Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

507, országos ülés 1895. noYember 18-án, hétfőn. 15 sanak megengedni, hogy egynéhány szóval megemlékezzem a pártonkívüliekről. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert t, képviselőtársam igen sokat foglalkozott velük, de én azt hiszem, hogy végkonklúziója ugyanaz volt velük szemben, amit nekünk szemünkre vet; én azt hiszem, hogy épúgy tartózkodó magatartást tanásított a pártonkívüli urakkal szemben, mint mi. És azt hiszem, ez nem is igen lehet máskép. Hallottam egyszer arról, hogy valaki rendezni akarta egy némileg zavart fiuáncziális helyzetű barátját és elment egy igen előkelő pénzemberhez, tanácsot kérve, hogyan rendezhetné? A felelet az volt: az istenért, ne avatkozzék bele, mert addig, míg egy oly nagy protektor áll az olyanok mögött, kik pillanatnyi zavarokban vannak, azok sohasem fognak kikeezmelődni abból, mert mindig sokkal nagyobb igényeik lesznek, mint a minőknek meg bírnak felelni. (Derültség a jobboldalon.) T. ház! A t. pártonkívüli urak emlékeztetnek Mohamedre, sőt bizonyos tekintetben roszszabb helyzetben vannak, mert nagyobb elbizakodottsággal vannak, mert Mohamed csak egy hegynek prédikált, hogy jöjjön hozzá, de ők kettőnek prédikálják, (Derültség jobbfelől.) és nem tudják megérteni, hogy sem az egyik, sem a másik hegy nem akar mozdulni. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) És ha már a hasonlatoknál vagyunk, az igen tisztelt urak némileg emlékezhetnek Bismarcknak azon híres emberére, a ki leesett az 5-ik vagy 6-ik emeletről és a kitől esés közben azt kérdezte egy barátja: hogyan érzed magad? — Nagyon jól, — felelt az — föltéve, hogy ez az állapot, már tudniillik az esés, nagyon sokáig tart. Csakhogy az esés véget ér, és akkor a kellemetlen érintkezés a talajjal, vulgo: a választás, nagyon rossz lesz. (Élénk derültség jobbról.) A t. pártonkívüli uraknak utoljára is egyéni ízlésük és hajlamuk szerint választaniok kell. Ne várják, hogy egyik vagy másik hegy hozzájuk megy, mert azok nem fognak mozdulni, hanem egyéni rokon- v;;gy ellenszenvük szerint az egyik rész arra az oldalra fog menni, a másik emerre. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Még egy megjegyzésem van, vagy tán kettő is, gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnak. 0 utolsó igen szép beszédében a korrupczióról is megemlékezett; igaz, hogy kíméletesebb formában tette, mint mások. Míg mások puszta kézzel dobáltak szennyet ós sarat, ő legalább volt oly óvatos, hogy előbb keztytít húzott. De azt hiszem, hogy azzal, hogy szalonképesebbé tette a vádat, moraliter nem tette erősebbé, ellenkezőleg rosszabbá tette, mert hozzáférhetővé tette olyanoknak is, a kik abban a durva formában, melyben először jelentkezett, okvetetlenül elfordultak tőle. Bocsánatot kérek

s egymás moralitását kétségbe vonni, azt hiszem, sohasem helyes. A kormány kötelessége megvédeni berniünket privát vagyonunk védelmében. Hock János: Szabadságunkat! Láng Lajos: Azt hiszem, furcsa fogalmai vannak a képviselő úrnak a szabadságról. Ellenben a társadalomnak és a jó nevelésnek kötelessége egymás tisztességét soha kétségbe nem vonni, vagy bizonyítékokkal, konkrét tényekkel előállani. Általános gyanúsításokat a legszebb forma mellett sem szabad hangoztatni, mert így tetszetős alakban még veszedelmesebbek, mint ha visszataszító alakban jelentkeznek. És legkevésbbé szabad ezt tennie egy államférfiúnak, kinek ambicziója, — és megengedem, jogos ambicziója, — hogy ne csak kisebbségnek, hanem egykor a nemzet többségének is vezére legyen. Mert az az államférfiú, aki maga vonja kétségbe, hogy nemzete többsége tud lelkesedni ideális czélokért, a ki megtagadja nemzetétől, hogy önzetlenül tud követni magasztos eszméket, (Ellenmondás bal felől.) aki maga nem tanúsít bizalmat nemzetének erkölcsi ereje iránt, a ki maga elfordul nemzetétől: ne csodálkozzék azon, ha az a nemzet nem tud iránta bizalommal viseltetni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.)' És, ha tisztelt képviselőtársam kicsiny léssel beszél politikai ellenfeleiről, a kormányon ülő férfiakról és azok szónoki képességéről, engedje meg, hogy azt mondhassam, hogy a szónoki képességet senki sem becsüli nagyobbra, mint én. És, ha a szónoki erő igazsággal és bölcseséggel párosul, ha akadnak oly férfiak, a kik azt, a mit az elme fenséges világánál megállapítottak, az érzelem melegével tudják körülvenni és így bocsátani azt a nemzet szívébe, a szívén keresztül eleven, lüktető vérébe: azok az államférfiak jóltevői nemzetüknek, életük fordulópontot jelent nemzetük történetében. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) De azok az államférfiak, a kik a legfényesebb szónoklattal azt, a mi sokkal fontosabb, a politikai bölcseséget nem egyesítik, azok, t. képviselőtársam, szónoki fényes sikereket arathatnak ugyan, de nemzetük életében azt a helyet sohasem fogják elfoglalni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Meszlény Lajos*. Ezért nagy a miniszterelnök! (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Láng Lajos: És, ha majd egy későbbi tudós lapozgatta fogja az elsárgult okmányokat, gyönyörködni fog azoknak a beszédeknek szép fordulatain, eszmegazdagságán, lendületén, de nem fog elzárkózhatni attól a kérdéstől, vájjon mindezen nagy tehetség nem ártott-e többet,