Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

416 523. országos ülés 1895. deezeniber 6-án, pénteken. Egy természettudományi hasonlattal fogok élni én is, mivel Herman Ottó képviselő úr folyton azokkal élt. Ha kristalizáczióról, az egy központ körűi való jegeczesedésről van szó: vájjon elérhetjük-e a jegeczesedést, ha azt a folyadékot, a melyben a jegeczesedő részek fel vannak oldva, folytonosan kavarjuk? Nem! Alihoz szilárd központ és nyugalom kell, hogy lassan leülepedhessenek azon egyes, majdnem láthatatlan és érezhetetlen részecskék, a melyek, ha azoknak idő adatik, kellően kristalizálódhatnak és kristálytiszta, kristálykemény testet fognak adni, (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az az eljárás, melyet ott kell követni, a hol különféle területeknek, különféle — mint a törvény mondja — politikai nemzeteknek egy állammá, egy erős, szilárd, széttörhetetlen és egységes hangulat és lelkület által áthatott testté kell alakúlniok. De a ki a kérdéseket folyvást, újból alapjukból felkavarja, a ki nem hogy a múltra fátyolt borítana, hanem, mint Herman Ottó képviselő úr ma igen helytelenül tette, az egyes municzipiumokat és mindama tényezőket, melyek c tekintetben eljárnak, a legodiózusabb színben tünteti fel, a ki a ma alkotmányos alapon szervezett megyei és községi testűleteket azonosítja azokkal, melyek az abszolút idők alatt oktrojáltattak, s a ki ezt nemcsak a horvát, hanem a magyarországi municzipiumokkal szemben is teszi: az, azt hiszem, nem szolgál azon politikai ezéloknak, melyeket az ellenzék is szem előtt tart, bár azokat a mieinktől eltérő eszközökkel akarja elérni. (Ügy van! jobbfelöl,) De azokkal az eszközökkel, melyekre az ellenzék hivatkozott, lehetetlen egy állandó, nyugodt viszonyt fen tartani és biztosítani. (Úgy van! jobbfelöl.) Ha az ellenzék mindig azt hozza fel, hogy fejedelmünk személyes közbelépésében más modornak kellett volna ott érvényesülnie; ha folyvást azt hánytorgatják, hogy Magyarországnak, mint egy kényes, becsületében minden csekélység által megsérthető bizonytalan exisztencziának ott folyton újra és újra kell érvényesítenie ugyanazon pretenzióit, melyek teljesen jogosak, de melyeket rendes társalgásban senki sem szokott soha élükre állítani és másokkal éreztetni, mert ez az illetőnek magának is kellemetlen és helytelen dolog; ha miután Horvátországban ismételve beigazoltatott, hogy a hol a magyar zászló vagy czímer kellő tiszteletben nem részesült, az a maga módján visszahelyeztetett, és az annak járó tisztelet érvényesíttetett, ha mondom, ezek után a mi kormányunk ott a hol egyszerűen egy csíny vagy egy botrány előidézésének szándékával elkövetett tett forog fenn, s a hol meg lehetett és meg kellett elégedni annak policziális és büntetőjogi megtorlásával, úgy jár el Horvátországgal szemben, mint oly egyén, a ki tudja, hogy becsülete nem vonatik és nem is vonathatik komolyan kétségbe, és a ki egyáltalán nem tartja szükségesnek minduntalan arra emlékeztetni a járókelőket, hogy annak külön megtámadhatása fenforoghat, mert akkor azt védené; ha azt tapasztaljuk, hogy Horvátországban évrőlévre nyugodtabb a közvélemény, még pedig annak nem az a része, melyre Herman Ottó t. képviselőtársam hivatkozott, a nők, gyermekek és könnyen izgatható tömegek, hanem az a része, a mely irányadó és döntő, mert hiszen nem a tömegekből származik át az áramlat a társadalom többi rétegeire, hanem mindenütt, a hol helyes és szabad politikai fejlődés van, a társadalom komolyabb részeinek felfogása hatja át lassanként az egész társadalmat; (Helyeslés jobbfelöl.) ha azt tapasztaljuk, hogy azon izgalmak daczára, melyek egyes események folytán igen természetesen, Magyarországon felmerültek, Horvátországban sem az országgyűlésen, sem a törvényhatóságokban, pedig azóta ideje volt az összes törvényhatóságoknak megnyilatkozni, sehol az izgalom nagyobb fokát, sehol az itt felvetett hangoknak, helytelen hangoknak helytelen viszhangját nem tapasztaljuk; ha azt látjuk, hogy Horvátországban az eddigi kormányzatban minden garanczia megvan arra vonatkozólag, hogy az idők folyamán ott nemcsak a Magyarország iránt való köteles tisztelet, hanem a Magyarországgal való rokonszenv és készséges együttműködés hajlama mindig tovább terjedjen, és az még az ily közbejött kellemetlen inczidensek által sem zavarható meg mélyebben és hosszasan ; ebtől csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az a párt, a mely Horvátországban ma — azt hiszem — nem a nemzet egy töredékét, hanem a nemzetnek túlnyomó nagy többségét képviseli; hogy az a párt, a mely ott — azt hiszem — méltán nevezi magát nemzetinek, tökéletesen Magyarország érdekei, Magyarország szükségképeni követelményei, a Magyarország iránt fenforgó kötelességek tekintetében a legnagyobb lojalitással viseli magát, és hogy ha az a párt ott fennállása ereje által az ott folytatott irányzatnak további biztosítékát képezi, akkor, mondom, ebből csak azt következtethetjük hogy ha eddig is bizalom mai viseltetett a kormány és Magyarország közvéleményének nagy része ennek eljárása és ennek felfogása iránt, úgy a mostani krizis alkalmával felmerültek következtében csak kettős bizalommal viseltethetnek irányukban, kettős bizalommal nemcsak egyéni szempontból, hanem azért is, mivel azt látják, hogy ők valóban a horvát közvéleményt, vezetni képesek, s annak egyszersmind kifejezői is. (Helyeslés jobbról.) S akkor lehetetlen, t. ház,