Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-521

521. országos ülés 1895. deczeniber 4-én, szerdán. 357 BRacki és Tkalcic, hogy még az okmánytárban is Szt.-László, Kálmán és Béla horvát királyoknak és nem magyar királyoknak van feltüntetve, ha még a tudományos kiadásban is ez áll, hát akkor miket lehet olvasni az iskolai könyvekben? Érdekkel és örömmel foglalkoznám ezekkel, az az csak érdekkel és nem örömmel, mert az eredmény szomorúságot okozna nekem is és azt hiszem azon hű magyarbarát horvátoknak is, a kik úgy gondolkoznak a kiegyezésről, mint a hogy az tegnap előadatott és a mint én is gondolkozom. De hova fog vezetni ezen rendszer az ifjúságnak ezen irányban nevelése és a horvát intelligencziának ezen irányban való vitele? Hát a quaternik politikájára és arra fog vezetni, a mit egykor igen sokszor hangoztattak a horvát országgyűlésen, hogy ő Felsége koronáztassa meg magát Zvoinimir koronájával — a mely tudtommal nem is létezik — horvát királylyá. Mert régebben ilyen követeléseket hallottunk a horvát országgyűlésen ; most az ilyen hangok már elnémultak és tudom, hogy a horvát országgyűlés nagy többségében a higgadt hang dominál. És ezt örömmel konstatálom, mert távol van tőlem azt állítani, hogy az egész horvát nemzet úgy gondolkozik, mint a zászlóégetők; ferdítő volnék, ha ezt mondanám, s nagyon szomorú volna az reám nézve is, a ki mondom, a ki épen a hosszú, százados békés együttélést konstatálom. Hanem, hogy szaporodik az ilyetén nevelés által azok száma, mint a hogy rá mutattam, az nem tagadható. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) S azért mindenekelőtt a nevelési irányra hívom fel a figyelmet, és kérem, méltóztassék oda hatni, hogy ez javíttassák, a két ország barátságos együttélésének szellemében, (Helyeslés a hal- és szélsőbalon.) mert különben a jövő még szomorúbb lesz, mint a mostani jelen. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Emlékeztem éii, t. ház, régi jó magyarokról, régi jó horvátokról: Frangepánokról, Zrínyiekről, Draskoviesokról, de nem is kell oly messze mennem ; itt ül az igen tisztelt horvát-szlavón miniszter úr, e mindnyájunk által szeretett és tisztelt férfiú, (Élénk éljenzés a bal- és szélsőbalon.) a kire ráillik az, a mit Zrínyi Miklós énekelt a szigeti veszedelmben a horvátról, a szigetnél hősileg elesett mártírról, hogy : »jó magyar, jó horvát, egyaránt szereti mind a két hazáját.« Hát, t. ház, a Josipovich névnél még tovább mehetünk. Eme, a jó magyarságra és jó horvátságra nehéz időkben, mikor az igaz hazafiság és a szabadság igaz szeretete súlyos következményekkel járt s bizonyos emberek szemében bűn volt kimutatni, a túrmezei gróf akkor is bátran kimutatta azt, (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Neki, a jelenlevő horvát-szlavón miniszter úr nagyemlékű édesatyjának,** nem volt elég Horvát- és Magyarországot Zágrábban szeretni, de elment Debreczenbe is, hogy ott is szeresse a magyar hazát és ott is híí legyen a szabadsághoz. Igaz, hogy jutalma ezen hűségéért az alkotmányhoz és a magyar hazához 7 évi nehéz vas és börtön lőn, ezt megelőzőleg pedig bujdosás, hanem mi magyarok tisztelettel hajlunk meg most is ilyen horvátok emléke előtt, (Úgy van! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) és kalaplevéve állanánk meg Josipovich szobránál, nem úgy, mint Jellasich emlékénél. Vagy ott van egy más: Magyarország szabadság-mártírjai között, a kik Aradon vérzettek el, ott van Knézich tábornok, a ki a szentgyörgyi határőrvidéki kerületben született és a magyar alkotmányra letévén esküjét, mint ahhoz híí katona, végigharczolta a szabadságharezot és vértanúja lőn a szabadságnak és esküjének. Hát, t. ház, íme egy polgárt és egy katonát neveztem meg, a legnehezebb időkben, a mikor a haza iránti hűséget oly véres következményekkel járt kimutatni. Azt gondolom, hogy ha például Knézich tábornoknak, Belovár városa piaczán, a melynek közelében született, vagy Josipovich túrmezei grófnak Zágráb városa egyik terén szobor emeltetnék, arra mi magyarok készséggel fognánk adakozni; elmennénk a szobrok leleplezésére, és akkor lenne csak igazi testvériség, ha a Jellasich szobránál elégetett magyar zászlók helyett, új magyar zászlók a horvát zászlókkal együtt lobognának a Knézich és Josipovich szobrának leleplezése ünnepén. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt óhajtanám, hogy a hangulat olyanná változzék Horvátországban, hogy lehető legyen ilyen horvát-magyar demonstrácziót, a történelemben gyökerező, és az igaz hazafiái hűséget jutalmazó demonstrácziót véghez vinni, békés szándékkal, úgy hogy a horvát s magyar lobogók együtt lubogjanak és ezen hu horvát hazafiak emlékezetét és alkotmányhííségét együtt éltessük, T. ház! Mikor én úgy gondolkozom, a mint kifejtettem, akkor fölösleges is azt mondanom, és fölösleges kérdeni, hogy elfogadom-e én a tételt vagy nem fogadom el? Igenis a jó remény fejében, hogy a horvát, testvériség szelleme, a hosszú százados együttélésnek hatása alatt úgy fog alakulni, hogy helyre állanak ismét azok a békés idők, s lehetővé lesz a Zágrábban legutóbb történt szomorú rendzavarások helyett ilyen békés ünnepélyt ülni, mint a minőt Josipovich és Knézich emlékével kapcsolatban említettem : ezen szellemtől és ezen eszmétől vezéreltetve, a jó remény fejében megszavazom a tételt. Azonban Hodossy Imre tisztelt barátom benyújtott határozati javaslatát is elfogadom, a mely hivatva van ezt a kérdést