Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-521
356 521. országos ülés 1895. äeczemlt>er 4-én, szerdán. len a pesti ifjúság közül, nem is lesz. Hallottam a bécsi esetről is, én nem voltam ott. Valami ünnepély folyt ott, a mikor horvát zászlók is — jelentékeny számban — fel voltak tíízve. Vidéki városokban és nálunk eszébe sem jutott senkinek a horvát zászlót megbecsteleníteni vagy elégetni. T. ház! mikor az a nagy hős Jellasich, kinek szobránál meggyalázták a magyar zászlót, ellenünk betört, nem bírt feltűzni egy horvát zászlót sem Magyarországban; mi az 1868. törvényczikkel feltűztük békésen; testvériesen. A mit karddal nem birtak, jóakarattal, barátilag mi megtettük, itt lobog felettünk, a hol tanácskozunk, minket nem dehonesztál, nyugodtan tanácskozunk íibvtta, sőt azt mondom, megillető helyén van az a horvát zászló. Épen a t. képviselő urakat kérem, a kik, remélem legalább többségükben úgy gondolkoz nak, hogy azt a 800—1000 éves testvéri együttélést folytatni akarjuk, azzal a higgadsággal, amelylyel mi tekintjük a kérdést, keljenek önök is védelmére a magyar zászlónak, mely, hogy jogilag feltűzhető minden közös épületre Horvátorágszban, az csak kétséget nem szenvedhet, ez tegnap paragrafusról-paragrafusra ki volt mutatva. De más baj van, t. ház, nem sporadikus jelenség az a mi ott történik, nem diákcsíny. Abban a dologban rendszer van, és fajdalom, az a rendszer leginkább a horvát ifjúság nevelésében érvényesül. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a rendszert propagálja a horvát tudományos akadémia is, és mint ott, úgy a zágrábi egyetemnél is, Strossmayer szelleme lebeg a vizek felett. (Helyeslés a bal- ós szélső baloldalon.) 0 alapította azt az akadémiát, melyen Tkalcic, de különösen egy Racki, a kik csak úgy lihegik a magyar gyűlöletet, a legfőbb tudósokként szerepeltek. Ha nézem kiadványaikat, — s így van a horvát tankönyvekben is tendenczióze, — az ifjúság félrevezetésére mindenütt csak horvát királyról beszélnek. Kálmánt megválasztották a horvátok királylyá, megkoronázták ; azután szólnak Zvoinimir koronájáról; Bélát, Mátyást »kral horvatszki<-nak nevezik. Az elámított ifjúság tanulja a gimnáziumban, hogy Mátyás, a horvát király, hadba keveredvén Frigyes császárral, elfoglalta Bécset. Hogy az egy kicsit magyar király is volt a mellett, az azokban a könyvekben nem áll, (Derültség.) hanem szerintük mindenütt csak a horvát király cselckett, a korvinát is a horvát király állítottta, — nincsen szó róla, hogy Budán-e, vagy Zágrábban. (Derültség.) Szóval, minden dicső nagy tettet Rackiék könyvei szerint a horvátok cselekedtek. Tudom, hogy művelt és tudós emberek úgy is tudják a dolgot, de miért eltakarni azt, hogy ezek magyar királyok, a mellett, hogy horvát királyok is voltak. Ez tendenczia ; a horvát ifjúságot nevelni a nagyhoryát eszmékhez, s a mellet magyar gyűlöletben, erre újra ismétlem azt az ó testamentumi kifejezést, hogy »az urnak lelke lebeg vala a vizek felelett*, a Strossmayer lelke. Gyurkovics György: Tessék eltenni onnan! Thaly Kálmán: Bizony jó volna! Gyurkovics György: Hát tessék! (Zaj. Halljuk ! Elnök csenget.) Thaly Kálmán: Én nem tehetem el, mit csináljak vele? (Derültség.) Bár a t. miniszterelnök úr azt tanácsolta volna ő Felségének, a mit most Gyurkovics képviselő úr mondott. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Thaly Kálmán: Ismétlem, igen örülök ennek a közbeszólásnak. Elhiszem, hogy ez a szerbeknek, talán némely hű magyarbarát horvátnak is óhaja és azt is gondolom,^ hogy ez minden magyar embernek kívánsága. Épen ezért igen hel} T esen fog a t. miniszterelnök úr cselekedni, ha minden magyar ember, a hü* horvátok és a szerbek óhaja szerint ezt az urat, ki ezt a veszedelmet a jövő nemzedékben szítja és a nagy horvát eszméket és a magyar gyűlöletet az ifjúságban propagálja, arról a helyről egy csendes klastrom deficzencziájába fogja zárni. T. ház! Veszedelmesebb dolog az, a mire most rámutattam, mint maga a zászlósértés, mert ez csak spardikus tünemény. Gondoljunk csak arra, hogy ha ezen szellemben nevelik a horvát ifjúságot a gimnáziumban, a szemináriumban — pedig tudjuk, a papoknak nagy befolyása van a népre — és az egyetemen, ha majd ez a generáczió fog arra kerülni, hogy politikailag szerepeljen és itt nem Csincsies és Gyurkovicsok fognak ülni, hanem ezek jönnek be képviselőknek, ha ugyan bejönnek, hogy akkor miféle változáson és pedig rossz változáson fog átmenni a horvát közszellem, melyet ilyen irányban neveltek ? A nyolezszázéves történelmi példa, melyre ráutaltam, nekik kicsi ; hogy ezen nyolezszáz óv alatt csak kétszer sikerült a két nemzetet egymás ellen heczczelni, ez is kicsi nekik, ők álmodnak a délszláv államról. Egyszer Miskatovics mondotta a zágrábi országgyűlésen, pedig ő nem tartozott a jogpárthoz, hogy a nagy délszláv állam egy álom, azonban oly álom, melyet minden horvát álmodik. Megjegyeztem magamnak ezt a szót, mert »von der Leber weg« oly őszintén siklott el az ő szájáról. Nem felejtettem el, mert nagyon quadrál a Strossmayer szellemében való neveléssel és még a tudománynak is Strossmayer szellemével való átöltöztetésével. És ha annyira mennek az akadémiában
