbbi részében még foglalkozni fogok ezzel, — hogy a zágrábi tüntetések rendezésénél pesti köröknek is jutott szerep. GyurkOVÍCS György : Nem így mondtam ! Azt mondtam, hogy szereztek szövetségeseket, de nem mondtam, hogy megtalálták! (Élénk derültség.) Polónyi Géza: Az más. Mindenesetre zseniális ötlet, és ha ötlet- vagy ítéletszámba megy, mind a két alakjában zseniális. De én, t. képviselőház, egyenesen alkalmat akartam szolgáltatni erre az enuneziáczióra, mert ez a vád úgy, a mint a kormánypárti lapokba került, talán mindenki érti, t. képviselőház, nem ide szólott, hanem a közvélemény azt úgy fogta fel s annak idején így is lanszirozták, hogy azon tüntetések rendezői azoknak is szolgálatot akartak tenni, a kik a mindenféleképen kombináczióba jövő bánt, mint miniszterelnököt imposszibilissé akarták tenni. Nagyon köszönöm a t. képviselő úrnak ezt a kontestáeziót, nem is foglalkozom vele tovább, mert feladatomon kivííl e*nk ezzel tovább bíbelődni. A harmadik megjegyzés ismét Tibád t. képviselőtársam beszédére vonatkozik és szintén bizonyos mértékig személyes természetű. A t. képviselő úr felhozta Czernkovich t. képviselőtársam esetét. Nagyon jó néven veszem, sőt magam örömmel konstatálom, hogy Czernkovich Miklós és Jellasics Gyula t. képviselő urak ezen alkalomból minden kétséget kizárólag melegebb baráti rokonszenvet tanúsítottak a magyar állameszme és a magyar alkotmány helyes megítélése iránt,, mint a most uralkodó többség. Azonban méltóztassék nekem megengedni, hogy ha nekem az ily sporadikus fellobbanásánál a hazafiságnak még a múltak is néha eszembe jutnak, és csak cumgrano salis akczeptálok bizonyos dolgokat. Méltóztassanak például egy adatot tudomásul venni. Ugyanazon Czernkovich t. képviselő úr egy időben, midőn a beloyári vasút megnyitásáról volt szó, — biztos tudomásom van róla — megtagadta a jegyzőkönyv aláírását azért, mert az állomásokon magyar felíratok voltak; ugyanaz a Czernkovich t. képvkelő úr, most, midőn a király lement Zágrábba, igás, hogy kitűzte a magyar-horvát czímert, de a magyar korona nélkűi. Ezt csupán azért hozom fel, t. ház, hogy a bizonyos egyéni szuszczeptibiliíásokból keletkezett hazafias fellobbanást nem szándékozom azon mérlegbe vetni, mely a nagy politikában engem irányíthatna vagy megtéveszthetne. T. ház! Feladatomul azt tűztem ki, és azt szándékozom röviden megoldani, hogy épen a felelősség mértéke szempontjából állapítsam meg azt, hogy a Magyarország és Horvátország közt létező bajok tekintetében kit és mily mértékben illet a felelősség. Itt első sorban kezdenem kellene a charta biankával, az 1868: XXX. tcz. megalkotásával. Jól tudjuk, hogy akkor a kiegyezés és kibékülés boldogságának teljességében úszó nemzet lovagiasságának első tanújelét kívánta adni Horvátországgal szemben, és egy fehér lapot nyújtott oda, hogy azt kitöltse. Ezen fehér lap történetéről nekem gróf Cziráky egyszer igen érdekes adatokat mondott, most azokat nem szándékozom felhasználni, csupán azt szándékozom konstatálni, hogy ugyanazon Deák Ferencz, a ki 1839-ben tartott beszédében, melyre talán még rátérek, világosan kifejtette az akkori országgyűlés eló'tt, hogy horvát politikai nemzet nincs, és Horvátországnak egyetlenegy oly közjoga nincs, mely a régi jog értelmében a magyar törvényhozás hatásköre alól elvonható legyen, ugyanazon Deák Ferencz 1868-ban megalkotott egy kiegyezést a horvátokkal, melyben a horvát tartománygyűlésből országgyűlést csinál, és mint azt Pulszky Ágost t. képviselőtársam helyesen említette, egy területnélkűli politikai nemzetet alkotott, annak minden attribútumaival. Nem szándékozom most arról beszélni, hogy mennyiben volt ez hiba, mennyiben nem, de azért kétségtelen, hogy ezen fundamentális törvény helytelen magyarázatából és interpretácziójából keletkezik minden további baj. De nemcsak a pozitív rendelkezésekben, hanem másban is hibás ez a törvény. Első sorban fel kell említenem, hogy a legnagyobb politikai hiba volt, a mi elkövethető volt, az, hogy Horvátországnak a magyar országgyűlésre közvetett képviselői választási jog adatott, tudniillik nem közvetlen választás útján idejutott képviselők állnak velünk szemben, hanem, mint a gyakorlat bebizonyította, tisztán az ott uralkodó párt kebeléből kiküldött reprezentánsok, a kiknek a hatalmon levő pártot vezető bánusnak politikai nézetével ellenkezőleg állást foglalniuk nem is lehet, és a kiket ezenkívül klubstatutumokkal is megkötnek arra, hogy nyelvük ne legyen szabad akkor, midőn a horvát nemzet panaszait és sérelmeitakarják felhozni, vagy