Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-517

&Í7. országos ilés 1895. november 29-én, pénteken. §43 sen kevés fogékonysággal vagy egyáltalán fogékonysággal nem bírnak, azt biszik, hogy az az alkotmányból folyik, hogy az alkotmány csak azért van feltalálva, hogy a jogok kijátszására kellő csatornát, módot, retortát találhassanak. Már voltam bátor a költségvetés általános vitájánál rámutatni arra, hogy a történelem véres korszakokat jegyzett fel azon időkről, a mikor a választási lajstromok meghamisításával és a választási jog koufiskálásával fejedelmek vagy pártok éltek vissza, hogy azzal saját uralmukat fcntartsák és megerősítsék. Sűrűn hangzanak itt fel a panaszok a választási jog ellen elkövetett visszaélések miatt. Ha ezeket regisztrálni, vagy csak rekapitulálni akarnám, bizonyára a sztereotip vád gyanúja alá kerülnék, s tudom, hogy unalmas dolgot mesélnék a t. háznak, mert hosszú évtizedek során át nekünk, a kik e padokon ülünk, az a meggyőződésünk, hogy mióta az 1867 : XII. törvényezikkben foglalt kiegyezés létezik, Magyarországon tisztíi, teljes s a törvényeknek megfelelő választás nem volt s csak így lehetett ezt alrendszert mesterséges úton fentartani. Én a magam részéről, ismétlem, tartózkodni fogok attól, hogy nagy részletekbe bocsátkozva újabb statisztikai adatokkal támogassam azt az állítást, mely szerint soha ez országban ez ideig oly nagy mértékű visszaélések a választási jog konfiskálása czéljából nem történtek, mint mostanában. Hogy a már ezen költségvetés általános vitájában felhozott vádaknak, és hogy ezen stíríí panaszoknak itt e házban, az országról szólva pedig a sűrűen felfakadó panaszoknak végre-valahára egy sueensa valóságos magva legyen, támaszkodva azon adatokra, a melyek itt az országgyűlésnek annyiszor rendelkezésére bocsáttattak, a párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, egy határozati javaslatot szándékozom a t. háznak bemutatni, és kérem annak elfogadását. Igen természetes, hogy a választási visszaélésekké] szemben azzal a ténynyel, hogy az országgyűlés színe előtt ismételten és ismételten kilátásba helyeztetik a választási törvénynek megfelelő módosítása, új és helyes alapokra fektetett választási rendszernek behozatala ; hogy itt, a hol én még igen elevenen emlékezem arra, a mikor az én tiszteletemnek egyik igazán nagy és méltó tárgya : Jókai Mór igen tisztelt képviselőtársam ide állott az országgyűlés elé és mellét verve fogadkozott velünk szemben, azt mondván: nohát jól van, én belátom, hogy bajok vannak, álljunk versenyt, hadd lássuk, melyikünk lesz kettőnk között képes szigorúbb választási törvényt alkotni oly ezélból, hogy senkinek vá lasztói joga ne konfiskáltassék; — sajnálom, hegy nincs itt, keresem őt mindig, évek hosszú sora óta, mindannyiszor, valahányszor a választási jog elleni visszaélésekről beszélünk, hogy akkori, nemes páthossszaí elmondott igéretét beváltva, itt a házban velünk együtt sürgesse, hogy a népnek jogait s a törvénynek tiszteletét visszaszerezzük. Csak egy pár epizódot akarok annak illusztrálására felhozni, mily nagy mértékű visszaélések történnek, különösen most a választási jog ellen, (Halljuk! Halljuk!) s e tekintetben egy sajátságos és furcsa szimptomár;i kell, hogy utaljak. Nem fogom felhozni azt a rendelkezésemre álló száz és száz, okmánynyal igazolt választási visszaélést, melyeket rezerválok magamnak, hogy azokat a f. belügyminiszter urnak az ő tárczája költségvetésénél bemutassak, melyeken mintegy vörös fonalként húzódik végig az a már rendszerré vált törekvés; hiszen e/.ek a visszaélések úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz, itt már nincsenek új mesterfogások, kivéve talán azokat a névbeli felhasználásokat, hogy három-négyféle Zichyt kandidálnak egy választásnál azok, kik egyet sem akarnak a négy közül, ámbár ez sem űj, ez is kipróbált dolog, hanem kezdem a névlajstromok tendencziózus meghamisításával kétféle irányban, Az első irányban úgy történik ez, hogy a kikről a proskripczió mondja, — mert politikai proskripczió alatt állanak a választók — hogy az kétes, vagy nem kétes, mert biztosan ellenzéki ember, a községi jegyző, — nem mondom azt, hogy utasításra, én szeretek, objektív lenni, (Derültség a jobboldalon.) tessék szavamon fogni — abban a. hitben, hogy ő szolgálatot tesz enuak a felsőbb közegnek és érdemeket szerez, ha egyébre nem, arra, hogy saját visszaéléseit leplezhesse, (Igás! Ügy van! a bal- és széhobaloldáton.) ennek tudatában cselekedvén, — tisztelet a tiszteletre méltó kivételeknek — valóságos basájává vált a választási jognak, úgy, hogy a községben a jegyző, tehát az az ember, ki megválasztása előtt eget-földet igért, mennyire tiszteletben fogja tártaid a, törvényt, egyenesen ura a választási jognak, — mert erre majd rátérek — a reklamáczió csak írott malaszt, körösi szentelt víz a törvényben. Az a jegyző a legnagyobb mértékű visszaélésekkel mit csinál ? Kihagyja a választók közül azt, kiről tudja, hogy podtikailag más párton áll, mint a hatalmon levő kormánypárt és beír mindenkit, a kit csak lehet, kiről tudja, hogy kormánypárti ember. A legutóbbi néppárti küzdelmekkel szemben majd a belügyi tárczánál érdekes statisztikával fogok szolgálni, hogy milyen kontingens és milyen csoport, az, a melyből ez idő szerint a választók számának szaporulata áll elő, úgy, hogy csodálatos t, ház, hogy olyan szépen 31*