Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

523. országos ülés 1895. űeczember 6-án, pénteken. 415 oly természettel, hanem hogy nálunk Magyarországon minden ügy, mely nem kizárólag Magyarországnak legszorosabb értelemben vett belügyeire vonatkozik, oly természetű, hogy annak praktikus kezelése tekintetében a pártpolitikán kivül kellene állania. Tudom, hogy van egy oly kérdés, a melyre nézve a tények ezt mégis megezáfolják, és ez az Ausztriával való viszony, az Ausztriával való kiegyezés; de nem is tekintem igazán a parlamentarizmus előnyének, hogy a pártok szétválasztásának egyik főoka, egyik bázisa épen ilyen kérdésre vonatkozik. Nálunk a praktikus kezelésre vonatkozólag nagyjában és egészben minden pártnak és kormánynak egyet kellene értenie. De ha van oly kérdés, mely a külügyi kérdéseken kivííl még kiválóan ilyen természetű, hogy erre vonatkozólag a pártok egyetértsenek, és hogy csak egységes politika állhat fenn, úgy ez az a kérdés, a mely a Magyarország és Horvátország közötti viszonyt illeti. Mert valamint megkövetelhetjük és megköveteljük azt, és azt hiszem, hogy e tekintetben az igen tisztelt horvát képviselő urak is egyet fognak érteni, hogy bármely párt kerüljön Magyarországon uralomra, bármily pártból kerüljenek ki a kormányférfiak, ugyanazon kötelezettségekkel és ugyanazon jogokkal bir Horvátország, és a horvát irányadó tényezők ugyanazon lojalitással, ugyanazon következetességgel fognak e tekintetben eljárni, bármilyen párt kerüljön itt a kormányra; épúgy felfogásom az, hogy lényegileg Horvátország tekintetében a mi politikánknak nem szabad a pártnézetek szerint változnia. Itt oly politikáról van szó, mely egy alaptörvényben van megállapítva; itt oly politikáról van szó, mely egyoldalúlag meg nem változtatható; itt oly politikáról van szó, melynek helyes és konzequens kezelése szükségképen nem egy vagy két, vagy tíz alkalommal kell hogy érvényesüljön, hanem kell

: hogy nemzedékek hosszú során keresztül érvényesüljön azért, hogy itt és ott a létező teljes szolidaritásról, az érdekek teljes ugyanazonosságáról meg legyenek győződve. (Úgy van! jobbfelől.) Mert hát azok a kérdések, melyek pártkéidést képezhetnének, tulajdonképeu Horvátország és Magyarország tekintetében a közöstigyeket alig érinthetik. Nem érinthetik, mert ugyanazok kell, hogy az érdekek legyenek Horvátországban és Magyarországon az Ausztria tekintetében fennálló viszonyt és esetleg kötendő kiegyezéseket illetőleg. Epén azért e tekintetben kell, hogy Magyarország és Horvátország egységes legyen, mivel egy állami közösség létezik Magyarország és Horvátországra nézve, minden a mi köztünk és Ausztria közt fennálló viszonyt illeti, kell, hogy Magyarország és Horvátország érdekét azonos módon és egyiránt elégítse ki; minden politika, a mi az egész monarchiának a külügyek tekintetében való viszonyát illeti, kell, hogy közös érdekeket érintsen Horvátországban és Magyarországon ; minden, a mi helyes gazdasági fejlődés, minden, a mi az anyagi és erkölcsi haladás és megerősödés érdekeit érinti, szükségképen csak érdekközösségre és nem érdek különválásra vezet. Ebből szükségképen következik az, hogy a Horvátország tekintetében követendő politika nem egy pártnak, nem egy országgyűlésnek lehet politikája, hanem kell hogy az egész nemzetnek, a nemzet generáczióinak, az egymásra következő kormányok sorozatának legyen ugyanazon és állandó politikája. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ezt a postulátumot szem előtt tartjuk, akkor látjuk, hogy milyen veszélyes e tekintetben való eljárásból fegyvert kovácsolni egyes minisztérium ellen való bizalmatlanságra, egyes pártczélokból történő támadásokra. (Mozgás a laloldalon.) Mert ha elfogadhatnék, minthogy a képviselő úr be fogja látni, hogy a jelen viszonyok közt ez nem valószínű, az az indítvány, és annak következményei ezután levonatnának: mi származik abból ? A minisztérium kétségkívül kénytelen volna lemondani. (Felkiáltások a baloldalon: As országra nagyon jó volna!) Ennek következtében —- a példa kedvéért minden más kérdéstől eltekintve — ez alapon következnék egy új kabinet alakítása a t. ellenzékből. Már most, eltekintve minden egyéb kérdésben való következtetéstől, a mi nem tartozik most ide, vájjon az ellenzékből kikerült új kabinet képes volna-e a horvát kérdésben más politikát folytatni, mint a milyen eddig folytattatott és képes volna-e Horvátországban a kiegyezési törvénynek, a magyar-horvát viszony kellő figyelembe vételével, máról holnapra más eredményeket elérni, más politikát érvényesíteni ? (Halljuk! Halljuk!) Ha azt hiszik, hogy erre képesek, akkor eltekintve az egyéb kérdésekre való vonatkozástól, ez az indítvány jogos. Hanem ilyen ügyekre vonatkozólag, ilyen természetű kérdésekben bizalmatlansági indítvány csakis ezen feltételezés mellett igazolt. Azt hiszem, hogy sokkal becsesebb a Horvátországgal való jó viszony ápolása, annak épségben tartása, sokkal becsesebbek azok a közös czélok, a melyek, tudom, ezen oldalon és azon oldalon bennünket e tekintetben egyesítenek, semhogy ne kellene félni azon veszélytől, mely származhat egy ilyen indítvány folytán kifejlődő diszkusszióból, mert ezen kérdés politikai természetének helyes vezetéséhez, felfogásom szerint, az is tartozik, hogy túlságos sok alkalmat nem kell adni ezen kérdés természetének és következményeinek vitatásához. (Úgy van! jobbfelöl.)