Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-517

617, orazágos flléa 1895. november 29-én, pénteken. 245 inkább a függetlenségi párt mellé állunk, — bravó! — semmint a néppárt küzdelmét előmozdítsuk. Hát, t. ház, ez frázisnak helyes és szép, de én úgy látom, hogy e mögött egészen más tendenczia rejlik. Én a t. szabadelvű pártot azóta, mióta Bánffy Dezső lett a miniszterelnök, a következőképen jellemzem: (Halljuk! Halljuk !) Ez egy kormányzati hitbizomány; azok, a kik ott ülnek, a tényleges birtokosok, a haszonélvezők, s ott ül egy sereg várományos, (Derültség és tetszés balfelöl.) a ki magáról úgy gondolkozik, és — nem is egészen helytelenül — ha Bánffy Dezső miniszterelnök lehetett, hát egyszer majd csak rám is kerül a sor, hogy én is miniszter lehessek. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) A várományosok ezen hadseregének teljesen mindegy, hogy 1867, vagy 1848, az mindegy, csak ok az uralmon maradjanak, úgy, hogy ők képesek irtó háborúra ma a püspökök ellen azért, mert bizonyos egyházpolitikai dolgokban nem quadrál az ő számításuk, csak azért, hogy hatalmukat megtarthassák. Hát, t. ház, én az ilyen kalkulusok megítélésénél kissé óvatos szoktam lenni. Magam részérő], a ki ismétlem, hogy reám bármikor számíthat mindenki, ha alkotmányos küzdelem felvételéről van szó, mégsem mulaszthatom el annak felemlítését, hogy a néppárt elleni küzdelmek révén, különösen a nemzetiségek lakta vidékeken űzött sűrű visszaélések, félek tőle, hogy méregfogak, melyek oly keserű eredményeket és gyümölcsöket fogűak hozni, — meglehet, hogy késő lesz a bánat — melyeket évtizedek hasznos munkájával nem tudunk majd jóvátenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es, t. ház, czifra dolgok ezek. Én szolgálhatnék önöknek száz és száz adatta], — rezervába itt vannak, de nem használom fel — azonban egypár dolgot mégis, mint nagyon szimptomatikusát felhozok (Halljuk! Halljuk!) annak igazolására, hogy ezek a barezok és sűrű visszaélések mit eredményeztek mai napig, különösen ott a felvidéken. Nem azért, t. ház, — és ezt különös kötelességem kijelenteni — hogy egyetlen egy szavát is helyeselném ezen dolgoknak, melyeket röviden fel fogok olvasni, hanem azért, hogy a t. házat tájékoztassam az iránt, hogy mily irányt vesz ma a politikai áramlat ezen küzdelmek folytán azon vidékeken, a hol féltékenyen őriztük eddig is az állam eszméjét. Nem azért, mintha valami nagy eklat volna ebben a dologban, de csak mint új dolgot említem fel. A községi választásoknál százával és ezrével lettek a választók joguktól megfosztva, az által, hogy a községekben előre, vagy hátratolták az Órát a választási helyiségben, úgy, a hogy épen jó volt nekik; bizalmi férfiakat nem eresztettek a választásokhoz, úgy, hogy igazán halomszámra van e tekintetben a panasz. Hanem, hogy a visszaéléseket hogyan leplezik, erre nézve egy czifra adai is áll rendelkezésemre. Hogy ne mond hassák, hogy vesztegetésekről van szó, egyes vidékeken váltókra adták kölcsön a pénzt az illető szavazóknak, a kik a liberális jelöltekre szavaztak. És, hogy ez irányban a választók már az urnáig is tájékozva legyenek, méltóztassék meghallgatni, itt van egy választási ezédula. Az egyik oldalon ez áll: Dr. Szirányi György és Juhász Ferencz; ezek a jelöltek; a másik oldalon nyomtatva van: váltók a takarékpénztárnál kaphatók. (Derültség a szélső" baloldalon.) T. ház! Az újkori liberalizmusnak a doczéja érdekes adat arra, hogy a választó, mikor választani megy, tulajdonképen nem ezért megy oda, hanem azért, hogy miként szerezzen magának váltóhitelt. Az egyik igéi* neki a takarékpénztárnál, a másik más kasszából hitelt; a kérdés az, hogy a kettő közül melyiknek ad ő több hitelt. De érdekes dolog, hogy például a »Grenzbote«-nak van egy választási törvényjavaslata, a mely ezen áramlatoknak a felvidéken mintegy szócsöve. Hogy lássa a t. ház, hogy mily irányba terelődik ma ez a mozgalom, a nélkül, hogy legtávolabbról is szándékoznám ezen czikk kommentálásába bocsátkozni, mindenkinek egyéni megítélésére bízom, ha ilyen természetű czikkek látnak napvilágot, különösen a felvidéken micsoda hangulatkeltésre alkalmasak azok és mily irányba terelik a közvéleményt. (Halljuk!) »Ein neues Wahlgesetz. Wie wier erfahren, werden einige Neutraer »Kapazitäten« demnächst der Regierung, beziehungsweise legislative den Entwurf eines neuen Wahlgesetzes überreichen, der lediglich den Zweck hat, die Reinheit der Wahl zu sichern. Die wichtigsten Paragraphe der YVahlgesetzvorlage, die Dr. Szulyovszky selbst dem Justitzminister überreichen wird, sind folgende.« Csak egy pár pontot olvasok fel. Azt mondja: »1. Bei Reichstagsabgeordneten-Wahlen besitzt jeder in Ungarn geborene oder nach Ungarn zuständige Bürger das Wahlrecht, der nieht diimmer, älter, jünger oder gescheidter aussieht, (Nagy derültség a szélső baloldalon.) als er thatsächlich ist . und den in den §§. vom Jahre 1848 des Wahlgesetzes umschriebenen Bestimmungen entspricht.«