Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-521

372 ^1. or*zAgo* üléi 1895. deesember 4-én, szerdán, (Olvassa.) »Gróf Apponyi Albertnek a nógrádmegyei dolgokra vonatkozó interpellácziója folytán a minket egyénileg illető kérdést minden kiszínezés nélkül, tárgyilagosan ekkép adjuk elő: A főispán midőn magához hívatott, beszélgetés közben kérdést intézett hozzánk; vájjon a Balassa-Gyarmaton lakó megyebizottsági tagok többsége a kormány, illetve a szabadelvtípárti értekezleten kimondott határozat mellett vagy ellen van-e? Mire alulírott bíró kifejtettem, hogy a többség határozottan szabadelvtípárti ugyan, de az október 16-iki értekezletnek azt a határozatát, hogy Török Zoltán a párt alispánjelöltje, a Balassa-Gyarmaton lakó megyebizottsági tagok többsége - úgy véljük — nem tette magáévá; mit aztán részletesem is indokoltam. Szavaim s alulírott városi jegyzőnek is a tárgya vonatkozó előadása után ekkép nyilatkozott a főispán úr: Elvárom az uraktól, hassanak oda, hogy a balassagyarmati megyebizottsági tagok túlnyomó többsége a szabadelvű párt alispánjelöltjére szavazzon ; mert ellenkezőleg ne számítsanak a kormány támogatására, (Nagy mozgás és derültség balfelöl.) sem a gimnázium, sem egyéb tekintetben ; sőt megtörténhetik, hogy a vármegye székhelyének Losonczra áttételi kérdése hivatalból fog felvettetni. Igyekezzenek tehát a bizottsági tagokra ily értelemben hatni, hogy a többség velünk legyen. Balassa-Gyarmat, J895. november 15-én. Reményi Károly s. k., Ticsinszky József s. k.« (Élénk mosgás balfelöl.) Ha ugyanarra az esetre vonatkozólag (Halljuk ! Malijuk!) két szavahihető kútforrágból egyenesen ellentétes előadással állunk szemben, akkor, gondolom, ez egymagában is elég arra, hogy az ügynek bővebb felderítése, úgy a t. belügyminiszter íiraak kötelessége legyen, valamint hogy a ház se zárkózhassék el az elől, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) hogy magának az ügynek mibenléte folytán az illetőknek jó emlékező tehetségére még egyszer appellálva, teljes felvilágosítást szerezzen, mert hisz ez az ügy a municzipális választások szabadságát a legmélyebbről érinti. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ezek után, t. ház, még csak a közigazgatási bizottságnak az anyagi felelősség megállapítására vonatkozó határozatával kell foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Az eseménynek az az előadása, melyet a t. belügyminiszter úrtól hallottunk, (Halljuk! Halljuk!) lényegében teljesen egyezik azzal, a melyet interpelláczióm előadásakor én elmondottam. Én azt akkor a következő szavakkal kommentáltam: hogy azáltal — tudniillik a felelősségre vonás jogának a főispánra történt átruházása folytán — a községi tisztviselőknek egy nagy része még teljesebben, mint különben, a főispán úrnak hatalma alá kerfíl. Azt, hogy ezen intézkedésnek ez a következménye, azt gondolom, senki sem tagadja. Nekem az intenezió kutatásához semmi közöm, hanem hogy ennek a határozatnak ez a következménye, azt senki sem tagadhatja. De a legnagyobb súlyt arra fektettem ennél az esetnél, hogy itt világos törvénysértés történt az én felfogásom szerint, mert bocsánatot kérek, a t. belügyminiszter úrnak az én előadásommal a dolog lényegében teljesen egyező előadása szerint a közigazgatási bizottság a főispánra ruházta azt a jogot, hogy sürgős esetekben az anyagi felelősséget ő állapítsa meg. Sréter Alfréd: Soha! Nincs olyan határozat ! Gr. Apponyi Albert: Kérem, így mondta a belügyminiszter úr. Már pedig az 1883: XLIV. tcz. 83. §-a erre csupán magát a bizottságot nyilvánítja illetékesnek, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) s ebben nemcsak a bizottságnak egy joga rejlik, de abban egy garanczia rejlik az egyes adózókra és a tisztviselőkre nézve, hogy nem egy közeg, van egy ember, de egy egész bizottság, a melyben önkormányzati elemek is képviselve vannak, van feljogosítva az anyagi felelősség megállapítására. Erről a jogról a bizottság le nem mondhat, azt senkire át nem ruházhatja. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ha tehát tényleg úgy történt a dolog, a mint a t. belügyminiszter úr is előadta, hogy tudniillik a főispánra ruházták át, akárminő értekezések után a pénzügyigazgatóval, akárkinek konzultatív beleszólása mellett, akár sürgős esetekben, akár csak egy esetben az anyagi felelősség megállapításának jogát, akkor az 1883 : XLIV. törvényczikknek 83. §-a ellen vétettek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És nagyon csodálom, hogy a t. belügyminiszter úr, midőn e határozat hivatalosan tudomására jutott, nem érezte magát indíttatva arra, hogy e határozatot mint törvénytelent megsemmisítse. Történt-e tényleg anyagi felelősség kimondása főispáni határozattal egy ember ellen vagy kilencz ember ellen, az mindegy; tény, hogy a közigazgatási bizottság törvénytelen határozatot hozott, a mely a t. belügyminiszter úrnak tudomására jutott és ezt a t. belügyminiszter úrnak meg kellett volna semmisítenie. (Helyeslés a balés szélső báloldalon.) A mi pedig egész általánosságban illeti a t. belügyminiszter úrnak azt a boldog hitét, hogy a legnagyobb szabadsággal és a legnagyobb szabályszerűséggel ment végbe a megyebizottmányi tagok választása Nógrádmegyében, nos