Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-508

508. országos ülés 1895. november 19-én, kedden. 35 de nem elég egyszerűen a támadás, tehát egyúttal vádolni, gyanúsítani is kell, a mint látjuk a lapokban és halljuk a házban. Molnár Béla: Olvassa el a Hiizánk-at! (Nagy zaj.) Issekutz GyÖZÖ: Majd a mikor kimegyek, elolvasom, de itt most nem lehet! (Derültség a baloldalon.) És, hogy azután a gyanúsításban kitűzött czéljuk felé mehessenek, azt mondják, az ellenzéken nincs egyértelműség. Pulszky Ágost t. képviselő úr felállítja a függetlenségiekkel szemben az államjogi negáezió, a nemzeti pártiak és függetlenségiekkel szemben vegyesen az egyházpolitikai negáezió elméletét és a személyes negáezió elméletét, — itt adós maradt, — de azt hiszem, felállította Apponyi Albert gróffal szemben. Itt azután, a mennyit azzal a negáezió kérdésével foglalkozni szükségesnek tartom, igyekezem leszámolni. Az államjogi negáezió elvét parlamentáris államban egyetlen olyan politikai iránynak imputálni nem szabad, a mely sem az állam szuverénitásst, sem az állam integritását nem támadja meg. Mindazon politikai párt, — álljon az közjogi alapon vagy legyen annak ellene, — ha annak a legfőbb elv szeme előtt van, hogy supprema lex salus reipublicae esto, attól a kormányképességet megtagadni, azt az államjogi negáezió elméletével ostorozni nem lehet. (Ügy van! balfelől!) Azt mondja a t. képviselő úr azután, hogy íme, a nemzeti pártban is voltak egyházpolitikai eltérő velleitások. Itt ismét a t. szabadelvűpártnak memóriájába ajánlom a 67-iki eseményeket. A midőn Tisza Kálmán a delegáczióba bele ment, azzal szemben Jókai és társai a delegáczióba nem mentek bele, és az ő politikai egységük daczára már akkor megalakítottak maguknak kétféle irányban működő két politikai lapot is. Hát ha a midőn ebben a közjogi fontos kérdésben épen a közjogi alapon álló pártok egymás közt kardinális kérdésben, nem értve egyet, egy pártnak homogén tagjai lehettek, akkor — engedelmet kérek — olyan kérdésekért, a melyek a nemzeti pártnak programmját soha nem képezték, ezen pártot azzal vádolni, hogy egyértelműség hiányában szenved, nem lehet. (Úgy van! bálfélöl.) Láng Lajos t. képviselő úr a regáléra vonatkozólag Drakulics t. képviselőtársam által tett megjegyzésére az őt, elismerem, úgy is, mint fmancziert, úgy is, mint volt pénzügyi államtitkárt megillető nagy tekintélylyel egy elvet ajánlott a t. képviselőtársam figyelmébe, tudniillik, hogy gondolja meg — azon kijelentésével szemben, hogy abszolút korokban nem mertek volna a regálé megváltásának olyan lefolyást adni, mint a minőt most az alkotmányos uralom alatt adtak, — hogy gondolja meg azt, hogy épen az abszolút uralmak azért szűnnek meg, mert pénzügyileg azok magukat tartani nem tudják. Engedelmet kérek, t. ház, ez egy régi theoria, a melyet már az élet teljesen megezáfolt. Ez egy oly theoria, mely az 50-es évek elején talán megtette hatását, még a tudományos körökben is, de ma még a laikus előtt sem tud más képet adni a tényeknek. Mert minek felel meg a közpolgári szolgáltatás ? Annak a közszabadságnak és közjognak, mit az államtól magános közjogainak biztosítása szempontjából nyer. Már most azután, hogyha meg is van az alkotmányosságnak formája, annak benső tartalma nélkül, hogy ez az állampolgárokat arra ösztönözné, hogy közszabadságok nélkül közszolgáltatásokat szívesen tegyenek, ez lehet olyan elmélet, a minő volt az egykori végrehajtóé, a ki azt mondta: leli kaim ja die Executionen angenehm machen. (Derültség.) Hát, t. ház, a mi pénzügyi helyzetünk megközelítőleg sem oly kedvező, mint a minőnek azt a t. kormánypárti urak tartják, illetőleg hangoztatják, sőt a pénzügyi bizottság jelentéséhen kidomborodott az a tétel, hogy fejlődő állami életünk feladataihoz szükséges segédeszközöket újabb megterheltetés nélkül előállítani tudtuk és tudjuk, sem áll. T. ház, én magam is egy kis kimutatást állítottam össze arra nézve, hogy jövedelmi hevételeink emelkedésének körülbelül mi volt a legfőbb oka. És én magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását csupán a legnagyobb mérvű adóemeléssel érhettük el, Abban azután különbség nincsen, hogy direkt, vagy indirekt adó útján, (Úgy van! balfelöl.) abban azután különbség nincsen, hogy e táblázatokba bevezetik, hogy ki fizeti adóját, vagy esak azt vezetik be, a ki bérlet alakjában befizeti. Az 1875-iki és 1881-iki költségvetést, mert azóta kezdődik a fogyasztási adó kihasználása tekintetében a financziális és fiskális érdekek előretolása, — ha összehasonlítjuk az 1892-iki költségvetéssel, azután most az 1895-iki költség előirányzattal és zárszámodásokkal, azt méltóztatnak találni, hogy 1875-től 1896-ig 13 millióról — 70 millióra, tehát négyszeresen any nyira emelkednek a közszolgáltatások a fogyasztási adók terén. És hogy javultak volna a viszonyok, ezzel szemben ismét itt van a kimutatásom, a mely szerint, sem a föld, sem a ház, sem a kereseti, sem a dohány, sem a bélyeg és jogilletékek utáni adó, sem a tőkekamat-adó tekintetében ilyen, söt ezt megközelítő növekvés *em mutatkozik; pedig a vagyonosodás egyik legfőbb alakja részben a tőkeszerzés. A földes házadóban növekedés csupán csak annyi van 75-től fogva, hogy a földadók 30 millióról 5*