Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-523
422 & 23, országos ülés 1895. äeczember 6-án, pénteken. értelmének helyreigazítása végett kér szót. (Nagy zaj a szélső daloldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Igen röviden csak egy félremagyarázott kifejezésem értelmét akarom a t, képviselő úrral szemben helyreállítani. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azon ötletből, hogy azon horvát jogászok eljárására, a kik a szuverenitás fogalmát Horvátországra vonatkozólag felfogásom szerint igen helytelenül meg akarták állapítani, a fejlesztés kifejezést használtam, azt következtette, mintha én minden államjogi fejlődésnek bárminő téren ellensége volnék. A mit én a fejlesztésre vonatkozólag mondtam, — és ennek értelmét akarom helyreállítani, — egyszerűen az, hogy ez az eljárás mindig helytelen volt és marad, bármilyen vonatkoztatásban használtassék, akár Horvátország viszonyát illetőleg Horvátországhoz, akár Magyarország viszonyát illetőleg Ausztriához, a melyben bizonyos előzetes, nem a tényleges köríílmériyekből elvont jogi fogalmak kikerestetnek, mint az illető törvényekben foglalt kifejezések, azután azok alapján további jogok formáltatnak és következtettetnek nem a törvények szövegéből, hanem általános előzetes fogalmaknak megfelelőleg, vagyis az az eljárás, mely a merőbeni jogmagyarázatot a politikai térre helytelenül átviszi. Már pedig én helytelennek találom a fejlesztési theória módszerét, de a fejlődést magát, mint a nemzetek és országok általános törvényét, nemesak helyeslem, hanem politikai magatartásom állandó vezércsillagának tekintem. (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfelöl) Balogh Géza jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre : T. ház! Én egészen komolyan mondhatom azt az obligát bevezetést, hogy nem volt szándékom felszólalni, ha a Pázmáudy Dénes képviselőtársam által elmondottakat nem hallottam volna. De így kötelességemnek tartom, bár némileg érdekelt fél vagyok, kijelenteni, hogy az igen tisztelt képviselőháznak szükséges volna talán odakiáltani azon drágalátos horvát testvéreknek Cicero szavait : Quousque tandem abutere Oroatia patientia nostra? Azon megyéből való vagyok, mely legközelebb van Horvátországhoz, s hozzáteszem, oly megye az. a melyet tisztelt képviselőtársaim nemzetiségi szempontból talán nem ismernek, s azért bátor leszek pár szóval illusztrálni, hogy ez a megye azokat a nemzetiségeket, melyek a török hódítások után idejöttek, magába fölvette és annyira magyarrá tette, hogy számtalan község van, lett légyen az tót, német vagy horvát, a hol előbbi nyelvüket nem tudják és mind, kivétel nélkül, magyarul beszélnek ; de lm némelyik községben előbbi nemzetiségi nyelvüket tudják is, azt töredékesen beszélik és mindnyájan kizárólagosan a magyar nyelvet használják. Es ennek daczára, t. ház, mégis mi történik, és mire mutat az, hogy az az erő, a mely abban a megyében létezik, elvész akkor, mihelyt azok abból a megyéből Szlavóniába átvándorolnak? Szomorú dolog, a mii már itt tisztelt képviselőtársaim előbb kifejtettek, hogy Szlavóniában nem tanítanak magyarul, és hogy az isteni tiszteletet úgy a reformátusoknál, mint a katholikusoknál nem hallgathatják magyar nyelven, és így a Somogyniegyéből, ebből az erős magyar megyéből Szlavóniába kivándorlottak a magyar nyelvet elfelejtik és a magyar nemzetre nézve elvesznek. Kérdem a t. házat, hogy mi az, a mi ezt a magyar nemzetet arra a strucz-politikára készteti, hogy bedugja fejét a homokba és ne lásson, ne halljon semmit? Erre nézve egy kissé vissza kell pillantani, nem ugyan rég múlt időkre, mint Thaly Kálmán és a többi képviselőtársaim tették, hanem a körülbelül 18 — 19 év előtti időre. Mi történt? Az egész magyar nemzet kivétel nélkül a török háború idejében osztentative tiltakozott Törökországnak feldarabol tatása és az oroszok ellen, és ugyanakkor, mikor egész Magyarországon az ilyen tüntetések napirenden voltak, mi történt Zágrábban? Midőn Albrecht főherczeg odament, az orosz himnuszt húzatták Albrecht főherczeg tiszteletére a magyar testvériség érdekében. Menjünk odább ! Előbb láttam itt Hegedüs Sándor tisztelt képviselőtársamat. Hegedüs Sándor: Itt vagyok! Szalay Imre: Emlékezhetik rá t. képviselőtársam, hogy midőn ő, Helfy Ignácz és a többi pénzügyi bizottsági tagok ott voltak Zágrábban, nem dobálták-e meg őket ismét a magyar testvériség érdekében? Miért kell Magyarországnak folyton szemet hunynia az ily dolgokra ? Nem volt elegendő látni a múltban és okulni abból, hanem kelleti a jelenben az újabb zászlósértés? Az a szerencsétlensége ennek az országnak, hogy ennek a nemzetnek vezetőiben nincsen érzék, nincsen gondolat arra, hogyan kell megvédeni Magyarország tekintélyét és önállóságát. Méltóztassanak csak megtekinteni azon szerződéseket, melyeket 1867 óta Ausztriával kötöttünk. El tudnék egy csomót sorolni, a melyek nem tartatnak meg. Szerződést kötöttünk Horvátországgal, mely szintén nem tartatik meg. Hol Van az megírva, hogy ez a nemzet minden szerződést megtartson, mások pedig soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem folytatom, mert lehetetlen higgadtan és nyugodtan tovább folytatni, és nem akarom magamat olyanra ragadtatni, a mit esetleg később magam is megbánnék; azért egyszerűen kije-
