Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

414 523. országos ülés 1895. deczember 6-án, pénteken. e szerepeltetésre, a mely hiszen nemcsak az illetőket tünteti fel mártírokként, hanem azok is, kik a demonstráczióhan és szereplésben részt vesznek, a hazafiság bizonyos különös virágával látszanak felékesítve. (Helyeslés jobbról.) De méltóztassék elhinni, hogy minden ilyen esetben ha a büntetés nem túlszigorú, a hol komoly, az illető botránynak megfelelő, ott mindenütt azon mértékben, a mint a büntetés tovább halad, és különösen mikor a büntetés befejeztetik, a mártiromság dicsfénye nemcsak a közvélemény előtt szűnik meg az illetőkre vonatkozólag, — és az kevésbbé fontos is — de a saját keblükben is elalszik; azok, a kik nem túlságos, hanem megfelelő büntetésben részesültek, egyszerűen kijózanodnak. (Úgy van ! jobbfelől.) És ha valaki e tekintetben kételkedik, csak arra figyelmeztetem és emlékeztetem, a mi nem Horvátországban, hanem hasonló, bár súlyosabb imputácziójú esetekre vonatkozólag magában Magyarországban nemrég történt meg. Az úgynevezett oláh mártírokat hallottuk, hogy ünnepelték, midőn ellenük a per megindítt.itott és folyt. Láttuk, és remélem, tapasztalni fogjuk, hogy az illetők büntetésük folyama alatt nem hogy a mártiromság dicskoszorújával mindinkább felövezték volna magukat, hanem magukba szállottak sok tekintetben, (Ellenmondás és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és hogy így ezen eljárásnak, legalább minden jel arra mutatott, valamint annak, a mely gondoskodott arról, hogy a büntetés kellő fokig érvényesíttessék és a kellő fokon túl ne menjen, az eredménye is felszínre fog jutni. De ha ez ifjakat, a kikre nézve a büntető eljárási, úgy látszik, nem tartotta helyesnek, és a kikre vonatkozólag Hodossy Imre képviselő úr, legalább beszédéből következtetve, más eljárást tartott volna szükségesnek, ha ezeket az ifjakat egyáltalán nem tekintem olyanoknak, mint a kik mesterségesen mártírokká voltak téve, abban már, ha az egyetem tekintetében a kormány rendes hatáskörén kívül akár a tanításba, akár a tanulási alkalmakba nagy mérvben beavatkozott volna, már sokkal komolyabb veszélyét láttam volna annak, hogy ott is, Európaszerte is azon benyomás idéztetett volna fel, hogy ott igenis a komoly tudományos szellem és a szabad kutatás elleni merénylet intéztetett volna, és ha azon eljárást követi vala a kormány, a melyet Hodossy Imre igen tisztelt képviselő úr beszédében tanúsított, úgy nem kétlem, hogy már Európa viezhangzott volna azon vészkiáltásoktól, a melyeket a tudományos szabadság, a tanszabadság, az egyetemi autonómia és egyáltalában a tudomány méltósága nevében emeltetett volna. Mert, t. ház, nem az a kérdés, hogy valamely tant mi helyesnek vagy hamisnak ítélünk-e meg, nem is az a kérdés, hogy valamely tan tekintetében mi annak következményeit jogosultaknak vagy jogosulatlanoknak tekintjük ; ez csak arra van befolyással, hogy gondoskodjunk arról, hogy annak ellenszerei is kellő mértékben terjesztessenek, gondoskodjunk arról, hogy az esetleg el ne harapózzék ; hanem hogy egy egyetem azért bezárassék, mivel abban esetleg téves politikai tanok is hirdettetnek, hogy egyes tanárokat azért kell megrendszabályozni, mert tanaik az állam irányadó tényezőinek felfogásával és a hivatalos államjoggal ellenkeznek, az egyáltalában nem lehető, erre csak Európa elmúlt nyolezvan évének történetében volt akárhány példa azokban, a mik Hannoverában és Hessen-Casselben történtek, a mi történt a porosz egyetemeken, történt Francziaországban és Európa minden államában, úgyszólván kivétel nélkű'. Én az hiszem, nagyobb veszély nem érhetett volna bennünket, mintha ezen eljárás által odajutottunk volna, hogy mint valódi elnyomók, mint egy komoly jog megtámadói szerepeljünk azokkal szemben, a kik velünk ellentétes felfogást tanúsítanak. (Ügy van! jobbfelöl.) Nem ez a módja azon veszedelmes tanok megszüntetésének és e kérdés elintézésének, hanem az, hogy gondoskodjunk arról, hogy helyesen taníttassanak az egyetemen e tanok, és gondoskodjunk arról, hogy a tudományos élet általában, hogy a társadalmi műveltség azon fokra emelkedjék, mely minden tekintetben a Magyarország és Horvátország között fennálló viszony üdvös ápolásával egyező, a mely viszonynyal lényegileg azonos alapokon nyugszik. Ez azután nem jogi, hanem politikai feladat. E politikai feladat tekintetében pedig a kérdés igen világosan, igen tisztén áll előttünk, Hodossy Imre igen tisztelt képviselő úr vetette fel, a ki egyenesen a Horvátországban követett politika tekintetében való eljárásáért kívánja a minisztériummal szemben rosszalását kifejezni. Azt hiszem, t. ház, hogy ez is oly eljárás, a mely mindenesetre a parlamentarizmus szempontjából bizonyos aggodalmakkal kell hogy eltöltsön. Mert én elismerem annak jogosultságát, hogy az ellenzék bármily tekintetben, és bármily kérdés ötletéből bizalmatlanságot indítványozhat, és ez lényegileg az, a mit Hodossy Imre t. képviselő úr előterjesztett; de vannak bizonyos kérdések, és ily kérdéseknek első sorban mindenütt a külügyek szoktak tekintetni, a melyek tekintetében lényegileg az a felfogás tör utat mindenütt, hogy azokban nem pártpolitikának, hanem azonos politikának van helye a különböző pártok tekintetében is. Nálunk azonban, t. ház, azt hiszem nemcsak a külügyek bírnak