Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-522

384 522. országos ülés 1895. űeczember 5-én, csütörtökön. Eleinte az a felfogás uralkodott, hogy erre az országnak van szüksége, s az ellenzéknek egy része is megszavazta, később azután bizalmi kérdéssé lett, s azt hiszem, hogy az is. S minthogy az, tehát nagyon természetesen én az igen röviden elmondandóknál fogva azt nem fogadom el. (Halljuk!) Mielőtt azonban e részbeni nézeteimet elmondanám, szabadjon azokra, a miket Bujanovics Sándor t. barátom mondott, egy pár észrevételt^ tenni. (Halljuk!) Én igenis időszerűnek és helyesnek tartom, (Halljuk!) hogy arra a térre vitte a diszkuszsziót, mert az épen most van eldíílőféiben és rendkívül fontos. Én megvallom, azt hiszem, hogy ma Sokkal több cheance a van Magyarországnak jó és czélszeríí kiegyezést kötni, mint valaha volt. (Egy hang lalfelöl: Adja Isten!) Á felfogás, t. képviselőház, túl a Lajtbán és itt ezelőtt húsz és tíz évvel az volt, hogy túl a Lajthán, az tisztán ipari állam; innen a Lajthán, tudniillik Magyarország, tisztán földmívelő gazdasági állam. Ez a felfogás ma nem egészen áll sem ott, sem itt, s mondhatom, hogy legújabban Ausztriában különösen olyan tüneteket lehett észlelni, a melyek egyenesen elfogadják Magyarországnak azon nézeteit, a melyeket azelőtt nagyon perhorreszkáltak, tudniillik azt, hogy a mezőgazdaság oly kincse minden államnak kivétel nélkül, a melyen tulajdonképen felépül az állam. Csak egy pár tételről mondom nézeteimet azokra nézve, a miket Bujanovics t. barátom előadott, azt, a mit én magam részben tapasztaltam, részben tudok. (Halljuk!) T. barátom, Bujanovics Sándor, a gazdasági szeszgyárakat említette fel. Méltóztassék meghinni, hogy ha Ausztriával nem leszünk közösségben, a gazdasági szeszgyárak Magyarországon tökéletesen elpusztulnak. Itt akkor a nagy gyárak világa lesz; azoknak a gazdasági szeszgyáraknak, tessék elhinni, túl a Lajtháról nagy pártfogói vannak, és ha ma még legalább nyomorogni képesek, azt a Lajthán túli kormányoknak lehet legnagyobb részben köszönni; szomorú dolog, de tényleg így van. Méltóztatott kiterjeszkedni az őrlési engedélyre. Igaz, hogy e tekintetben megváltozott a hangulat teljesen; eleinte majdnem valami »crimen laesae maiestatis«-nak tartották, ha ez ellen valaki szólni mert; és legújabban mit tapasztalunk? Túl a Lajthán indult meg a mozgalom az őrlési engedélyek ellen és azóta puhult meg Magyarország. (Ügy van! balfelől.) Méltóztassék tehát meghinni, hogy ma, a mióta tudniillik túl a 1 aj thai kormány is egészen más húrokat zenget, ezen általános közgazdasági kérdésekre nézve sokkal könnyebben lehet kiegyezést csinálni Magyarország és a »túi a Lajtha kÖzött« a közös alapon, mint lehetett bármikor. De kettő ehhez múlhatatlanul szükséges: •" az egyik az, hogy a mi kormányunk és annak közegei teljesen tájékozva legyenek a dolgokról, mert az ezelőtti kiegyezésnél, a melyeknek egyikében én is voltam szerencsés részt venni, sajnosán tapasztaltuk azt az inferioritást, a melyben mi túl a Lajthával szemben voltunk, hogy a mikor vége lett az egésznek, azok ,a kik Ausztria részéről vezették a kiegyezést, tökéletesen kinevették a mi közegeinket, és méltán, mert méltóztassanak elhinni, hogy semmi előismeretekkel ezen kereskedelmi dolgokra nézve, a melyek ott elöntők voltak, nem bírtunk. Bürokraták nem arra valók; a tiszta bürokrata nem tud ott semmit, a hol azok az igen különböző természetű' kelmék és mindenféle behozandó tárgyak ítélendők meg, a melyek közül az egyikből milliónyi értékűt visznek ki, a másikból pedig csak garasokat érőt; de, a ki ezt nem tudja, és egyformán ítéli meg mind a kettőt, az rosszul látja el megbízói érdekeit, mert az olyan szerződéseket köt, a melyek szomorú végűek, mint a hogy a mieink is igazán szomorú végűek voltak. Hanem, ha a mi kormányunk közegei e tekintetben most már a kamarák meghallgatása mellett, és kiválasztva talán a kereskedelmi kamarák legkitűnőbb emberei közül, azokat mind meghallgatva fogják most tárgyalni a dolgokat, és ha azután a gazdasági egyesület, stb., szóval, ha most már a nagyközönség befolyásával is fogják a tűi a Lajthánnal a szerződéseket kötni, akkor azt hiszem, hogy sokkal jobbat, hasznosabbat, czélszerűbbet alkothatnak, a mi mindkét államot jobban fogja kielégíteni. Mert, méltóztassék meghinni, az'ípar is csak úgy nagyban oda állíttatik, pedig az igen különböző természetű dolog, mert van nagyipar és van kisipar. Itt minálunk jobban dédelgetik a nagyipart, mint túl a Lajthán; a túl a Jajthaiak már elérkeztek ahhoz az európai általános felfogáshoz, hogy a kisipart kell különösen védelmezni, mert az szorul rá, és így amírészünkró'l, a kiknek szintén legnagyobb érdekünkben áll a mi kisiparunknak a védelmezése, mert a mi nagyiparunk magában is elég erős arra, hogy magát meg tudja védeni, ezt a kisipar védelmezését ott szívesen fogják támogatni és igen szívesen fogják pártfogásba venni, mert az ott, túl a Lajthán is, rendkívüli fontossággal bír. Ezek olyan dolgok, a melyek lényegesen megkönnyítik most a szerződés czélszeríí megkötését, és hiszem, hogy ha a mi kormányunkat hazafiság és a mint mondám, a dolgok kellő előkészítése fogja vezetni, ez a kettő elég lesz arra, hogy a mostaninál sokkal jobb szerződést köthessen.