Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-517

246 517. orségos ülés 1895. november 29-én, pénteken. »2. Juden und die för die jeweilige Regié rungspartei stímmen, kőimen anch dümmer, geseheidler, jünger oder älter aiissehen, als sie thatsächlich eind.« (Nagy derültség a szélső bal­oldalon.) Végig folytatja itt azután az ő szakaszait. T. képviselőház! Hiszen a komikumnak ez mindenesetre nonpluszultrája; de mikor odáig fajúinak a dolgok, hogy különben komoly hír­lap magának a felekezeti s a gyűlölködésre szító harczot engedi meg, s mikor már gúny tárgyává is tehető az alkotmány legsarkalafosabb intéz­ménye, a választási törvény, akkor, t. ház, illő és jogosult, hogy legalább gondolkodóba essünk, különösen, t. ház, midőn akárhány olyan levél is áll rendelkezésemre, a hol igen jó magyar emberek, példás hazafiak, olyan férfiak, a kik­ről közvetlen tudomásom van, hogy a felvidéki panszlavisztikus mozgalommal szemben nemcsak állást foglaltak, de áldozatokat is hoztak, ma már feljajdulnak és azt mondják: »vigyázzunk, mert a nép odakünn nemcsak nem hisz már a hivatalnokoknak, de gyűlöli és megveti őket, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a jogfosztás­nak kirendelt művészei, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik, ne higyjék önök, nem a saját nevükben vétkeznek, hanem a magyar állameszmét kompromittálják, azt mondják rá, ez a magyar állam, ez a magyar állam hiva­talnoka. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az a felvidéki tót, í. képviselőház, a magyar álla­mot nem ismeri más instituezióiból, mint az adóhivatal és főszolgabiróság és a viczispánság intézményeiből. Én, t. képviselőház, szomorít szívvel látom ezen eredményeket; én a magam részéről a jelen­leg fennálló törvény keretében is tudom, hogy ezek visszaélések, de e tekintetben azt fogják önök mondani : jól van, ha választási visszaélések vannak, hisz ott a törvény, tessék vagy rekla­málni, jogorvoslatot keresni, vagy ott a bün­tető törvény, tessék megtorlást keresni. Hát, t. ház, méltóztassék azt egyszer meg­kísérlem, mi az, tömeges reklamácziót csinálni. Nem is szólok a sporadikus reklamácziókról. Nem szólok arról, hogy a visszaéléseknek olyan légiója áll megint rendelkezésünkre, a hol a törvényben előírt világos rendelkezés daczára nem adják ki a megfelelő adóbizonylatokat, ha­nem illetékekéi: szednek és munkadíjat követel­nek. De, t. képviselőház, pozitív választói jog igazolása az még csak annyira, mennyire meg­közelítőleg lehetséges; de hogy valaki választói joggal nem bír, mondja, hogy van Hofstaat, és azután külön rubrikába jön a Hofdienst. Áz ud­vari szolgálat, megengedem, olyan dolog, a mely voltaképen a mi közjogunkat és alkotmányun­kat nem érinti; de a Hofstaat közjogi funkezió- | kat teljesít, s az udvartartás ezen részének hi­vatása olyan, a melyet szoros kapcsolatba kell hozni törvényeinkkel, és a negativ bizonyíték­nak a beszerzése, az emberfeletti dolog Magyar­országon, de másutt is, még sporadikus esetek­ben is, annál inkább az, t. ház, ha százakra és ezrekre megy ez a visszaélés. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Mentül tömegesebben űzik a visszaéléseket, annál lehetetlenebb azok orvoslása. Van egy dolog, t. képviselőház, a mely miatt hiába hivatkoznak önök a nagyméltóságú kúriának határozataira, mert a kúriának az or­voslás a legtöbb esetbea egyenes lehetetlenség. Megmondom azt is, hogy miért lehetetlenség. (Halljuk! Halljuk!) Mert a bírónak a mi törvé­nyeink szerint meg van adva az a jog, hogy ha ő egy kérdést nem lát kellőleg felvilágosított­nak, vagy ha további bizonyítékok alkalmazá­sát tartja szükségeseknek, azoknak beszerzését hivatalból is elrendelheti. Á legtöbb reklamá­czió, t. képviselőház, — önök is tudják — azért vettetik el, mert a megfelelő adatoknak a meg­felelő határidőben való beszerzése lehetetlenné vált. A kúria száz és száz esetben látja, hogy ha itt egy pótló bizonyítást elrendel, ez bizo­nyosan kideríthetné a visszaélést, azonban, t. képviselőház, ez egyszerű lehetetlenség, Á vá­lasztói törvény ugyanis gondoskodik arról, a mint természetes is, hogy a lajsíromos szava­zásnál a választási lajstromnak az év utolsó napjáig minden körülmények köpött meg kell állapítva lennie; mert különben az újév napján esetleg bekövetkezhető választásoknál a válasz­tási jog maga kérdés tárgya lehet. Tehát a tör­vény maga elrendeli, hogy a kúriának a vá­lasztási névjegyzékek felett hozott reklamácziók tekintetében legkésőbben deezemberben végérvé­nyes ítéletet kell hoznia s ennek az ítéletnek a központi választmánynál már benn is keli lennie. Már most, t. képviselőház, november 29-ike van. Méltóztatnak látni, tessék csak a kúriára menni, hogy egy pár ezer reklamáczió hever ott a kú­riánál, melyeket.most folytatólagosan elintéznek. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ha a kú­ria esak egyet is ezen reklamácziók közííi no­vember 29-én felold, és elrendel pótlólagos bi­zonyítást vagy új határozathozatalt csak egy esetben is, mire az a kúriára újból feljön, ré­gen januárban vagyunk. Tehát imposszibilis a reparáczió, mert a kúriához a választási rekla­mácziók oly időben kerülnek fel, hogy daczára a soronkivulielintézésnek, november végén még fele sincs a reklamáezióknak elintézve. Ha tehát de­czember 15-én tárgyaltatnak a reklamácziók, s vi-szaküldik az adatokkal, hogy tessék katasz­teri kimutatásokat vagy adókönyvekeí sfcb. be­szerezni, mire újból felterjesztik hozzá, deczem­I bérnek vége van ? és nem intézkedhetik az ügyben.

Next

/
Thumbnails
Contents