Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-523
•523. országos illés 1885. deczember 6-án, pénteken. 419 épen a horvát miniszter úr úgy van czímezve, hogy »kir. horvát-szlavon-dalmát miniszter«, már pedig nem az, mert ő »magy. kir. horvát«z]avon-dalmát miniszter. Josipovich Imre horvát-szlavon-dalmátországi miniszter: Nem állhat az ott! Pázinándy Dénes: Bocsánatot kérek, itt van. (Felmutatja a kezében levő könyvet.) Josipovich Imre horvát-szlavón-dalmátországi miniszter: Miért nevezik tartománynak Horvátországot? Ország nem tartomány. (Zaj a szélső baloldalon.) Pázmándy Dénes: Bocsánatot kérek, rátérek erre is. De engedelmet kérek, egy kis különbség csak van a közt, hogy ha én, vagy valami képviselőtársam itt tartományt mondunk, és a közt, ha a miniszter úr magát a hivatalos schematiznmshaa alkotmány- és törvényellenesen ezímezteti. Szederkényi Nándor: Törvényellenes! Pázmándy Dénes: Ezen sehematizmusban az áll, hegy királyi »Lanctes Gendarmerie*. Ez nem létezik, mert a horvát csendőrség a magyar csendőrségnek 7-ik parancsnoksága. Ez a hivatalos törvénves elnevezés. De itt nincs odatéve, hogy »magyar királyi csendőrség*, mert az magyar királyi csendőrség, hanem kir. s-Landes Grendarinerie«, a mi azt jelenti, hogy országos lovas királyi csendőrség. Josipovich Imre horvát-szlavón-dalmátországi minister: Véletlenül becsúszott hiba! Pázmándy Dénes: Ez szántszándékkal van csinálva, mert hivatalos schematizmusokat nem lehet, máskép csinálni. Thaly Kálmán: Hivatalos dolgot csak nem lehet letagadni! Pázmándy Dénes: Engedelmet kérek, midőn konkrét dolgot állítok, nem szoktam könyelmííen eljárni. Most is vettem magamnak azt a szabadságot, ismét Zágrábban voltam. (Éljenzés a szélső baloldalon.) és Horvátország más részein, hogy utána nézzek az ottani hangulatnak és az ottani dolgoknak. És mit tapasztaltam, t. ház ? Azt, hogy azok a fiatal emberek, a kiket elítéltek és a kik ma fogságban ülnek, a kímélet a barátságos, hogy úgy mondjam, dulce carcero minden kényelmeit élvezik. Sok adatom van rá, hogy mily rendkívül jól élnek azok a fiatal emberek, s hogy az ő fogságuk nemcsak nem mártirium, hanem még egy dicsteljes mulatságnak is megjáró fogság; míg ellenben ott látom a szegény magyar munkásokat, a kiknek mi a vétségük? Utoljára is más minősítés alá esik a fiatal emberek vétsége, mint ezeké a munkásoké, a kik akkor, a mikor látták, hogy a hatóság a magyar zászlót megvédeni nem tudta, a kik maguk önszántukból kimentek oda, hogy öntestükkel a magyal' zászlót megvédjék. Hisz ez jogos alkotmányos cselekmény. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József.* Ez csak a horvátoknál vétség ! Pázmándy Dénes: És csakis akkor szegültek ellene, mikor a két fiatal Frank testvér reájuk kardot rántott. De micsoda hatóság az, a mely megengedi, hogy a zavargók karddal járjanak s kardot húzzanak, de másrészről azokat, akik megvédik a magyar zászlót, tehát törvényes alapon állanak, beperli, a törvényszék elé állítja, s három nappal a végfcárgyalás előtt ezeket a magyar munkásokat már letartóztatta és bezáratta. Az egyik közölök nagymérvű tífuszba esett, 40 fokú láza volt, s három napig minden orvosi segély nélkül volt a börtönben, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) és a midőn azután pénteken megvizsgálta az orvos és ki is adta az ügyészségnek a bizonyítványt, hogy ez életveszélyes beteg, csak hétfőn szállították a börtönből a barátok ispotályába. Ezek az emberek, akiket azután később a törvényszék felmentett és az államügyész maga a tettet, mint kihágást, könnyű testi sértést minősítette, ezek fogva voltak egészen a tegnapi napig. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Botrány ! Zaj.) Daczára annak, hogy ennek a műhelynek igazgatója, a ki milliókat érő építmény és egypár száz munkás felett rendelkezik, maga ment oda és kérte as ő kiadásukat, biztosítékot nyújtván személyében, hogy, ha keli, ismét a törvényszék elé fognak állíttatni, mégis őket több napig fogva tartották és pedig hogy ? Úgy, hogy a szó teljes értelmében alig kaptak valamit enni, oly szigorúin, hogy az egyiktől például egy könyvet konfiskáltak, a mely könyv czíme az, hogy: »Ima.« Ez magyarnyelvű könyv, ezt a börtönőr konfiskálta Sem olvasni nem engedték, egyáltalában minden érintkezéstől elzárták őket, mint a legnagyobb gonosztevőket, (Mozgás hálj elől.) Azt a pár forintot, a mit első nap gyűjtöttünk s küldtünk postán, mindenkinek a nevére szólólag húsz forintot, azt szintén elkobozták a postán, (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) már pedig főbenjáró bűnösnek is lehet a táplálékukra pénzt küldeni, mert addig, a míg vizsgálati fogságban van, m igamagát táplálhatja. Már pedig ezeket az embereket, ha a bűnösségnek legnagyobb mérvét alkalmazzuk is rájuk, mégis csak kihágást és könnyű testi sértést követtek el, a melyért a horvát törvények szerint sem büntethetők többel, mint 15 napi fogsággal. Hol van itt az igazság mértéke, hol van itt a méltányosság, s hol van itt különösen a testvéri szeretet? Ezt vagyok bátor kérdezni a t. miniszter úrtól. Nem óhajtok rekriminálni, nem is megyek a magyar és horvát viszonyok történeti fejtegetésébe, én azt a 68-iki törvényt elismerem 00*
