Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-508

íÖ8. országos ülés 1895. november 19-én, kedden. •:' csempésznek, nos, hát akkor tagadhatatlan tény, hogy ott az az autonóm hatóság, a mely tankönyv bírálatára joggal, sőt kötelességgel bírt, nem tette meg az o törvényes kötelességét. (Úgy van! balfelöl.) Azután az igen t. képviselő úr az 1868 : XXX. tcz. 45. §-ára hivatkozva, abból Horvát-Szlavon-Dalmátországok közjogi helyzetét egészen más, egészen az 1868 : XXX. törvényczikkben lerakott elvek és az abban érvényesíteni czélzott eszmékkel ellentétes oly magasabb álláspontra akarta helyezni, a mely, igénytelen felfogásom szerint, az 1868. évi törvényből, de sőt annak az általa hivatkozott 46. szakaszából sem magyarázható meg; mert igaz ugyan, hogy a 45. szakasz, melyre a t. képviselő úr hivatkozik, a központi kormány mellett még egy külön országos kormányt is megemlít, de ha szíve? azon szakaszt egész végig elolvasni, ugyanott találja rögtön, hogy a központi kormány felelős a közös országgyűlésnek, és épen azért intézkedései a horvátszlavon-dalmát országos kormány és a törvényhatóságok részéről szükségképen előmozdítandók, és a mennyiben a központi kormánynak saját közegei nem volnának, általuk közvetlenül végrehajthatók; tehát a 45. §«a szerint, ha az én igen t. képviselőtársam azt megérteni akarja, világosan megértheti, hogy az országos kormány csupán alárendelt és nem koordinált közeg, (Úgy van! balfelöl.) és hogy ez a zágrábi kormány kőrüfbelűi migyobb autonómiával biró, de nem más, mint a magyar állam végrehajtó hatalmának ottani funkczionáriusa. (Élénk helyeslés balfelől.) De a t. képviselőtársam azután, a kiegyezési törvény 47. szakaszára alapított további eszmemenetében és további érvelésében, a törvényhozási jognak lételét is kívánja Horvát-SzlavonDalmátországok részére megállapítottnak tekinteni. A t. képviselő úr egy tévedésben látszik lenni, midőn ezen kérdést bírálat alá veszi, melyet a szuverén jogoknak, a szuverenitás alapelvének elhomályosodása okozhatott. Az igaz, hogy az 1868 : XXX. tcz. 47. § a azt mondja, hogy mindazon tárgyakra nézve, melyek a közös országgyűlésnek fentartva nincsenek, Horvát-Szlavón-Dalmátországokat mind a törvényhozás, mind a végrehajtás^ körében teljes önkormányzati jog illeti meg. Ámde vegyük e szakaszt bírálat alá közjogilag s vegyük szó szerint logikailag és az egész törvény keretében beilleszthető értelmezéssel fejtegetési alapúi. A törvényhozó hatalom a magyar szuverén állam szuverén joga. A törvényhozó hatalom a magyar alkotmány szerint a magyar nemzet képviselőtestülete, a főrendiház és a magyar király közös joga. A zágrábi tartománygyülés KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVII. KÖTET. nem képviseli a magyar nemzet népképviseletét, nincsen a magyar nemzet alkotmányos szervezetébe beillesztett főrendiháza ott, és a horvát tartománygyűlésnek törvényeit sohasem a horvát király, hanem a koronázási kötlevél szerint mindig a magyar király erősíti meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát a törvényhozó hatalomnak egyetlenegy funkczionáriusa Horvátországban mint külön horvát funkczionárius nem létezik, nincsen annak sem törvényhozó testülete, sem a törvényeket szentesítő külön horvát királya. T. ház ! Josipovich t. képviselő úr a zágrábi események tekintetében szintén nyilatkozatot tett az ellenzék azon követelésével szemben, hogy miután Horvátország a magyar államnak kiegészítő része, miért kivannak ott olyan megtorlást az ott előfordult büntetendő cselekményekért, a minők csak nemzetközi érintkezésekben szokásos ? És így feladva e kérdést, tetszetősnek tűnik fel ; tetszetősnek tűnik fel, ha az igen tisztelt képviselő úr elhagyja annál a képnél, a melyet a kérdés feltevésénél maga elé állított, azon másik képet, melyet önmaga mutatott be, midőn elismerte, hogy igenis voltak és vannak félreértések, melyek azután hajlandók még a közjogi kapcsolatot is teljesen kétségbe vonni. Engedelmet kérek, ha egy egész tartomány területén, egy egész nemzetiségi csoportban, tehát egy nagy területen és egy nagy néptömegben látja a magyar állam a saját integritása, szuverenitása, fennállása és léte ellen irányzott merényletek megnyilatkozását, akkor igenis nem elégedhetik meg azzal, hogy annak a területnek csak egy kis pontján, annak a néptömegnek csak egyetlen kis töredékével szemben állíttassák helyre a megsértett jogrend s adassék elégtétel a megsértett nemzeti becsületnek ; (Helyeslés balfelöl.) ott igenis kötelessége a magyar nemzetnek arra törekedni, hogy azok, kik nyíltan és titokban is e nemzetet megelőző tényekben részt vettek, mind ismerjék meg, hogy ezt a nemzetet büntetlenül sérteni nem lehet. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Végűi igen tisztelt képviselőtársam úgyszólván egy látnoki intelemmel fordul a magyar nemzethez, a midőn figyelmeztet, hogy ne kisebbítsék a horvát nemzetet és ne akarjanak nagygyá lenni a horvátok kisebbítésével. Engedelmet kérek, a beszédének ezen része az, a mely én szerintem leginkább alkalmas arra, hogy bennem és mindazokban, a kik elfogultság nélkül, talán előszeretettel is akarjuk a horvát kérdést tárgyalni, azt idézze elő, hogy ezen horvát kérdés tárgyalásánál egy bizonyos előítélet, egy bizonyos félelem keletkezik, hogy a mi előzékenységünk, vonzalmunk és szerété-