Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

528, országos ülés 1895. deczeniber 6-ÍÍD, pétiteken. 417 hogy oly támadások, oly eljárási módoknak adjanak igazat, a melyek azon államférfiak eljárásával, a kik Horvátország íevintetében politikánkat eddig képviselték, direkt ellentétben állanak. Mert kétségtelen az, hogy ha az ellenzék részéről elismertetett gyakran, s azt hiszem, elismertetik ma is, hogy a horvát miniszter és a horvát bán egyaránt jó horvát és jó magyar hazafiak, akkor lehetetlen, hogy azok, a kik politikájukat alapjában hibásnak s gyökerében megromlottnak, nem előnyösnek, hanem a helyzetet megrontó természetűnek tartják, mint a hogy az Hodossy Imre igen tisztelt képviselő űr beszédéből kitűnik, bár szándékukat tisztának tartják, ma is elismerjük őket oly államférfiaknak, a kik a helyzet exigencziáinak mindenben megfelelnek. Másrészt mi, a kik tapasztaltuk évek hosszú folyamán, hogy az ő működésük által a viszonyok bensőségben, szilárdságban csak nyertek, noha egyes kellemetlen ínezidensek soha elháríthatok nem lesznek, mert azok egy országban sem és semmi körülmények közt feltétlenül ki nem zárhatók, hanem azok következtében hazájukban a bontó és rontó elemek felszínre jutásának lehetősége ki van zárva; mi, a kik azt tapasztaltuk, hogy az ottani politika konzeqjiens volt esztendőkön keresztül, — bár nekünk nincs hivatásunkban és módunkban annak egyes részletei tekintetében bírálatot mondani, arra vonatkozólag, hogy azon eljárás, melyet a horvát kormány horvát belügyi kérdésekben követ, mennyire helyes, vagy mennyiig nem az, mert ez nem ezen országgyűlés fóruma elé tartozik, mert a magyar közvéleménynek nincs módja és hivatása e tekintetben döntő ítéletet mondani, — mégis azon viszony ápolása, a mely Horvátország és Magyarország közt fennáll, azon következményekből, a melyeket most a zágrábi királylátogatás és az azalatt keletkezett botrányok folytán itt kifejlődni tapasztalunk, azon visszahatásból, melyet ezek ellen ott láttunk, csak azt tapasztaljuk, hogy azon politika, melyet — ismétlem — a horvát nemzeti párt, és melyet mindenekfelett azon férfiú, ki Magyarország törvényhozásának máig is tagja, de hosszú ideig kizárólag ennek tagja volt, és ki a horvát politika irányzásával leginkább volt és van megbízva, és ott szerencsés eredményeket ért el, — a bán — mondom, hogy ezen politika szerencsés sikerre vezetett, hogy ezen politika állandó garancziájáva] bir a jövő nyugalomnak, állandó garancziáját nyújtva a jövő békés és egyetértő közreműködésnek, és ezért, azt hiszem, e tekintetben nemcsak hogy az ellenzék indítványát el nem fogadhatjuk, hanem szoros kötelességünk e tekintetben hálás érzelmeinknek és felfogásunknak kifejezést adni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXVIi. KÖTET. Balogh Géza jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Kénytelen vagyok rövid időre a t. ház figyelmét igénybe venni, mert a múlt hetek egyik napján Josipovieh Géza t. képviselőtársam személyemet megemlítette és válaszolólag azt mondotta, hogy azok az adatok, melyeket a zágrábi vita első napján, egy-két héttel ezelőtt mondottam, alaptalanok. De szükséges még azért is, hogy néhány szót mondjak, mert ellene kell szállnom azon rendszernek, melyet előttem szóló t. barátom, Pulszky Ágost hangoztatott. A túloldalról minduntalan azt halljuk, hogy az ilyen, nemzetiségünket, fajunkat, a magyar állam önállóságát érintő kérdések unalmasak, fölöslegesek, és jobb ezekről hallgatni. Ez úgy tűnik fel nekünk, mintha reánk a gyermekek szerepét akarnák tukmálni, hogy aludjunk és nézzük a dolgot összetett karokkal. Jó volna ez akkor, ha a mellettünk lévő nemzetiségek és nemzetek szintén aludnának velünk együtt, akkor még volna értelme; de midőn azt látjuk, hogy ezek fokozott tevékenységgel és szigorúan ragaszkodva egy bizonyos czél felé törekszenek, s mindnyájunk előtt evidens, hogy ez a czél nem a magyar államnak konszolidácziója, sem a magyar nemzeti államnak fejlesztése, hogy részint a szomszéd önálló államok, részint az országban lakó nemzetiségek szüntelenül folytatják az aknamunkát Magyarország önállósága, és nemzeti államisága ellen, akkor oly tanácsot adni nekünk, hogy hallgassunk, mert ezek a kérdések igen nehezen oldhatók meg, nem tartom helyesnek, sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy túlságosan keveset beszélünk ebben a képviselőházban ezekről a dolgokról s annak, hogy ilyen állapotok Horvátországban kifejlődtek, oka épen az, hogy 12 esztendő óta ebben a házban senki ezt a kérdést nem szellőztette, hanem bizonyos nyugalommal és rezigaáczióval vettük a dolgokat, azt hivén, hogy Horvátországban minden rendén van s Horvátország paczifikálva van. Ezért történt az a szomorú ébredés, midőn láttuk, hogy ellenkezőleg, sokkal nagyobb az ür Horvátország és Magyarország között, mint volt ezelőtt 12 esztendővel. (Igán! a szélső baloldalon.) Én örömmel vettem azt, hogy itt több horvát képviselő felszólalt. Hiszen meg vagyunk szokva, hogy t, barátainkat itt szavazni látjuk, de még igen kevés esetben hallottuk őket. Most ennek a vitának meg volt az a haszna, hogy néhányan közülök felléptek és védekeztek s leginkább oly dolgokat mondtak, melyekből az tűnik ki, hogy a horvát viszonyok igen jó állapotban vannak. Mindenekelőtt t. képviselőtársam, Gyurkovies volt egyike azoknak, a ki bizonyos 5a