Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

^20 &28. országos ttlés 1895. ű teljesen és tökéletesen minden pontjában, de kérem, hogy tessék azt a horvátoknak is megtartani. Mert, hogy csak mi tartsuk meg, mindazokat az áldozatokat hozzuk meg politikai, nemzeti és anyagi téren, melyek e törvényekben benn vaunak, ott pedig azt a törvényt ki' játszszák és hatósági furfang és elnézéssel annak kiforgatását megengedjék: ez egy tűrhetetlen állapot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én igenis továbbra is fogom magamnak azt a szerepet vindikálni, hogy figyelmeztessem Magyarország közvéleményét, sajtóját és összes közönségét mindazon cselekedetekre, melyeket legjobb meggyőződésem szerint észlelek és melyekből azt következtetem, hogy Magyarországállamisága ellen összeesküvés létezik, melynek egyik fészke ma Horvátországban van. Nem akarom megnevezni azokat, kiket ezzel méltán lehet gyanúsítani, hanem hogy Horvátországban nincsenek normális viszonyok, hogy ott ma megvan a fészke annak a hidrának, melylyel esetleg Magyarország alkotmánya ellen támadni akarnak, ezt konstatálom tiszta meggyőződésből. Azért a magyar parlamentet s ha itt szavunk nem találna viszhangra, az egész magyar közönséget figyelmeztetjük, ne aludjanak, legyenek éberek és vigyázzanak, mert nagy veszélyek előestéjén állunk és ha ezt nem birjuk meggátolni most, akkor később vérbe, fegyverbe, tűzbe fog kerülni azoknak a veszélyeknek meggátlása. Ezzel csatlakozom t. barátom, Hodossy Imre határozati javaslatához. (Hosszan fartó helyeslés. Éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Kekem nem volt szándékom ebben a vitában felszólalni, nem azért, mintha ezt a kérdést nem tartanám nagyon fontosnak és nem tudnék hozzászólani, sőt ellenkezőleg fő fontosságú kérdésnek tartom, hogy a Magyar- és Horvátország közti viszony az elhomályosítástól kítisztáztassék és az alkotmányos álláspont kellőleg kifejtessék. De ezt oly nehéz és komplikált kérdésnek tartom, hogy mindenesetre tüzetesebb és huzamosabb tanulmány kívántatik hozzá, a mely felett nem rendelkeztem. De azt hiszem később rendelkezni fogok és akkor lesz alkalmam arra, hogy mindazoknak a kérdéseknek vitatásába én is belebocsátkozzam, a melyek itt felhozattak. Ez alkalommal nem kívántam tovább terjeszkedni, mint odáig, hogy kijelentsem, hogy t. barátom, Hodossy Imre felfogását és álláspontját egészen magamévá teszem, ö elmondott mindent a mit ez alkalommal elmondani kellett. Nem kételkedem abban, hogy az ő eszméi és nézetei termékeny talajra fognak találni, hogy azok egy zember 6-An, pénteken. dús aratássá fognak kinőni; a mely okvetetlenül a magyar államiságnak erősítéséhez fog hozzájárulni. Felszólalásom tulajdonképeni czélja Pulszky Ágost t. képviselőtársam beszéde, a ki jónak látta némely igen helyes dolog elmondása mellett mindjárt mi ellenünk is egy támadást intézni. Én igen helyesnek tartom, hogy igen t. képviselőtársunk például azt, hogy Horvátország állammá, a horvát autonómia szuverenitássá hatványoztassék, egyszerűen jogászi játéknak nevezte; de abban azután egyáltalán nem volt igaza, hogy ezt egy színvonalra, egy latra helyezte a mi úgynevezett fejlesztési törekvéseinkkel. Én különben nem tudom, hogy épen a t. képviselőtársamnak mi kifogása van ez ellen, hogy fejlesztés; akár a szó, akár a dolog ellen. Hiszen ez az államiságnak legnemesebb fogalmából, a szervezetnek fogalmából indái ki, és tényleg például az 1848-iki törvények egy nagy fejlesztési proczesszust képviseltek, egy feudális államból fejlődtünk modern állammá, a dikaszteriális rendszerből fejlődtünk parlamentáris kormányzati rendszerré. Hiszen a kormányzati felelősség elve benne volt Magyarország törvényeiben ; benne volt III. Endre törvényeiben még a XIII. században, benne volt Ulászló törvényeiben és ezt konkretizáltuk, fejlesztettük 48-ban parlamentáris kormányformává. A mi fejlesztésünk, t, ház, tuíajclonképen semmi más, mint egyszerűen az, hogy a 67-iki kiegyezésben kifejtett elvekből a konzequencziákat akarjuk levonni, (Igaz! Úgy van! balfelól.) mert az a paritás, melyről itt szó van. csak a papíron van meg nagy részben, de nincs meg a valóságban. Nincs meg közjogilag, mert hisz nekünk nincs annyi jogunk, mint a mennyi van Ausztriának és az osztrák állampolgároknak. A magyar nyelv kérdése már maga elegendő, hogy kimutassuk, hogy tulaj donképen másodosztályú állampolgárok vagyunk. (Igaz! Úgy van! balfelól.) Nincs meg a politikai paritás, mert közösügyi szervezetünk egyoldalú szervezet, a melyben a magyar államiság egyáltalán nem nyeri kifejezését, expanzióját. A közgazdasági kérdésekről nem is beszélek, mert e tekintetben valóságos koloniális helyzetben vagyunk. (Igaz! Úgy van! balfelól.) Méltóztassék meggondolni, t. ház, hogy mily állapotban vagyunk? Egyrészt Ausztriával szemben le akarnak bennünket sülyeszteni tartományi színvonalra, másrészről ott van Horvátország, mely azt mondja, hogy ő horvát állam. Feíülröíalulról szaggatják a magyar állam testét, úgy, hogy nem fog semmi más maradni, mint alaktalan váz. (Igás! Úgy van! balfelól) T. képviselőtársam, Pulszky Ágoston azután