Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

528. országos ülés 1895. i aggodalmát fejezte ki t, barátomnak, Hodossynak azon nézetét illetőleg, hogy a zágrábi egyetemen történt dolgokat megfigyelés és esetleg hatósági eljárás tárgyává kellene tenni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam ebben a tanszabadság megsértését látja. Mindnyájan respektáljuk a tanszabadságot, de végre már szabadossággá ez sem fajúihat. (Igaz! Úgy van! balfelől.) És hogy ott milyen dolgok történtek, no hát azt a zágrábi események bizonyították; de bizonyította ép most Pázmándy t. képviselőtársam is, a ki bemutatti itt a tankönyveket, a méhek nem eredményezhettek mást, mint a Magyarország és Horvátország közti viszonynak teljes és tökéletes megrontását. T. képviselőtársam azután neheztelte t. barátomnak indítványát, és azt mondotta, hogy ez az egész kérdés nem is lehet bizalmi kérdésnek és bizalmatlansági indítványnak tárgya. Ezt oly módon kívánta ő tekinteni, mint a külpolitikai kérdéseket, a melyek az ő felfogása szerint szintén nem képezik a bizalmi vagy bizalmatlansági eljárás tárgyát. Hát bocsásson meg, de ebben egyszerűen nincs igaza t. képviselőtársamnak, még a külpolitikai kérdésekre nézve sem. Mert én emlékeztetem, hogy 1864-ben az angol parlamentben lord Paloierston-nek a külpolitikája ellen adták be a toryk, D'Israeli és lord Derby, a bizalmatlansági indítványt, és akkor pláne az az igen érdekes eset történt, hogy a bizalmatlansági indítvány a főrendiházban többséget kapott, az alsóházban azonban nem kapott s ennek következtében lord Palmerston megmaradt állásában. Nekem különben, t. képviselőház, az a nézetem, hogy minden matéria alkalmas parlamentáris eljárásra, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha a kormánynak inkorrekt magatartásával állunk szemben, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és én aziránt egészen tisztában vagyok, hogy a t. kormánynak és a t. miniszterelnök úrnak a magatartása a horvát kérdésben mást, mint bizalmatlanságot és rosszalást nem érdemel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Először igen egyszerűen azért, mert az ottani eseményekről ő tájékozva nem volt, másodszor, mert ottléte alkalmával egy épenséggel nem méltóságteljes magatartást tanúsított, és harmadszor, mert én az ő elégtétel-adását nem tartom helyesnek. Én a legnagyobb mértékben kénytelen vagyok helyteleníteni ama királyi leiratban azt a passzust, hogy »büutetendő cselekmény*, mert nézetem szerint ez már maga a bíróságok függetlenségének prejudikál. Ez egyáltalában egy valóságos käbinetjuszticziát involvál. Ezt a kérdést a miniszterelnök úrnak egyálczember 6-án, pénteken. 421 tálában nem büntetőjogi térre kellett volna terelni, hanem a politikai térre. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Először egy meleghangú nyilatkozatot kellett volna a koronától kieszközölnie, másodszor elkövetni mindent arra nézve, hogy jövőben ilyen események meg ne történjenek, és hogy a magyar kormány fenhatóságát és méltóságát megőrizzék. (Úgy van! a baloldalon.) Ezt a t. miniszterelnök úr egyáltalában nem tette, nem is képes tenni, (Úgy van! Úyy van! a balé? szélső baloldalon) ennek következtében az ilyen eljárással szemben más, mint a bizalmatlansági eljárás, nem is lehet a megfelelő parlamentáris proczedura. A t. képviselő úr azután azt is megmagyarázta nekünk, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha ennek a bizalmatlansági eljárásnak meg is volna a rendes parlamentáris következménye, ez pro hie et nunc a horvátországi állapotokon nem javítana. Először, t. képviselőház, mindenesetre javítana és javíthatna, (Halljuk! Halljuk!) mert azokkal a jelenségekkel szemben, a melyeket épen itt Pázmándy Dénes t. barátom felsorolt, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) már a mostani kiegyezési törvényünk keretében is, azt tartom, megvan a kormánynak fogantyúja arra, hogy a visszaélésekkel szembeszálljon. (Úgy van! a baloldalon.) De ha elkövetkezik annak az ideje, hogy Horvátországgal a kiegyezés megtörténhessék, akkor van azután, nézetem szerint, helye annak, hogy abban a kiegyezésben a magyar államiságnak elmulasztott posztul átumait érvényre emeljük, és én természetesen a magam részéről erősen meg vagyok győződve arról, hogy azt egy olyan kormány, mely ezeket a nézeteket vallja, mindenesetre sokkal inkább képes tenni, mint az a t. kormány, a melyet t. képviselőtársam olyan nagy lelkesedéssel támogat. (Helyeslés balfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy erről a pontról szóljak, mindig azt találtam és többször ennek kifejezést is adtam, hogy e szabadelvű kormányok egész sorozatának nem volt más politikája és tevékenysége, mint ennek az országnak minden fundamentális intézményét meghamisítani. Ezzel szemben én nem tudok magamnak más politikát képzelni, mint az in integrum restitutio politikáját, és miután azt hiszem, hogy minden bizalmatlansági szavazatnak itt ez a jelentősége: megbuktatása egyrészt a rendszernek, másrészt az in integrum restitutio politikájának érvényesítése, melyet az egész vonalon szükségesnek látok Horvátországgal szemben is, természetes, hogy t. barátom indítványát elfogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Pulszky Ágost képviselő úr szavai